esprit

Agyi aneurysma műtét 2012.01.16.

2012-01-21T22:12:00.000+01:00

Címszavakban:
Augusztus: egy szűrővizsgálaton kiderül, agyi aneurysmám van.
Szeptember: Struccpolitika.
Október: némi noszogatásra mégis elindulok, a helyi idegsebész Pécsre irányít.
November: bevatkozás 24-re kitűzve, elhalasztva.
December: pause
Január: 15-én vasárnap utazunk, hétfőn 2 órás műtét, és fölébredek, túl vagyok rajta.Még félkómában vagyok az intenzíven, jön a professzor és mondja, talált még kettőt :-( Multiplex aneurysma. Mégsem vagyok túl rajta.
A nagy terhelés miatt egyesével lehet majd őket elzárni. Még két agyműtét idén.
C' est la vie.

zabpehely.net

2011-12-25T21:38:00.002+01:00

http://www.zabpehely.net/

No comment...

2011-08-17T22:25:00.005+02:00

Hujjuj, mit találtam...

2011-04-18T22:42:00.006+02:00

Köszönet a fordítónak:)

"Karjaimban tartva, újra daloltam,

Lelkemben tűz gyúlt elveszett csókodban

szívedben vigasztalást Tőled kaptam.

Megkóstolom a rózsát ajkadon,

hűsítem sebeidet a válladon.

De mikor egymás szemébe nézünk

még külön világban létezünk.

Ahol a távoli óceánok sírnak,

és bánatukban hegyekre borulnak.

Ebben a kietlen, zavaros országban

a te szépséged örök vonzásában,

szállunk alá egy hegyi úton,

egy veszélyes országút sötét poklában.

'Neath Allahé, áldott esőjében fázva

menetelünk egy külön világban.

Néha az igazság, csak féligazság,

És még sok mindent elrejt a valóság.

Ne legyünk a világ játékszere,

inkább rohanj velem a szerelembe.

Bőrödön minden érintésben,

közelebb kerülsz minden szívverésben.

Lehetne élni hagyni, bízni egymásban,

amíg a halál könnyei majd választanak.

Vérünk új hidat épít a hegyek gerince felett,

A remény a selymes csillagokon is átvezet.

Széteső világok között fogom a kezed,

ebben a pillanatban, mikor minden élni kezd.

Mikor végre miénk lesz ez a pillanat,

a sötétség elmúlik egy nap alatt,

Adjunk szerelmet, ahogyan csak lehet.

Szeretni egymást emberként még lehet...."

Galina üveggolyói,,,,

2011-04-18T22:17:00.002+02:00

...2008-ból...
Újragondoljuk?

a - anya, atya
b - béke, barát
c - citrusok, cédrus
cs -csend, csoda
d - dal
dz - bodza
dzs - dzsungel
e - Egyiptom
é - élet, éter
f - fény, félelem
g - galamb, gabona
gy - gyertya
h - hold, hegy
i - illat, ifjúság
í - íz, írisz
j - jelölt, jó
k - kristály, kör
l - lélek, levegő
ly - lyra:), fekete lyuk
m - mikrokozmosz, makrokozmosz
n - nap, négyzet
ny- nyugalom, nyűg
o - otthon
ó - óceán
ö - öröm, önismeret
ő - őriz, őszinte
p - piros, Párizs
q - quo vadis
r - rózsa, reggel
s - selyem, segít
sz -szellem, születés
t- tavasz, tűz
ty - pitypang
u - unoka
ú- út, ösvény
ü - üzenet, üdv
ű - űr
v - víz, vágy
w - Weöres Sándor, dupla
x - x akták
y - yoghurt
z - zene
zs - zsákbamacska, zseni

Jó játék, Citromfű köszi:-)
De tudod-e mi lenne a pláne?

Pár hónap múlva újragurigatni:-)

Hogy miért?
Hérakleitosznál a válasz:
"Egyetlen ember sem léphet kétszer ugyanabba a folyóba, mert az már nem ugyanaz a folyó, és ő már nem ugyanaz az ember."

The Corrs & The Chieftains

2010-12-28T18:28:00.002+01:00

Hogyha nékem :)

2010-12-28T18:25:00.002+01:00

Bé-el-gé

2010-12-28T17:42:00.003+01:00

Milyen blog az, amit nem írnak?
Igen, csak egy béelgé...:(

És közben?

Demencia, félelem, küzdelem, munka, tanulás, vizsga, szüntelen változás fura irányokkal és arányokkal, néha helyben toporgással, napsütéssel és viharokkal, világító vagy bujkáló, vidáman vigyorgó vagy szomorkás holdakkal, őrületes zajokkal és nehezen megteremthető csöndekkel, ami nem is mindig az igazi, a vágyott csend, humorral és iróniával...szóval amúgy emberesen.

És még mindig úton, de melyiken?
Bennem a kérdés és a válasz is.

Háát igen, őrült világ..

2010-12-28T17:36:00.001+01:00

Kedvencem 1994-ből...

2010-04-11T10:19:00.003+02:00

Weöres Sándor
A TELJESSÉG FELÉ című könyve bevezető sorai

"Hamvas Bélának, mesteremnek köszönöm, hogy megírhattam ezt a
könyvet: ő teremtett bennem harmóniát.
E könyv arra szolgál, hogy a lélek harmóniáját megismerhesd, és ha
rád tartozik, te is birtokba vehesd.
Az itt-következők nem újak, nem is régiek: megfogalmazásuk egy kor
jegyeit viseli, de lényegük nem-keletkezett és nem-múló. Aki a
forrásvidéken jár, mindig ugyane virágokból szedi csokrát.

A teljesség felé

Solvere volo et solvi volo.
Salvare volo et salvari volo.
Generare volo et generari volo.
Cantare volo et cantari volo.
Saltate cuncti!
Ornare volo et ornari volo.
Lucerna sum tibi, ille qui me vides.
Janua sum tibi, quicunque me pulsas.
Qui vides quod ago, tace opera mea.

(Oldani vágyom és oldódni vágyom.
Üdvözíteni vágyom és üdvözülni vágyom.
Nemzeni vágyom és megfoganni vágyom.
Dalolni vágyom és dalláválni vágyom.
Mind táncoljatok!
Ékesíteni vágyom és ékeskedni vágyom.
Lámpád vagyok, ha látsz engem.
Ajtód vagyok, ha zörgetsz rajtam.
Ki látod, mit teszek, hallgasd el a munkám.)

Egy apokrif János-evangéliumból"

Attika találmánya:)

2010-02-14T17:31:00.001+01:00

Ma

2010-02-12T07:18:00.003+01:00

Weöres Sándor: Tíz lépcső

Szórd szét kincseid - a gazdagság legyél te magad.
Nyűdd szét díszeid - a szépség legyél te magad.
Feledd el mulatságaid - a vígság legyél te magad.
Égesd el könyveid - a bölcsesség legyél te magad.
Pazarold el izmaid - az erõ legyél te magad.
Oltsd ki lángjaid - a szerelem legyél te magad.
Ûzd el szánalmaid - a jóság legyél te magad.
Dúld fel hiedelmeid - a hit legyél te magad.
Törd át gátjaid - a világ legyél te magad.
Vedd egybe életed-halálod - a teljesség legyél te magad.

Ünnep

2009-12-22T17:07:00.005+01:00

Angelus Silesius:

Karácsonyi párversek

Emberré lett az Úr, szalmán kapott helyet,
Hogy széna-szalma én már soha ne legyek.

Alázat s gyermeki lélek mily szent dolog!
Kik látták az Urat elsőnek? Pásztorok.

Mért mondod, hogy a Nagy kicsinnyé nem lehet,
S a porszem képtelen felfogni az eget?

Nézd a Szűz Gyermekét! S a szűk jászolt tekintsed:
Benne a föld s az ég és száz világ pihent meg.

Bizony a szíved is kicsi jászol ha lenne,
Újra jönne az Úr s gyermekként megszületne.

Ha Krisztus százszor is születne Betlehemben,
Elvesznél, hogyha nem jönne el a szívedben.

Fordította: Csanád Béla

Mamimondóka

2009-11-17T20:12:00.002+01:00

Hétvégén minden átmenet nélkül egyszercsak elkezdi nekem csivitelni Borsószem:

Lepke, lepke, szállj a tenyerembe!

nem szállok mert félek, örülök, hogy élek.

Hááát ez most nekem nagyon "ült" :-))

Vega pástétom

2009-10-21T20:26:00.002+02:00

Magokban gazdag, könnyű és egy kis változatosságot hoz szendvicsre való ügyekben.

Zabpehely főzve (mondjuk 10 deka) majd turmixolva. Ugyanannyi darált mag (napraforgó, pirított szezámmag, tökmag, de akár vöröslencse) és hidegen sajtolt valamilyen olaj. (Napraforgó, vagy olíva) Izesíteni lehet citromlével, sóval, borssal, vegetával, majoránnával, curryvel (én ezt csak kíméletesen használom, mert nagyon erőteljes, de hát ízlés szerint mindenből) köménnyel, római köménnyel, korianderrel, meg amit bele tudtok még képzelni ebbe az ízvilágba. Összeturmix, és kész.

Káposztás tekercs....

2009-10-21T20:23:00.006+02:00

... vagy valami ilyesmi:)
Kolléganőmtől származó másik nagy kedvencünk. Egyszerű és nagyszerű. Célszerű mindjárt dupla adaggal sütni, mert nagyon fogy:)

Tészta:
30 dkg liszt, 1 tojás, 2 dl tejföl, csipet só. Ezeket jól összegyurmákolni, kinyújtani jó vékonyra, aztán meg kell kenni 10 dkg vajjal. (Húsevők zsírral, ha azt választják.) Szorosan feltekerni, és a hűtőbe vele 1 órára.

Közben káposztareszelés, sütés, ízesítés. A meghűlt tésztát három részre lehet vágni, sodorni, tölteni, tekerni, aztán darabolva mehet a sütőbe. Finom, omlós, réteges, olyan rétesfeelingje van.
(Lehet tölteni persze bármivel.)

Fotózásban mostanában le vagyok maradva, hirtelen azt sem tudom hol a kis Olympus....

Hallottam egy csengőhangot....

2009-10-20T22:16:00.004+02:00

tetszett.... itt az eredeti zeneszám gazdája :)

Finom kakaós kelt

2009-10-19T21:47:00.005+02:00

Három újonnan kapott kedvenc receptem közül az egyik ez .... aztán majd hozom a többit is.

Tészta: 65 dkg liszt, 3 tojás fehérje, 1 tojás sárgája, 4 ek. étolaj, 3 dl tej, 6 dkg cukor, kevés só, 5 dkg élesztő. Jól kidolgozzuk, 6 cipóba elosztjuk, 30 percig kelesztjük.

Krém: 25 dkg margarin, 20 dkg porcukor, 3 cs. vaníliás cukor, 3-4 ek. kakaó. Ezeket jól kikeverjük..

A 6 cipót egyenként sütőlap méretűre kisodorjuk, a krémmel megkenjük, felcsavarjuk és összefonunk 3-3 szálat. A megmaradt tojás sárgával megkenjük és sütjük.

Eddig még mindig kirepedt, de ki bánja, mikor olyan finom :)

(A fotó az nlc-ről kölcsönzött, de éppen így néz ki.)

2009-08-20T17:42:00.000+02:00

Tűztánc

2009-08-19T23:02:00.004+02:00

Egy újabb nagy kedvenc .. Loreena McKennitt

Gyémánthántolók

2009-08-19T22:12:00.011+02:00

"A szívünkben van egy gyémánt. Mindenki szívében. És ahogy növünk, öregszünk, rárakódik egy vastag héjazat. Amikor aztán az ember tizennyolc, húsz-, harminc-, vagy ötvenévesen - ki mikor - elkezdi keresni önmagát, az Istent, az igazságot - valójában ez mind egy -, akkor elkezdi hántani, hámozni a gyémántjáról a héjakat. "

Forrás: részlet Schäffer Erzsébet publicisztikájából, Nők Lapja 2009/22.szám

A forrás

2009-08-19T21:58:00.001+02:00

.....a film, amit itthon nem tartottak bemutatásra érdemesnek.... pedig...

Tigerlady.....

2009-07-26T16:31:00.002+02:00

...köszönöm. Még mindig:-)

Újra Lao-ce....

2009-07-23T19:28:00.002+02:00

"Nem szép az õszinte szó,
nem õszinte a szép szó.
Nem ékes-szavú a jó,
az ékes-szavú nem jó.
A tudó nem beszél,
a nem-tudó beszél.
A bölcs nem gyûjt,
mindent az emberekért tesz
és neki is jut;
mindent az embereknek ad
és neki is jut.
A természet út-ja
segít, nem sarcol.
A bölcs ember út-ja
használ, nem harcol."

Lao-ce: Tao Te King 81. vers Weöres Sándor fordításával

Megint bűzlik az utca...:-(

2009-06-25T21:50:00.004+02:00

Ne égesd el!!!

Aranyak...

2009-06-08T21:45:00.001+02:00

"A test egészségét sem szabad elhanyagolnod:
Tarts mértéket ivásban, evésben és sportban.
Mértéknek nevezem, mely később nem hoz fájdalmat.
Szoktasd magad tiszta, bőség nélküli életmódhoz
és őrizkedj olyat tenni, mely irigységet szül:
Ne hajszold a fényűzést rosszkor, mint ki nem tudja, mi illik.
De ne légy kicsinyes sem: Mérték a legjobb mindenben.
Tégy úgy, hogy ne okozz magadnak hátrányt, gondolkodj a cselekvés előtt.
Ne jöjjék álom addig szelíd szemedre,
míg a nap minden művét háromszor át nem gondoltad:
"Miben hibáztam? Mit cselekedtem? Mit mulasztottam el?"
Kezd az elsővel és haladj mindegyiken keresztül és akkor:
ha rosszat tettél, úgy ijedj meg, ám ha jót cselekedtél, örülj. Ezen fáradozz, ezen szorgoskodj, ezt kell szeretned:
Ez vezet majd az isteni erény nyomaira. "

Részlet Püthagorasz Aranyverseiből

Fájok....

2009-04-25T21:40:00.004+02:00

Minden fájdalomnak megvan a tanulsága.
Honoré de Balzac

..... ok., de először adjon valaki valamit, amitől elmúlik:-(....

Zeitgeist: Addendum

2009-04-13T19:25:00.006+02:00

"Amiről itt beszélünk, az az, hogy vajon lehet-e az emberi elmét radikálisan átalakítani. Hogy ne elfogadjuk a dolgokat… hanem megértsük őket, hogy darabjaira szedjük szét, hogy szíved és lelked beleadd, hogy megértsed. Hogy másképpen éljünk. De ez rajtad áll, nem máson. Mert nincsen tanár, tanuló, nincsen vezető, nincs guru, nincs mester, nincs megmentő. Te magad vagy a tanár, a tanuló, te vagy a mester, a guru, a vezető te vagy mind! Megérteni egyet jelent az átalakulással."

(Jiddu Krishnamurti)
Ha szeretnéd megnézni is, íme:

Sarah McLachlan - World On Fire

2009-03-03T18:50:00.003+01:00

... és még egy kis Sarah McLachlan....

.... ez van, mikor az ember gyereke formálja a zenei hmmm... ismereteket:)

Baráti ölelés

2009-03-01T12:46:00.006+01:00

"Igazából nem is jó szó rá a díj - szóljon, akinek eszébe jut rá jobb kifejezés - inkább jelzés a barátságról és a közelségről, ami legkevésbé értendő földrajzilag. :)))Lényege, hevenyészett fordításban: "Ha blogolsz, hiszel a "proximitásban" a térben, időben és kapcsolatokban való közelségben és teszel is érte. Ezek a blogok különösen varázslatosak. Íróik célja, hogy barátokat találjanak. Nem az anyagiak vagy a hatalom érdekli őket. Reméljük, hogy amikor kibomlik a szalag az üzeneten, még több barátság fog születni. Figyeljünk oda jobban az ilyen blogokra! Add tovább nyolc újabb blogolónak és mutasd meg ezt a leírást is!''

Citromfű, először is Neked küldök egy hatalmas baráti ölelést, hogy gondoltál rám, és itt van egy jó nagy virtuális virágcsokor is, hogy ilyen későn jövök a válasszal.
Még mindig nem olvasgatok annyit itt, amennyit szeretnék, (most meg aztán különösen nem) ezért nagyon nehéz lenne továbbadnom 8 blogolónak ezt a baráti ölelés díjfélét.... nem mintha nem lenne 8 ember, jaj dehogy, inkább hajajj....a díj leírásából nekem ez a mondat:
"jelzés a barátságról és a közelségről, ami legkevésbé értendő földrajzilag. :)))" azt jelenti, hogy nem csak a blogolóknak, hanem minden itt a virtuálisban megismert barátomnak küldhetném ezt az ölelést. Ők pedig sokan vannak, nagyon....fórumokról, a Teszveszről, Vateráról, először is a kerekerdős LányBarátok, aztán Ildi, Ircsi, Gabi, Orsi, Kriszti, Renáta, Tündi, Belle, Eszti, Rzsike,....és sokan (rengetegen) mások.... felsorolni lehetetlen, de kifejezetten jól érzem magam, ha Rájuk, Rátok gondolok, és néha még egy rövidke üzenetre is futja, hogy hogy vagy, mizujs?

A zarándok

2009-02-18T10:08:00.002+01:00

A zarándok

A zarándok fáradhatatlan lépéseitől egyre szélesebb az ösvény, a hazavezető út. Ez az út soha nem sötét, az előttünk járók fénye addig világítja meg a számunkra következő útszakaszt, ameddig benső szemünk ellát... Nincs tehát alkalom bármit is elrejteni, a sötétség fátyolával eltakarni.

Az Út soha nem üres, soha nem magányos, még ha néha úgy is érezzük.

Nincs sietség, nincs sürgetés. Nincs vesztegetni való idő...

Ezt valahol minden zarándok érzi, ezért ki-ki a maga képessége szerint iparkodik. Néhányan már messze elöl haladnak. Őket követni lehet. Mások leszakadtak tőlünk... Ők majd bennünket követhetnek...

Soha senki nem vándorol egyedül.

(Ismeretlen)

Amelie Poulain // Yann Tiersen - Comptine d'un autre ete

2009-02-18T09:47:00.001+01:00

oceans twelve laser dance

2009-02-18T09:38:00.001+01:00

Fogyásprojekt indul.....

2009-01-23T10:38:00.006+01:00

Egy....két....hááá....
Mozgás:-)

Ha már itt szervezetten nem lehet, akkor egyedül ropom, azt kész hatszáz:-) (Nem árt ha nincs itthon senki, aki vihogjon)

Hogy még szabálytalanabb legyek ....

2009-01-22T18:34:00.005+01:00

...könyvkérdés ügyben, megint kivonatolok.

Lee, Samuel Hamilton és Adam Trask beszélgetnek...

"- Emlékszik még arra, hogy felolvasott nekünk tizenhat verset a Teremtés Könyve negyedik fejezetéből, és aztán megvitattuk?
- Emlékszem bizony. Pedig jó régen volt.
- Majdnem tíz esztendeje - bólintott Lee. - Nos, a história az elevenembe vágott, és tanulmányozni kezdtem szóról szóra. Minél többet gondolkodtam rajta, annál mélyebb értelműnek éreztem. Azután összehasonlítottam a rendelkezésünkre álló fordításokat, alig térnek el egymástól. Csak egy hely van, amely megakasztott. Jakab király Bibliája szerint, ott, ahol Jehova megkérdezi Káint, mért haragszik, Jehova azt mondja: „Hiszen, ha jól cselekszel, nem részesülsz-é elfogadtatásban? Ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt hever. És rád van az ő vágyódása, de te uralkodni fogsz rajta.” Ez az „uralkodni fogsz” az, ami szöget ütött a fejembe, mert az az ígéret foglaltatik benne, hogy Káin le fogja győzni a bűnt.
Samuel bólintott, és megjegyezte:
- Pedig a gyermekei ezt nem mondhatják el magukról egészen.
Lee kávéját szürcsölte.
- Azután kezembe került az amerikai Standard Biblia egy példánya. Akkor még egészen új volt. És ezen a helyen a fordítás eltérő. Azt mondja: „de te uralkodjál rajta”. Márpedig ez egészen más. Ez nem ígéret, hanem parancs. Most kezdtem csak igazán töprengeni rajta. Kíváncsi voltam, mi lehetett az eredeti szó, amit a szöveg eredeti írója használt, ha módot adott arra, hogy ennyire ellenkező értelemben fordítsák.
Samuel az asztalra tenyereit, előrehajolt, és szemében kigyulladt a régi fiatalos fény.
- Lee! - kiáltott fel. - Csak nem akarja elhitetni velem, hogy maga héberül is tanult!
- Pedig úgy van - mondta Lee -, és ennek elég hosszú története van. Nem kóstolna egy csöpp ng-ka-pyt?
- Arra a rothadtalma-ízű italra gondol?
- Arra. Mellette jobban tudok beszélni.
- Én meg talán jobban tudok figyelni - mondta Samuel.
Amíg Lee kiment a konyhába, Samuel megkérdezte:
- Ön már hallott erről, Adam?
- Nem. Nekem nem mesélte. Vagy talán nem figyeltem oda.
Lee visszajött kőpalackjával, és három kis porceláncsészével - olyan vékonyak és finomak voltak, hogy a fény keresztülcsillant rajtuk.
- Kínai itóka - mondta, és töltött a majdnem fekete italból, - Jó sok üröm van benne. Elég erős - tette hozzá. - Körülbelül olyan hatása van, mint az abszintnak, ha az ember eleget iszik belőle.
Samuel belekortyolt.
- Szeretném tudni, mért érdekelte magát ez a szócska annyira - kérdezte.
- Hát... úgy gondoltam, az az ember, akiben ez a hatalmas történet megfogant, bizonyára pontosan tudta, mit akart mondani, és szavaiban nem lehetett semmi zavarosság.
- Ön azt mondja: az az ember! Vagyis nem hiszi, hogy isteni könyvről van szó, amelyet Isten írt tintás ujjal?
- Azt hiszem, az elme, amely ezt a történetet ki tudta gondolni, különösen isteni elme volt. Nálunk, Kínában is volt néhány ilyen elme.
- Csak ezt akartam tudni - mondta Samuel. - Szóval maga végeredményben mégsem tartozik a presbiteri egyházhoz.
- Mondtam már, hogy egyre inkább kínai leszek. Hát, hogy folytassam, elmentem San Franciscóba, a családi egyesületünk központi székhelyére. Hallott már erről? Minden nagy kínai család fenntart ilyen központokat, ahol a család bármely tagja segítséget kaphat vagy nyújthat. A Lee család nagyon nagy. Gondoskodik övéiről.
- Hallottam róluk - mondta Samuel.
- Arra a kínai fejszés emberre gondol, aki végigküzdötte a Tong-háborút egy rabszolgalány kedvéért?
- Azt hiszem, igen.
- Hát ez kissé más - mondta Lee. - Én azért mentem oda, mert a családunkban van sok tiszteletre méltó aggastyán, aki nagy tudós. Hajszálpontos gondolkodók. Egy ember éveket tölthet azzal, hogy egyetlen mondat értelmén töpreng egy nagy tudós mondásaiból, akit önök Konfuciusnak neveznek. Gondoltam, találok szakértőt, aki eligazít az én kérdéses mondatom értelmén.
- Nagyszerű öregemberek - folytatta Lee. - Elszívnak két pipa ópiumot délután. Ez az adagjuk, amely kipihenteti és kiélesíti elméjüket. Azután egész éjjel fenn tudnak maradni, és elméjük csodálatosan működik. Azt hiszem, rajtuk kívül nincs ember, aki tudná, hogyan kell az ópiumot okosan felhasználni.
Lee megnedvesítette nyelvét a fekete kotyvalékkal.
- Tiszteletteljesen beterjesztettem problémámat a bölcsek egyikéhez, felolvastam neki a történetet, és elmondtam, mit értek belőle. Másnap este mind a négyen összejöttek, és engem is behívtak. Megvitattuk a történetet, a vita egész éjjel tartott. - Lee nevetett.
- Azt hiszem, kissé fura - mondta. - Annyi bizonyos, hogy nincs sok ember, akinek el merném mondani. Képzeljenek csak el négy öregurat, a legfiatalabb is betöltötte már kilencvenedik évét, amint nekilátnak a héber nyelv tanulmányozásának. Szerződtettek egy képzett rabbit. Úgy tanultak, mint a gyerekek. Nyelvtan, szótár, gyakorlókönyv, tőmondatok. Kár, hogy nem láthatják a héber szavakat, amint kínai tussal és ecsettel papírra festették! Hogy jobbról balra kell olvasni, nem zavarta őket annyira, mint ahogy önöket zavarná, hiszen megszokták a furcsa irányt, ők felülről lefelé írtak. Csupa olyan ember, aki mindent tökéletesen csinál, nem enged a száz százalékból! Gyökeréig hatoltak az ügynek.
- És ön? - kérdezte Samuel.
- Igyekeztem lépést tartani velük, és nem győztem csodálni tiszta elméjük büszke szépségét. Most kezdtem csak szeretni fajomat, életemben először kínai akartam lenni. Minden második héten találkoztam velük, itthon meg, a szobámban, lapok százait írtam tele. Megvásároltam minden kapható héber szótárt. De az öregurak mindig előttem jártak. Nemsokára megelőzték a rabbinkat is, aki egyik kollégáját hívta segítségül. Ez tetszett volna önnek, Mr. Hamilton, végigülni ezeket a vitázó és tanácskozó éjszakákat. Azok a kérdések, a vizsgálódások, a gondolkodás szépsége, ó, az a szépséges gondolkodás!
- Két év után úgy éreztük, meg tudjuk közelíteni azt a maga tizenhat versét, a Teremtés Könyvének negyedik fejezetéből. Az én öreguraim is úgy érezték, hogy ez a két szó: „uralkodni fogsz” és „uralkodjál” - igen nagy jelentőségű. És az eredmény, az arany, amit a hosszú bányászat eredményezett, ez volt: „Lehetőséged van rá.” Vagyis: neked megvan a lehetőséged arra, hogy legyőzd a bűnt, hogy uralkodjál rajta. Az öregurak mosolyogtak és bólogattak, és úgy érezték, hogy többévi munkájuk nem volt kárbaveszett fáradság. Azonkívül előcsalogatta őket kínai kagylóhéjukból, és most görögül tanulnak.
- Fantasztikus történet! - kiáltott fel Samuel. - Igyekeztem követni, bár meglehet, hogy valahol ellankadtam. Miért olyan fontos ez az egy szó?
Lee keze remegett, amint megtöltötte a finom csészéket. A magáét egyetlen hajtásra itta ki.
- Hát nem érti? - kiáltotta. - Az amerikai Standard Biblia megparancsolja az embereknek, hogy győzedelmeskedjenek a bűn fölött, és ezen az alapon a bűnt egyszerűen tudatlanságnak lehet nevezni. Jakab király Bibliája megígéri, hogy „uralkodni fogsz” a bűnön, ami annyit jelent, hogy az emberek bizonyára győzedelmeskednek majd a bűn fölött. De a héber szöveg a „timsel” szót használja, ami annyit jelent: „lehet”, vagyis választást enged az embernek. Talán ez a legfontosabb szó az egész világon. Arra utal, hogy nyitva áll az út. A felelősséget visszahárítja az emberre. Mert ha igaz, hogy lehetőséged van megtenni valamit, akkor arra is lehetőséged van, hogy ne tedd meg. Érti már?
- Igen, értem. Csakhogy ön nem hisz az isteni törvényben. Akkor mért érzi ezt olyan fontosnak?
- Ah! - sóhajtott fel Lee. - Ezt már régóta szerettem volna megmondani önnek. Sőt, előre vártam ezt a kérdését, és jól felkészültem rá! Minden írás, amelynek hatása volt az embermilliók életére és gondolkodására, fontos. Márpedig sok millió ember tartozik különféle egyházakhoz és szektákhoz, aki parancsnak érzi az „uralkodjál” igét, és minden igyekezete arra irányul, hogy engedelmeskedjék. Viszont vannak milliók, akik predesztinációnak érzik az „uralkodni fogsz” igét, és így mindegy, mit tesznek, mit sem változtat azon, aminek be kell következnie. Ám mit jelent az, hogy „megvan a lehetőséged”? Ez teszi az embert igazán naggyá, ez ruházza fel az istenek méreteivel, mert minden gyengeségében és mocskában, még a testvérgyilkosságban is rendelkezésére áll a nagy lehetőség, a választás lehetősége. Megválaszthatja útját, átküzdheti magát az akadályokon, és győzhet!
Lee hangja most szárnyalt, valóságos diadalének volt.
- Maga hiszi ezt, Lee? - kérdezte Adam.
- Igen, hiszem. Könnyű dolog lustaságból és gyengeségből minden felelősséget Isten nyakába varrni, mondván: „Nem tehetek róla, utamat előre megszabták.” De gondolja csak el, milyen dicsőséges a választás! Ez emeli az embert emberré. Egy macskának nincs választása, a méh nem csinálhat mást, csak mézet. Ebben nincs semmi isteni. És ha éppen tudni akarja, azok az öregurak, akik szelíden siklanak lefelé a halálba, új érdeklődéssel fordulnak az élet felé, nincs kedvük meghalni.
- Csak nem akarja azt mondani - kérdezte Adam -, hogy ezek az öreg kínaiak hisznek az Ótestamentumban?
- Ezek az öregemberek hisznek minden igaz történetben - felelte Lee -, és amikor egy történetet hallanak, felismerik, ha igaz. Szigorú kritikusai az igazságnak. Tudják, hogy ez a tizenhat vers az emberiség sűrített története minden kor, minden kultúra és minden faj számára. Nem tudják elhinni, hogy egy ember tizenöt és háromnegyed versben igazságot mondjon, azután egyetlen igével hazudjon. Konfucius megmondja az embereknek, hogyan éljenek, ha azt akarják, hogy életük jó és sikeres legyen. De ez itt, ez már lépcső, amelyen fel lehet kúszni a csillagokhoz. - Lee szeme ragyogott. - Ezt sohasem lehet elveszíteni. Kihúzza a talajt a gyengeség, a gyávaság, a tunyaság alól.
Adam megjegyezte:
- Nem értem, hogy tudott főzni, rólam gondoskodni, a gyermekeket felnevelni, és még ezzel is foglalkozni!
- Magam sem értem - felelte Lee. - De délután elszívom a két pipámat, se többet, se kevesebbet, miként öregapáim. És érzem, hogy ember vagyok. Érzem, hogy egy ember nagyon fontos valami, talán még egy csillagnál is fontosabb. Ez nem teológia. Semmi hajlamom az istenkedéshez. De új szeretet lobog bennem egy csillogó, pompás szerszám iránt, amit emberi léleknek neveznek. Bűbájosan szép és egyedüli a maga nemében, nincs párja az egész világegyetemben. Mindig újra meg újra támadják, de sohasem tudják elpusztítani, mert „megvan a lehetőséged”."

Részlet: John Steinbeck Édentől keletre című könyvéből

A hivatkozott részlet a Károli Bibliából:
4,1 Azután ismeré Ádám az ő feleségét Évát, a ki fogad vala méhében és szűli vala Kaint, és monda: Nyertem férfiat az Úrtól.
4,2 És ismét szűlé annak atyjafiát, Ábelt. És Ábel juhok pásztora lőn, Kain pedig földmívelő.
4,3 Lőn pedig idő multával, hogy Kain ajándékot vive az Úrnak a föld gyümölcséből.
4,4 És Ábel is vive az ő juhainak első fajzásából és azoknak kövérségéből. És tekinte az Úr Ábelre és az ő ajándékára.
4,5 Kainra pedig és az ő ajándékára nem tekinte, miért is Kain haragra gerjede és fejét lecsüggeszté.
4,6 És monda az Úr Kainnak: Miért gerjedtél haragra? és miért csüggesztéd le fejedet?
4,7 Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz; ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása; de te uralkodjál rajta.
4,8 És szól s beszél vala Kain Ábellel, az ő atyjafiával. És lőn, mikor a mezőn valának, támada Kain Ábelre az ő atyjafiára, és megölé őt.
4,9 És monda az Úr Kainnak: Hol van Ábel a te atyádfia? Ő pedig monda: Nem tudom, avagy őrizője vagyok-é én az én atyámfiának?
4,10 Monda pedig az Úr: Mit cselekedtél? A te atyádfiának vére kiált én hozzám a földről.
4,11 Mostan azért átkozott légy e földön, mely megnyitotta az ő száját, hogy befogadja a te atyádfiának vérét, a te kezedből.
4,12 Mikor a földet míveled, ne adja az többé néked az ő termő erejét, bujdosó és vándorló légy a földön.
4,13 Akkor monda Kain az Úrnak: Nagyobb az én büntetésem, hogysem elhordozhatnám.
4,14 Ímé elűzöl engem ma e földnek színéről, és a te színed elől el kell rejtőznöm; bujdosó és vándorló leszek a földön, és akkor akárki talál reám, megöl engemet.
4,15 És monda néki az Úr: Sőt inkább, aki megöléndi Kaint, hétszerte megbüntettetik. És megbélyegzé az Úr Kaint, hogy senki meg ne ölje, a ki rátalál.
4,16 És elméne Kain az Úr színe elől, és letelepedék Nód földén, Édentől keletre.

.............és hát mi Káin vérei vagyunk......

Körkérdés, könyvkérdés...

2009-01-22T18:06:00.006+01:00

Hmmm, bocsánat, a szokásos késésért, szerintem már el is felejtődött ez a kérdés, olyan rég érkezett, és én szokás szerint nem is adom tovább, mert nem tudok annyi időt a blogok olvasásra szánni, hogy sok-sok blogot/blogszerzőt ismernék, a Kerekerdőben pedig biztos megbeszéljük, hogy ki mit olvas éppen..
Imádok olvasni. Középsulis koromban iszonyat mennyiségű könyvet olvastunk el apuval. Róla már meséltem, gyorsolvasó volt, emiatt (is) hatalmas tudással. Velem ellentétben, amit olvasott, azt TUDTA kívül-belül, én meg sokszor a könyv címét és szerzőjét is elfelejtem.... persze vannak kivételek...
Fiatal felnőttként - amikor pedig még szombaton is dolgoztunk, meg a gyerkőcék, meg minden - kisebb tempóban ugyan, de olvastam rendesen. A 80-as években faltam a hazánkban újonnan megjelenő ezoterikusokat. Kerestem valamit...... ehhez nagyon sokat kellett olvasni, majd annak kapcsán jönni-menni, tájékozódni. Ez aztán úgy látom, egy végtelen folyamatnak tűnik, kiegészítve az önismeret dologgal, ami szintén végtelen folyamatnak tűnik:-)
Az utóbbi években jött a net, ami teljesen elkápráztatott a maga információ-dömpingjével, emiatt csökkent az olvasásra fordított időm. Este ugyan nem tudok úgy elaludni, hogy ne könyv legyen a kezemben, de sokszor csak 1-2 sorra futja, aztán álommanó teszi a dolgát.
Fentiek miatt a restancia-listám, (feltétetlenül elolvasandó könyvek) csak nő, csak nő....pedig már azt sem mondhatom, hogy majd nyugdíjas koromban, mert azt meg annyira kitoligálták időben, hogy jó lesz, ha valamit kitalálok...
Ennyi sok(k) bevezető után jöjjön egy ötös (+ 3 újratöltve) lista tavalyról. (Na, mindig milyen szabálytalan vagyok, én aki magamat szabályosnak hiszem:-))

J.D. Salinger: Zabhegyező
Régi "listás" könyv, mert valahogy kimaradt, és nagyon el akartam olvasni. Most sikerült, de alighanem ezzel vége, nem leszek megszállottja a könyvnek, mint a Mel Gibson által megformált figura az Összesküvés-elméletben.

Steinbeck: Édentől keletre
Na, ennek a könyvnek azonban a megszállottja vagyok, a jó ég tudja hányszor vettem kézbe az elmúlt évtizedekben. Rengeteg bölcsességet találok benne. Különösen a kínai szolga, Lee és Samuel Hamilton barátságából fakadó beszélgetések nyűgöznek le.

Kahlil Gibran: A próféta
Ez is újratöltve, sokszor olvasandó, akár össze-vissza is. Ő annak a Mikhail Naimynek volt a barátja, aki a Mirdad könyvét jegyzi. Mindketten mesteriek abban, hogy továbbadják, mi is a valódi célunk a világban.

Cronin: Vétlen vétkes
Az írót szeretem, tehát semmi nem akadályozott abban, hogy elolvassam ezt a művét is. Lélektani dráma, egy fiúról, aki felnőtt korában tudja meg, hogy apja börtönben ül. Ártatlanul.

Illyés Gyula: Tiszták
Én Citromfűvel ellentétben kezdek nem ragaszkodni a könyvekhez, ill. a birtoklásukhoz,(vannak kivételek!!! ) ezért kezdtem párat eladogatni belőlük a Teszveszen. Ez a könyv is licitre került. Középiskolás koromban kaptam, jutalomkönyv volt valami eredményeimért. Be kell vallanom, hogy nem nagyon szeretem a drámákat. (Ez Illyés: Öt dráma című könyve egyébként.) A kötelezőket elolvastam persze, a Rómeó és Júliát még élveztem is, de ez kifejezetten el nem olvasott porfogó volt. (Most biztos fogjátok a fejeteket....) Igenám, de mikor elkelt, akkor mégiscsak belelapoztam, és rájöttem, hogy itt van a "Tiszták" is, ami a szívemcsücske katárokról szól. (Hogy miért, arról majd talán máskor.) Summa summárum rohamtempóban elolvastam, mielőtt postáznom kellett. Szerencsére megvan elektronikusan, mert ez mégiscsak KELL nekem:-)

Rudolf Steiner: Az Akasha krónikából
Rengeteg Steinerünk van, és a környezetünkben nagyon sokan olvassák, (férjem is) ezért mindig valahogy szégyelltem, hogy én nem bírok kiolvasni egyet sem. Évről évre nekiállok valamelyiknek, de mindig beletörik a bicskám. Hihetetlen, már-már lehetetlennek tűnő tudású ember volt. Ezt a könyvet majdnem kiolvastam már:-)) Az Új Mani-fest sorozatban megjelent munkásoknak szóló előadásai kicsit könnyebben emészthetőek, azok jönnek majd.

Wilbur Smith: Lángoló part
Jól van na, tudom, kalandregény, de azért szedem elő állandóan, mert a busmanokról szóló részek nagy élettanulságok. Ha már "kalandozunk" azt is megvallom, hogy szeretem Ken Follett könyveit is egyszer elolvasni.

Francois Favre: Máni, Kelet Krisztusa, Nyugat Buddhája
Itt is bicskatörés van, pedig nagyon jó kis:-) könyv, csak a terjedelme nem éppen kicsi, közel 700 oldalas. Most nem megyek bele, ki is Máni vagy mi is a manicheizmus, mert akkor regény lesz a bejegyzésből. Szóval még olvasom. A fejembe való, ami benne találtatik.

És hát.... a blogomban korábban említett Vercors elmaradt:-((
Be kéne iratkozzak megint a könyvtárba.

Kivonatolok....

2009-01-21T17:45:00.005+01:00

.....magamnak, mert úgy, de úgy lenyomott valami depi lassan két hete, "mint a bélyeget" mondaná a lélektársam. (Ő azt szokta mondani, lenyomlak, mint egy bélyeget:-)... útszéli argóban, és csak hülyéskedés gyanánt persze.)Lássuk mit is mondott nekem ez a Hauck doki:

"........amerre csak nézel, a folyóiratokból, filmekből, tévéből vagy hallgass meg bárkit, szüleidet, tanáraidat, barátaidat, mindenkitől azt tanulod, hogy miképpen legyél neurotikus, és ráadásul úgy, hogy sejtelmed sincs róla. Megtanítottak, hogyan lehetsz príma depressziós, és most rajtad áll, hogy helyrehozd a kárt, amelyet akaratlanul tettek benned."
A depresszió három oka: önvád, önsajnálat, sajnálkozás másokon.

Az önvád:
-Erőszak önmagad ellen!
-Az önteltség jele!
-Gyávaság!
-A lelkifurdalás rossz tanácsadó: elemezd a hibáidat és lépj tovább!
-Saját magadtól borulsz ki! (bármilyen hihetetlen)
-Nem kell tökéletesnek lenned!
-Ha elutasítanak téged, talán többet mond róluk, mint rólad!
-Számíts a kudarcra!
-Vitatkozz magaddal! Tölts annyi időt az önmagaddal való viaskodással, mint amennyit az önváddal töltenél, és máris nyert ügyed van! Mondd magadnak a helyénvaló gondolatokat, még akkor is, ha magad se hiszel bennük!

Az önsajnálat:
-Tégy különbséget szomorúság és tragédia között!
-Élni annyi, mint csalódni.
-Hamis vádak? A sértést magunk követjük el, önmagunk ellen. Az nem olyasmi, amit mások követnek el ellenünk. Ők csak megmondják a véleményüket.
-Visszaeshetsz! Olyan ez, mint a fogyókúra. Leadtad a fölösleget. Gondolod, hogy ezzel vége a mesének? Vajon ezentúl ehetsz, amit akarsz és nem kell ellenállnod a kísértéseknek? Dehogynem. Ahhoz, hogy az ideális súlyodat megtartsd, életed hátralevő részében jószerével folyvást fogyókúráznod kell. Egy-egy visszaesés még nem a világ, és semmiképpen sem azt jelzi, hogy eddig semmire se mentél.
-Az önsajnálat hatalmas fegyver lehet! Mivel szinte mindenki azt hiszi, hogy mások kiboríthatják és ő is kiboríthat másokat, több millió embernek jutott már eszébe, hogy ezt a megfigyelést felhasználva hatalmában tartson másokat.
-Ha kapcarongy vagy, netán egérke, alaposan gondold végig, miért nem bírod elviselni a visszautasítást, és azon is gondolkodj el, hogy ha kiállnál magadért, vajon megzavarnád-e környezeted tagjainak lelki nyugalmát. Amíg e két ostobaságot nem látod annak, ami, soha nem leszel szabad és nem nyered vissza önmagadat.
-Engedj, de mikor? Akkor engedj, amikor nem fontos neked a dolog. És akkor makacsold meg magad, amikor neked fontos dolgokról van szó.
-Jogos erőszak? Ha nem akarsz mások akarata szerint élni, sokkal jobb módszer, ha megtagadod az együttműködést azzal, aki uralkodni akar rajtad.
-A mártírokat csak az oroszlánok szeretik. A szomorú igazság az, hogy a világ gyűlöli a mártírokat. Az élettől másképpen is megkaphatod, amit akarsz – például úgy, hogy tudomásul veszed, hányan szeretnek és hányan nem, hogy vannak dolgok, amelyeken nem változtathatsz, nem csinálsz elefántot a bolhából, és nem hiszed, hogy mindig mindennek úgy kell lennie, ahogyan te szeretnéd, és nem akarsz belehalni, ha az akaratod nem teljesülhet.

Sajnálkozás másokon:
-Együttérzésből is megárt a sok. Minden civilizált ember együtt érez embertársával. Akiből hiányzik az empátia vagy az érzékenység mások sorsa iránt, az féleszű, degenerált, vagy reménytelen eset. A civilizált ember egyik ismertetőjegye, hogy törődik a másik bajával. De hogy ezt túlzásba viszi, az már nem. Ez az a fontos választóvonal, amelyet meg kell húzni, ha meg akarjuk őrizni egészségünket.
-Érzelmi zsarolás: a másokon való sajnálkozás egyik igen komoly következménye, hogy az emberi gyöngeséget kihasználva, visszaélnek vele.
-A sajnálkozás gyakran igazságtalanságra csábít. Az igazság szigorú mércével mér. Rengeteg igazságtalanságot szülhet, ha ellágyulsz ott, ahol keményen ki kellene tartanod.
-A másokon sajnálkozókból lesznek az önsajnálók.
-„Csakis miattad” Az erőszakos sajnáltatás jól bevált módszere, ha mások a maguknak okozott izgalmakért a te nyakadba varrják a felelősséget.

Kimászol a depresszióból akkor is, ha semmit se teszel ellene. Úgyhogy ne ess kétségbe, ha kétségbe esel. Hisz kék az ég és a nap fölkel a horizonton.Bármilyen kétségbeesetten és nyomorultul érzed is magadat alkalomadtán, próbáld eszedbe idézni, hogy egy szép napon a múlté lesz az egész. Holtbiztosan. És nem kell öngyilkosnak lenned ahhoz, hogy véget érjen ez a nyomorúság, csak légy egy kicsit türelmes!"

Részletek Paul Hauck: Mélyponton Hogyan másszunk ki a depresszióból című könyvéből. (helyenként változtatva az igeidőkön.)
És hálás köszönet Seniornak!

Riadó

2009-01-14T09:48:00.004+01:00

László Ervin: Egy planetáris civilizáció alapjai

Az emberiség kollektív evolúciója döntő jelentőségű ponthoz közeledik: a világ mára gazdaságilag, társadalmilag és ökológiai értelemben egyaránt instabillá vált.

Ha továbbra is ragaszkodunk a modernkor racionalista, manipuláción alapuló civilizációjához, menthetetlenül egyre mélyebb szakadékot teremtünk gazdagok és szegények, fiatalok és öregek, tájékozottak és peremhelyzetbe szorultak, valamint az emberi társadalom és természeti környezet között. Planetáris otthonunkban csak akkor maradhatunk fenn, ha olyan világot teremtünk, amely jobban alkalmazkodik a magunk teremtette körülményekhez.

Van egy kínai szólásmondás, amely szerint „ha gyorsan nem váltuk irányt, pontosan ott kötünk ki, amerre most tartunk.” Ha ezt az emberiség mai állapotára alkalmazzuk, meglátjuk: a következmények katasztrofálisak lennének. Ha nem váltunk irányt, olyan világ felé haladunk, amelyben egyre tovább fokozódik a népesedési nyomás és szegénység, nő a társadalmi és politikai konfliktusok esélye, fokozódnak a spontán és a szervezett háborúk, gyorsul a klímaváltozás, egyre nagyobb a víz-, élelmiszer- és energiahiány; súlyosbodik az ipari, városi és mezőgazdasági szennyeződés; tovább roncsolódik az ózonpajzs; egyre gyorsabban csökken a biodiverzitás és fogy a légkör oxigénje. Egyben a gigantikus méretű katasztrófák kockázatával is együtt élünk, amelyeket az atomerőművek, illetve a szivárgó atomhulladék éppúgy okozhat, mint a klímaváltozás kiváltotta pusztító árvizek és tornádók. Számolnunk kell nagy tömegeket érintő egészségügyi problémákkal a természeti katasztrófák, vagy olyan emberi tényezők miatt is, mint a mérgező anyagok felszaporodása a talajban, a levegőben vagy a vízben. Amerre most tartunk, az nem, ahova eljutni szeretnénk.

- Egyre szélesebb embertömegek élnek meg fokozódó frusztrációt és elégedetlenséget, ahogyan a vagyon és a hatalom mind kevesebb kézben koncentrálódik; egyre tágul a szakadék a vagyon és hatalom birtokosai és a népesség szegény és peremre sodródott csoportjai között. (A világ nemzeti össztermékének 80%-ka egymilliárd ember birtoka, a fennmaradó 20%-on pedig öt és félmillió ember osztozik. Ez a kiegyensúlyozatlanság egyelőre csak súlyosbodni fog, mivel a szegény országok évente 38 milliárd dollárral többet adnak ki tartozásaik kamataként, mint amennyi fejlesztési segélyként befolyik a kasszájukba.)

- Bár ma már több nő és gyermek részesül oktatásban, mint a korábbi években, a világ számos részén egyre kevesebb nőnek van munkája, és egyre többen kényszerülnek arra, hogy az „informális szektorban” keressék meg kenyerüket.

- A világ számos részén egyre nagyobb a hajlam arra, hogy terrorizmus és más erőszakos eszközök révén próbálják meg orvosolni sérelmeiket vagy így hívják föl a figyelmet az őket érő vélt igazságtalanságokra. Mind a gazdag, mind pedig a szegény országokban fokozódik a veszélyeztetettség érzése.

- Az iszlám fundamentalizmus az egész muzulmán világban terjedőben van, Európában neonáci és más szélsőséges mozgalmak kapnak erőre, és világszerte hódít a vallási fanatizmus.

- Miközben a kormányok szervezett háborúkkal próbálják kordában tartani a szórványos, spontán erőszak-megnyilvánulásokat, egyre jobban felforrósodnak a konfliktusok Közel-Keleten, Ázsiában, Közép-Amerikában és más tűzfészkekben.

- 2005-ben a világ hadi kiadásai már hatodik éve folyamatosan emelkedést mutattak, ebben az évben 5%-al emelkedve elérték az 1,04 trillió dollárt. Ezen belül az USA a maga 455 milliárd dollárjával a világ egészére jellemző összeg felét tette ki. A G8 országai együttesen 12 milliárd dollárnyi fegyvert adnak el évente a világ legszegényebb országainak.

- A világ atmoszférájában, az óceánokban, az édesvízrendszerekben és a termőtalajban egyre vészesebben eltolódnak bizonyos létfontosságú egyensúlyi mutatók. Ennek következményei között megtaláljuk a melegházhatást a vele együtt járó klímaváltozással együtt éppúgy, mint a tengerek, tavak, folyók és mezőgazdasági termőterületek termékenységének csökkenését.

- Világszerte egyre kevesebb gazdaság nevezhető élelmiszer tekintetében önellátónak, s fenyegető, hogy ez együtt jár a nemzetközi szinten rendelkezésre álló élelmiszertartalékok csökkenésével.

- A világ népességének több mint fele számára csökkenést mutat a rendelkezésre álló édesvízkészlet is.

A tendenciák azonban nem sorsszerűek – irányukat módosítani lehet. Az összeomlás csak az egyik lehetséges jövőkép. Ha időben ráébredünk, hogy nekünk kell megbirkóznunk a leselkedő veszélyekkel, ha győz a sürgető életvágy és felelős, cselekvő emberek módjára reagálunk, akiket egymás és a közös jövő iránti elkötelezettség fűz össze, akkor még áttérhetünk egy ígéretesebb útra.

Ha meg akarjuk ragadni a jobbik lehetőséget, akkor meg kell tanulnunk másként gondolkodni, mint eddig. Ez az új gondolkodásmód holisztikusabb, minden jelentős tényezőre kiterjed: az erdőt látja, nem csak a fákat. Ezt a fajta gondolkodást bőségesen alátámasztják mindazok az eredmények, amelyek a természettudományok élvonalából származnak.

Kevéssé ismert tény, hogy a Newton, Darwin és Freud elméleteire épülő világnézetet immár új felfedezések haladták meg. A ma kialakulóban levő koncepciók szerint az univerzum nem tehetetlen anyaggombócok élettelen, lélektelen gyűjteménye, hanem inkább élő szervezetre hasonlít. Az élet nem véletlen baleset és az emberi psziché alapkésztetései messze túlmutatnak a fajfenntartás és az önfenntartás ösztönein. Az anyag, az élet és az elme - egymással összeilleszkedő elemek egy roppant komplex, ám koherens és harmonikus rendszeren belül. A tér és az idő a megfigyelhető univerzum dinamikus háttereként egyesül egymással. Az anyag immár nem a valóság alaptényezője, hanem átadja helyét az energiának; a különálló részecskékről szóló elképzelést pedig az energiában fürdőző világegyetem és a benne létező folytonos mezők koncepciója váltja le. A világegyetem töretlen egész, amely a kozmikus idő eonjain át fejlődött és fejlődik, s olyan körülményeket termel ki, amelyek közepette meg tud jelenni az élet és a tudat.

A ma kialakulóban levő tudományos gondolkodás holisztikus és meg tudja ihletni az emberekben eredendően benne rejlő holisztikus szemléletet, akik így az élet, a táplálkozás, gyógyítás és fogyasztás jóval integráltabb módjaira találhatnak rá. Az új világlátásnak át kell hangolnia a társadalom korábbi alapvető ambícióit, céljait és prioritásait mind a nyilvános, mind pedig a magánszférában. Ez a fajta áthangolás vagy újratájolás úgy ragadható meg legegyszerűbben, ha az extenzív növekedésről az intenzívre való áttérést idézzük meg. A növekedés önmagában nem feltétlenül rossz vagy akárcsak behatárolt dolog: a növekedés kívánatossága és jövője attól függ, milyen típusú növekedésbe fogunk bele. Az anyag és energia termelésének és fogyasztásának gátlástalan, tisztán mennyiségi típusú növekedése önmagában lehetetlen egy véges bolygón, amelyet ráadásul kényes egyensúlyban működő bioszféra jellemez: ez a fajta növekedés végső soron óhatatlanul a rákos szövet felszaporodásához hasonló útra tér. A növekedésnek azonban vannak más formái is. Két fő típust különböztetünk itt meg: az egyik az „extenzív növekedés”, a másik az „intenzív növekedés.”

Az extenzív növekedés vízszintes sík mentén halad előre a bolygó felszínén: egyre nagyobb területet hódít meg, egyre több embert gyarmatosít és az uralkodó rétegek akaratát a népesség egyre szélesebb tömegeire erőszakolja rá. Az intenzív növekedés ezzel szemben az egyének és a lakhelyükül szolgáló közösség növekedésére, fejlődésére összpontosít.

Az extenzív és az intenzív növekedés végcélja élesen elüt egymástól. Az extenzív növekedés alapvető célja, hogy az ember hatalmát egyre nagyobb területre terjessze ki. Hagyományosan ezt a célt a hódítás szolgálta, mint eszköz: a természet meghódítása, illetve más – gyengébb vagy kevésbé hatalomvágyó, uralomvágyó emberek és népek – meghódítása. A sikeres hódítások további törzsek, nemzetek, városok és birodalmak meghódításához vezettek, ezeket a hódítók ambícióinak és érdekeinek szolgálatába állították. Ezt a lejegyzett történelem kezdetei óta a legtöbb esetben fegyverrel hajtották végre. A huszadik század második fele óta gazdasági eszközökkel is törekszenek ugyanezekre a célokra, így például a gazdag államok és globális nagyvállalatok hatalmát használják föl arra, hogy akaratukat és értékrendjüket a lakosság széles rétegeire ráerőltessék. Az államok számára az extenzív növekedés célja a területi szuverenitás, beleértve az érintett területek emberi és természeti erőforrásai fölötti uralmat. A globális vállalatok ennek megfelelő célja, hogy fogyasztási igényt generáljanak, sokszor anélkül, hogy tekintettel lennének a társadalmi és környezeti következményekre.

Az extenzív növekedés fő céljait angol nyelven a három c-vel jelölhetjük meg: hódítás (conquest), gyarmatosítás (colonization) és fogyasztás (consumption). Ezeket a célokat egymásnak megfeleltethető eszközökkel szolgálják. Elsősorban: az anyag használatára és átalakítására szolgáló technológiákkal – a termelési technológiákkal. Másodszor azokkal a technológiákkal, amelyek megteremtik a lehetőséget az anyag-átalakító technológiákhoz: az energiatermelő technológiákkal. Harmadszor pedig azokkal a technológiákkal, amelyek felkeltik az emberek étvágyát a megtermelt javak iránt, tehát mesterségesen igényeket gerjesztenek és átalakítják a fogyasztási mintázatokat – így tehát a propaganda, a PR és a reklám technológiáival. E technológiák közül az első kiépítette a szállítás és a kommunikáció hálózatait és létrehozta a hátországot egyre több termék egyre több változatban való előállításához. A második igába fogta a természet erőit, hogy ezeket a technológiákat működtesse. A harmadik pedig előállította azokat az igénygerjesztő képeket, illetve többé-kevésbé finom eszközöket, amelyek révén a termékek és szolgáltatások előállítói ráerőltetik az akaratukat ügyfeleikre és vásárlóikra.

Az intenzív növekedés célja valami egészen más. Az angol nyelv három másik c betűvel ragadja meg ezt: c mint connection/kapcsolat, c mint communication/kommunikáció és c mint consciousness/tudatosság

Vizsgáljuk meg elsőként a kapcsolat kérdéskörét! Az iparosodás korának egyik nagy mítosza volt, hogy az individuumokat elválasztotta egymástól és leválasztotta egyéni érdekeiket mások érdekeiről. A mítosz első aspektusát a klasszikus fizikán alapuló világnézet igazolta. Newton tömegpontjaihoz hasonlóan az egyes emberek a szervezett anyag önmagukba zárt, egymástól kölcsönösen független csomói voltak, akik csupán külsődlegesen kötődnek egymáshoz és környezetükhöz. A klasszikus közgazdaságtan még meg is erősítette ezt a mítoszt azzal, hogy az egyént önközpontú gazdasági szereplőnek tekintette, aki saját érdekeit követi, s akinek a működését legjobb esetben is csak a piac mechanizmusai hangolják össze másokéval (a mai tudományok ezt a nézetet már nem támasztják alá). Ma már tudjuk, hogy finom kapcsolódásokon keresztül minden kvantum összeköttetésben áll minden más kvantummal, minden szervezet pedig minden más szervezettel az ökoszisztémában. Ennek megfelelően ma már a közgazdászok is tudják, hogy az egyének, az egyes vállalkozások és a globalizált nemzetközi rendszer érdekei határozott és felismerhető összefüggésben vannak egymással. A mi világunkban ezek az egymást átölelő kapcsolatok igen gyorsan alakulnak és fejlődnek, és az intenzív növekedésnek az egyik célja épp az, hogy ezeket elrendezze és a véletlenszerű burjánzás helyébe koherens struktúrát állítson.

Az intenzív növekedés második célja közvetlenül összefügg az elsővel. Elmélyíti a kommunikációt és fokozza a kommunikálók tudatossági szintjét. A kommunikáció egyszerre több szinten bontakozik ki. Először is kommunikálnunk kell saját magunkkal, önnön tudatosságunk, személyiségünk gondozása és fejlesztése során. Azok az emberek, akik „kapcsolatban vannak saját magukkal,” kiegyensúlyozottabbak és jobban tudnak kommunikálni az őket övező világgal. Továbbá kommunikációban kell állnunk azokkal is, akik életünk közvetlen környezetét adják: családtagokkal, közösséggel, szakmabeliekkel. Tovább kell tágítanunk a kommunikáció körét: érintkeznünk kell mindazokkal, akik az életünk közvetlen környezetét adják, így a családban, a közösségben, a munkahelyen, illetve a szakmában. Még további szinteken kell jól kommunikálnunk: a saját közösségünkben, más közösségekben, országokban és kultúrákban, akár közel, akár távol élő emberekkel. A kommunikáció kapcsolatot előfeltételez, de emberi szinten ennél több is mozgásba jön: a kommunikáció témája maga után vonja a tudat kérdését. Az emberi kommunikáció teljes gazdagságában akkor tud kibontakozni, amikor az érintkező felek ráébrednek azokra a kapcsolati szálakra, amelyek mentén kommunikálnak. A magas színvonalú kommunikáció magas szintű tudatosságot tesz szükségessé, amely révén az emberek mindazt a sok, finom kommunikációs sávot használni tudják, amely egymással és a környezetükkel összeköti őket. Ha ezeknek a kapcsolatoknak tudatában vagyunk, akkor az emberi gondolkodás a meghaladott én-központú szintről átléphet arra a közösség-, környezet és bolygóközpontú gondolkodásra, amelyre olyan sürgető szükség van.

Einstein azt állította, hogy jelentős problémáinkat nem tudjuk ugyanazon a gondolkodási szinten megoldani, amelyen akkor álltunk, amikor ezeket létrehoztuk. Igaza volt: mai problémáinkat nem lehet azzal a gondolkodással megoldani, amelyből fakadtak. Új gondolkodásmódra van szükségünk: eszméinknek, érzéseinknek, értékeinknek és észleléseinknek egyaránt evolúción kell keresztülmenniük: tudatunk evolúciójának jött el az ideje. AZ ENSZ kongresszusának egyik plenáris üléséhez szólva 1991 februárjában Václáv Havel, Csehszlovákia akkori államelnöke a következőket mondta: „Az emberi tudat globális forradalma nélkül semmi sem fog jó irányba megváltozni... és az a katasztrófa, amely felé a világ ma tart – az ökológiai, társadalmi, demográfiai katasztrófa vagy magának a civilizációnak az általános összeomlása elkerülhetetlenné fog válni.’

Havel nem tévedett, de ez még nem ok a kétségbeesésre: a civilizáció összeomlását meg lehet előzni. Az emberi tudat előtt nyitva áll az evolúció útja. A társadalom innovatív peremvidékein a tudat máris fejlődésbe lendült. Egyre világosabban kialakul egy holisztikus látásmód, amely az embert szerves egésznek látja, aki beágyazódik a társas és kulturális szférába, sőt, a bioszféra egészébe is. Az új, holisztikus kultúra és tudat terjedése komoly alapot ad a reménykedésre akkor is, ha egyelőre csak elszórtan és egyenetlenül jelentkezik. Margaret Mead figyelmeztet: „Soha ne kételkedjünk benne, hogy egy kis embercsoport képes megváltoztatni a világ folyását. Senki másnak eddig még nem sikerült.”

Miből fakad a tudatnak ez az ereje? A magyarázat magától kínálkozik: egy olyan rendszerben, amely – mint az erős nyomás alatt álló gazdasági-társadalmi-ökológiai rendszerünk – közel áll a káoszhoz, már a viszonylag kisebb ingadozások is komoly hatást válthatnak ki. Ha ez az ingadozás egy viszonylag fejlettebb tudat jelenlétének formáját ölti, ez különösen nagy erejűnek bizonyulhat: az életben maradáshoz válik nélkülözhetetlenné.

Tudjuk, hogy amikor egy fajt kihalás fenyeget, könyörtelen válaszúthoz ér: vagy sikerül egy életképes mutációt létrehoznia, vagy kihal. Ahhoz, hogy a fajok fennmaradjanak, a tagoknak a fennmaradás és szaporodás új módjaira kell ráhibázniuk. Az emberen kívüli többi fajnál az életben maradáshoz szükséges legtöbb viselkedés genetikailag determinált, és megváltoztatásához a génállomány adaptív mutációjára van szükség. A genetikai mutáció lassú folyamat, de hatásos lehet: az életben maradásra alkalmas mutációt hordozó egyedek elszaporodnak, és dominánssá válnak, az életképtelenebbeket pedig eltávolítja a természetes kiválasztódás.

Ami az emberi társadalmat illeti, a mutáció megjelenése éppoly létfontosságú, de itt a mutációt nem ugyanabban az értelemben használjuk. Amikor egy populáció, kultúra vagy civilizáció fennmaradása fenyegetetté válik, nélkülözhetetlen, hogy életképes átalakulás álljon be az emberek életmódjában és szaporodásában. Ez azonban nem igényli a génállomány megváltozását. Míg az emberi viselkedés egyes aspektusait szintén meghatározza a genetikai kód, azok az értékek és hiedelmek, amelyek jelenleg a túlélésünket fenyegetik, főleg a kultúra befolyása alatt állnak. A társadalmat nem genetikai, hanem kulturális kód határozza meg, a kultúránk pedig rugalmasabb, mint a génjeink: ha akarjuk, létrehozzuk a magunk mutációit. Kulturális mutációt céltudatosan is lehetséges kiváltani és az irányát is befolyásolni tudjuk. Az emberiség következő kulturális mutációjának céltudatos irányítása nagyrészt attól függ, mennyire jól és gyorsan tud fejlődni az emberi tudat. Egy újfajta, fejlettebb tudatosság elterjedése most kollektív életben maradásunk előfeltétele. Ez is a családba kezdődik: nálad és nálam.

Idézzük hát föl Ghandi figyelmeztetését: „Légy te a változás, amelyet a világban látni szeretnél!”

A fejlett tudat összetevőinek listája

Tudatunk fejlettebb szintre emelkedik, ha meg tudjuk szívlelni az alábbiakat:

1. Élj olyan életet, amely másokat is élni hagy; úgy elégítsd ki saját igényeid, hogy azzal ne csökkentsd mások esélyeit arra, hogy ők is kielégíthetik a magukét.

2. Úgy élj, hogy tiszteletben tartsd minden más ember jogát az élethez, a gazdasági és a kulturális fejlődéshez, függetlenül a lakóhelyüktől, etnikai hovatartozásuktól, nemüktől, állampolgárságuktól, státuszuktól vagy hiedelemrendszerüktől.

3. Élj úgy, hogy óvd a Földön élő és növekvő valamennyi dolog és lény elidegeníthetetlen jogát az élethez és a támogató környezethez.

4. Úgy keresd a boldogságot, a szabadságot és a személyes kiteljesedést, hogy az harmóniában legyen a természet épségével és tekintettel a társadalom más tagjainak ilyetén törekvésére.

5. Követeld meg, hogy az országod kormánya békésen és az együttműködés szándékával viszonyuljon más népekhez, továbbá elismerje a közös emberi család valamennyi tagjának törekvését egy jobb életre és egészséges környezetre.

6. Követeld meg, hogy az üzleti vállalkozások felelősséget vállaljanak valamennyi részvényesükért és a környezet fenntarthatóságáért, kényszerítsd ki, hogy olyan termékeket és szolgáltatásokat kínáljanak, amelyek jogos igényeket elégítenek ki anélkül, hogy a természetet károsítanák vagy csökkentenék a kisebb és kevésbé privilegizált versenytársak piacra lépésének esélyét.

7. Követeld meg, hogy a nyilvános média folyamatosan ellásson megbízható információval azokról az alapvető tendenciákról és létfontosságú folyamatokról, amelyek lehetővé teszik, hogy te magad és más állampolgárok illetve fogyasztók tájékozott döntést hozzanak a jólétüket befolyásoló kérdésekben.

8. Hagyj időt és teret az életedben arra, hogy segíts a tiédnél nehezebb helyzetben levő embereknek, hogy méltóságban, a nyomor küzdelmeitől és megaláztatásaitól mentes életet élhessenek.

9. Biztasd arra a fiatalokat és a – bármilyen korú - nyitott gondolkodású embereket, hogy alakítsák ki magukban azt a szellemiséget, amely képessé teszi őket, hogy etikus döntést hozhassanak a saját és gyermekeik jövőjét súlyosan befolyásoló kérdésekben.

10. Rokon gondolkodású emberekkel együttműködve dolgozz a környezet lényegi egyensúlyi állapotának megőrzésén vagy helyreállításán, fordíts figyelmet a saját lakókörnyékedre, országodra vagy régiódra, illetve a bioszféra egészére.

Szerző: László Ervin

forrás

További ajánló

Földlakók......:-(

2009-01-13T16:33:00.003+01:00

Földlakókról kizárólag olyan földlakóknak, akik bátran szembenéznek magunkkal:-(

"A FÖLDLAKÓK (EARTHLINGS) egy nagyfilm hosszúságú dokumentumfilm az emberiség teljes állatoktól való függőségéről (kiskedvencként, valamint élelem, ruházat, szórakoztatás, és tudományos kutatás céljából), de bemutatja a totális tiszteletlenségünket is eme „nem-emberi segítők” iránt. Az Oscar-díjra jelölt Joaquin Phoenix (GLADIÁTOR) a film narrátora, zenéjét pedig a híres platinalemezes művész, Moby szerezte. Alaposan megvizsgálva a kisállatboltokat, kölyökneveldéket, állatmenhelyeket, állattartó telepeket, a bőr- és szőrmeipart, a sportot és szórakoztatást, és végül az orvosi és tudományos területet, a FÖLDLAKÓK rejtett kamerákat és korábban soha nem látott felvételeket használva számol be a világ olyan, nagy iparágainak napi gyakorlatáról, amelyek nyereségükhöz teljes mértékben az állatoktól függenek. Erőteljes, informatív, és elgondolkodtató, a FÖLDLAKÓK messze a valaha megalkotott legátfogóbb dokumentumfilm a természet, az állatok, és az ember gazdasági érdekeinek összefüggésérõl. Sok színvonalas állatjogi film van, de ez magasabbra teszi a lécet. A FÖLDLAKÓK szinte ordít, hogy nézd meg. Erősen ajánlott!"

BUÉK

2008-12-30T19:45:00.002+01:00

Dire Straits - Brothers in Arms

2008-12-29T16:42:00.002+01:00

Evanescence

2008-12-29T16:21:00.002+01:00

Nightwish Away

2008-12-29T16:19:00.003+01:00

Már megint a nagy kedvenc...

2008-12-08T10:29:00.003+01:00

Mike Oldfield - The top of the Morning Tubular Bells III.

"Találmány" II.

2008-12-08T09:00:00.002+01:00

Ezt is a körkérdés kapcsán találtam, és meg is sütöttem a hétvégén. Ebben az (is) a nagyon jó, hogy sokáig finom friss puha marad.

Narancsos süti
Hozzávalók:
½ csésze vaj
2 tojás
2 ek. friss narancslé
2 csésze finom kiőrlésű liszt
¾ tk. szódabikarbóna
1 csésze méz
¼ csésze tej
1-1/2 tk. reszelt naracs héja
½ tk. só
Elkészítése:
Helyezzük a vajat nagy tálba, keverőgéppel verjük krémesre, folyamatosan keverjük, miközben a mézet adjuk hozzá. Rakjuk bele a tojásokat egyesével, mindig jól keverjük fel! Külön a tejet, a narancslevet és a narancshéjat is keverjük össze. A száraz hozzávalókat szintén külön tálban elegyítsük. Majd váltakozva a krémes és a tejes hozzávalókat dolgozzuk össze, melynek végén adjuk hozzá a szódabikarbónás lisztet, és az egészet jól dolgozzuk össze. Vajazzuk ki a tepsit, rakjuk bele a tésztát és 150 fokos sütőben 25-30 percig süssük. Igazi csemege!

Ahol találtam

Szaftos galuska a "találmányok"-ból...:)

2008-12-08T08:50:00.004+01:00

A körkérdés kapcsán találtam a receptarchívumomban, és rögtön el is készítettem. (Nem először, mert szeretjük.)1 nagy fej hagyma
2 evőkanál zsír (ami nálam persze olaj, ha nem is két ek.)
1 teáskanál pirospaprika
25 dkg zöldpaprika
15 dkg paradicsom
só
törött bors
2 gerezd fokhagyma
1 evőkanál liszt
1 dl tej
örölt gyömbér (ez most nálam kimaradt)
4 adag galuska
1 dl tejföl
Az apróra vágott vöröshagymát megfonnyasztom a forró zsiradékon, majd a tűzről lehúzva elkeverem benne a pirospaprikát. Egy evőkanál vízzel felöntöm, beleteszem a feldarabolt zöldpaprikát és a meghámozott (én ugyan nem hámoztam:-) negyedekbe vágott paradicsomot. Fedő alatt puhára párolom. Megsózom, megborsozom és a zúzott fokhagymát is belekeverem.
Ha zsírjára sült lisztes tejjel felengedem, (na, ez volt nekem először nagyon fura, mit keres a lecsóban a tej meg a liszt???) és sűrűre forralom. Közben gyömbérrel fűszerezem.
A melegen tartott, szokásos módon megfőzött galuskát összekeverem a lecsóval és tejföllel meglocsolva forrón tálalom.

Gyerekkori emlékek

2008-12-07T17:46:00.006+01:00

Citromfűtől érkezett a kérdés, NAGYON megkésve, de összejött pár emlék.
Ehhez az is kellett, hogy elmenjek az osztálytalálkozóra, és találkozzak azzal a lánnyal, aki már az oviből volt a legjobb barátnőm sokáig, és ugyanabba a kövér kisfiúba voltunk fülig szerelmesek mindketten. Szóval ahogy olvasgattalak Benneteket, rájöttem, hogy nekem NINCS ovis emlékem, ill. ami van az nem jó. És akkor most találkoztam Ágival, és rájöttem, hogy dehogynem, ui. mi mindig vigyorogtunk..... azon, hogy légy mászik a falon, azon, hogy békafenekű autót láttunk séta közben, azon hogy porszemcsék szállingóznak a levegőben.....nem sorolom, de az összes dadust meg óvónénit totál kikészítettünk az állandó viháncolásunkkal. Alighanem valami évvégi szereplést is tönkretettünk, mert már olyan tökélyre fejlesztettük a dolgot, hogy elég volt egymásra néznünk.... és ez folytatódott a suliban is.
Aztán Ő volt az a lány, akivel együtt muzsikáltunk a tangóharmonikánkon. Az övé kék volt, az enyém piros. Mindent eljátszottunk hallás után, közkívánatra, akár két szólamban is. Szerintem mindketten nagyon tehetségesek voltunk, de valahogy a zenei képzésünk elmaradt. Ő végig kitűnő tanuló volt, én mindig a közelében, aztán derékba törte a továbbtanulását középsuliban egy súlyos daganatos betegség, amiből szerencsére felépült, de a zsenialitása többé nem rúgott labdába.
Később..... anyu valami olyan tisztiklubban főzött, ahol este is ott kellett lennie, és néha engem is vitt magával, mert apu is műszakban dolgozott. Ebből az időből az maradt meg bennem, hogy az udvaron esti szürkületben hintázok, és közben falom a frissen sütött rántott májakat:-) vagy pedig az étteremben lévő zongorán pötyögök. Ott is eljátszottam egy csomó dalt hallás után, és élveztem, hogy a kiskatonák leadják a zenei kívánságaikat.
Erről jut eszembe (már megint zene) hogy két hétre kórházba kerültem valami ismeretlen eredetű kiütéssel 10 évesen (főleg szerintem azért távolítottak el otthonról, mert ott volt az újszülött öcsém) és egy csomó öreg nénivel voltam a szobában, és persze ott is ment a kívánságműsor a harmonikámon. Valamelyik dokibácsit olyan szinten kedveltük, hogy egyik éjszakai ügyeletének reggelén zenés ébresztőt csináltunk neki. Gondolhatjátok, a szőke copfos tízéves pizsamában a harmonikájával, meg egy csomó öreg néni köntösben mentünk egy emelettel lejjebb korán reggel ébreszteni:-))
Aztán nagyon izgalmas vagyis inkább félelmetes emlékkép még, hogy volt az utcánkban egy kápolna, amit csak karácsonykor és húsvétkor nyitottak ki a hívőknek, egyébként egy lélek sem járt arra soha....de tele volt az udvara vadgesztenyefákkal, aminek a termését gyerekcsapatokként összeszedegettük, és lett egy kis pénzecskénk. Egyszer - már nem tudom miért - de egyedül maradtam...... és hááát nagyon-nagyon féltem..... szedegettem a gesztenyét, de ott volt mindenhol körülöttem a golgotai misztérium kőtáblákva vésve.... fújt a szél, sötét volt... még most is borzongok, ha visszagondolok erre.
Ezek voltak az emlékek, amik eszembe jutottak, és ennyi volt a zenei pályafutásom is, mert sajnos később sem fejlesztettem, mikor már én, önállóan is megtehettem volna.

Szakácskönyv - körkérdés

2008-12-07T17:10:00.025+01:00

Citromfűtől érkezett a kérdés, kicsit késve, de megjöttem.
Tulajdonképpen nincs túl nehéz dolgom, mert nálam a No. 1, 2 és 3 is Horváth Ilona szakácskönyve.... látszik is szegény könyvön, hogy
agyon lett forgatva, ki is forgott szerencsétlen a gerincéből, de már van másik:) Valahol már írtam a főzéskezdeményeimről, most nem ismétlek anyuval kapcsolatban sem, szóval ezt a könyvet ÉN fedeztem fel magamnak, aztán adtam tovább a lányomnak is, mint alapkönyvet. Ezzel persze nem azt
mondom, hogy nem fordult meg a házunktáján egy csomó másik szakácskönyv, és szívesen lapozgatom is őket, de a gyakorlatban mindig ezt húzom elő.
Citromfűhöz hasonlóan nálam is csak gyűlik, gyűlik a sok cetli, lap, sütisfüzet, mióta meg a neten barangolok, már több dosszié van telehajigálva kinyomtatott receptekkel, de hogy ki fogja ezt valaha rendszerezni????
Sőt, a winchester is tele van egy csomó nagyobb lélegzetű szakácskönyvvel, amit még nem nyomtattam ki, vagy nem is fogok, ki tudja? Vannak aztán hetilapokből kivágott összefűzött vagy lefűzött receptek, és valahonnan előkerült egy csomó kártyás recept is. Szerencsére, mert ahogy ehhez a bejegyzéshez nézgelődtem, hogy miből is sütök-főzök most, előkerült egy rég keresett kedvenc recept, a szaftos galuska. Gyorsan meg is gyártmányoztam ma:-) Aztán múltkoriban előfordult, hogy valami reklámújságban találtunk receptkincset.
Nálunk az a sikeres recept, amit többször meg kell főzni vagy sütni. Különösen némely sütiknél fordult elő, hogy minden hétvégén azért a bizonyosért verte a család a tamtamot. Aztán egyszercsak kicsit meguntuk, és akkor ritkábban került terítékre. Anyu sütiscetlijeit is nagy hévvel másoltam át kislánykoromban egy kockás füzetbe, aztán felnőttként újra nekiálltam átmásolni, újakkal kiegészítve, de még mindig nem vagyok készen:-)
Mikor vegák lettünk beszereztem egy csomó szakácskönyvet, de a többségük külföldön íródott, és hiányoztak az alkotóelemek, különösen ebben a kicsi városban nem lehetett beszerezni, de nem is nagy baj, mert alapvetően magyaros vegák vagyunk, az indiai csak ritkán, inkább az olaszos ízesítések "jönnek be" a fiúknak.
Volt egy nagyon jó kis könyvem a vegetáriánus konyha magyarosan vagy valami ilyesmi, azt meg kölcsönadtam, és valahogy nem jutott vissza hozzánk:(
Aztán kifejezetten szerettem olvasni ezt a könyvet:

Hát, nagyjából ennyi....
Nem adom tovább a kérdést, mert nálam mindig megáll a dolog, ritkán működik csak az, hogy akit megkérdezek válaszol is, (egyszer azért előfordult) így inkább nem erőltetem.

36 éve...

2008-12-01T23:37:00.006+01:00

.... és a nyáron , és most pénteken, és sokan közülünk évente találkozunk/nak.....hmmmm...
Jó volt Veletek!

Nosztalgiázok....

2008-12-01T22:54:00.007+01:00

"1988-ban ünnepelte a világ az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 40. évfordulóját. Az Amnesty International koncertsorozatot szervezett szeptember és október folyamán, öt világrész 19 városában világhírű zenészek részvételével. London és Párizs után Budapest volt a körút harmadik állomása, ahol fellépett Bruce Sprinsteen, Sting, Peter Gabriel, Tracy Chapman, Youssou N'Dour, valamint a magyar Hobo Blues Band és Bródy János. A Magyar ENSZ Társaság védnöksége alatt, a fővárosunkban szervezett, "Emberi Jogokat Most" koncertnek közel 90 ezer résztvevője volt a Népstadionban szeptember 6-án."
......... éééééééssss ééééééén OTT LEHETTEM!!!! Életem első és utsó nagy koncertje volt. Hihetetlen élmény volt, és azóta szeretem Bruce Springsteen-t, és nem érdekel, hogy amerikai, hanem csak amit hordoz és közvetít a személyiségével. Most kéne nekem egy csipetnyi abból az erőből és szenvedélyből, amit Ő akkor ott prezentált nekünk az éccaka kellős közepén!
Részlet a magyar honlapjáról, az emlegetett koncertről:
"A tény az, hogy Bruce olyan elementáris erővel, olyan rokonszenves és magával ragadó vitalitással zenélt és húzta magával a közönséget, amely messze meghaladta zenésztársait. Ő beszélt magyarul, Ő fonta be a cadillack ranch szövegébe "Budapestet", Ő volt az aki állandóan énekeltette a közönséget és Ő volt az, aki persze zárta/lezárta a show-t. Személyes véleményem, hogy Bruce zenei megnyilvánulásai olyan intenzív művészi hordozóerővel bírnak, mint egy Boeing 747-es, ott és akkor nemcsak az én véleményem, de 90 ezer ember együttes véleménye, érzése, felismerése és öröme volt."

És Tracy Chapman-t is ott fedeztem fel magamnak....

Tracy Chapman - Talkin' Bout A Revolution

Bruce Springsteen - Fire

Bruce Springsteen - Sad eyes

Hajíts el mindent, és ülj le 4 és fél percre....

2008-11-13T12:05:00.003+01:00

Mike Oldfield: Blackbird

Kicsi út

2008-11-10T17:42:00.003+01:00

Gryllus Vilmos - Navigátor Stúdió: Kicsi út

Forrás: egyszervolt.hu

7+kettő "titok"

2008-11-04T10:39:00.005+01:00

Gabah, ittvagyok!
Hét + 2 lett, a kilenc is egy jó szám, nem?

Nem lesz nehéz magamat überelni az eddig a blogban el nem árult tikaim miatt, mert szinte nincs itt semmi saját kútfőből. (Bár az összegyűjtöttek némileg megmutatják ki vagyok, vagyis ki szeretnék lenni, vagyis na, értitek, ugye?) Titkok pláne nincsenek, és ha meg most írok itt ilyeneket, akkor már nem lesznek titkok. Najóóó, nem is titkok, mert a fontos titkoknak titoknak kell maradniuk:-)
Mindenesetre - fentiek ellenére - valahogy ez nekem nem volt olyan könnyű....

1., Egyik ezoterikus kalandozásom során megismertem valakit, aki megtanított arra, hogy ha sorba kell állni, vagy sokat várakozni, akkor nehogymá" idegesen tipródjak, meg hagyjam lassan gerjedezni mindenféle dühömet, hanem használjam ki az alkalmat és időt, gondolkodjak, elmélkedjek, tekintsem ajándéknak az egészet. Na, nem lett ebből valami nyíltszíni meditációs gyakorlat, de imádom megfigyelni az embereket ilyenkor, (finoman, nem észrevehetően) a reakcióikat, a párbeszédeket, a gesztusokat...vagy kitalálni mit mondhatnak, hogyan élhetnek... és ez többnyire megnyugtat. Nem mindig működik persze, van amikor az egeket rugdosnám kínomban (már'ha föl bírnám emelni könnyedén valamelyik lábamat mondjuk vállmagassagig :))
2., Imádom "összeenni" a jól megsózott főtt kukoricát mézédes görögdinnyével.... egy falat ez... egy falat az.... a lekvárt tejföllel már csak félve merem ideírni:-))
3., Szeretem az ásványokat, kőzeteket, kristályokat különösen a piritet, és a hegyikristályt. A fotó a piritről, avagy a bolondok aranyáról látható fent.
4., Soha nem bírok elaludni olvasás nélkül. Reflex. Ha csak két mondatot, de akkor is muszáj olvasnom, így ha Beni nálunk alszik, miután elaludt, óvatosan beburkolom az éjszakai lámpocskát valami lebernyeggel, és úgy... Ennek ellenére rengeteg a restanciám.... biztos sok van a kétmondatos éccakákból:-) Citromfű! Apukám olvasott gyorsolvasva, győztem neki hordani a könyvtári könyveket. hamar ki is nőttük a városrész kiskönyvtárát, kellett menni a megyeibe.
5., Nagyon utálok takarítani, de ha egyszer rá bírom venni magam, akkor már élvezem az alapos, mindent kézbevenni, átforgatni, elmélázni mókát, és azután élvezem a rendet kb. 2 napig, amíg tart:-) Ha jönnek az unokák, akkor nem tart semeddig:-) Gyorstakarításban a férjem kiváló, én nem annyira. A két módszer között antagonisztikus az ellentét, így együtt nem működőképes.
6., Imádok úgy sétálni, hogy a fejemen a fülesből valami jó kis zene szól a kedvenceimből, ez az egyetlen testmozgás, amit kifejezetten szeretek. (Csak az a bajság van, hogy rendszeresen el kéne jutni odáig, hogy fejemen a zene, kezemben a kapukulcs, és lépek kifelé a lakásból, mert akkor már minden ok.) A másik a bármilyen tánc lenne, de egyedül itthon elég idétlen lenne, ha nekiállnék ropni, a városban meg nincs ilyen klub a véneknek. A családban senkiknek nincs táncolhatnékja, így várom a fejleményeket Enikőnél, mert úgy tűnik Ő táncos lány lesz.
7., Szerencsére nem bírom elfelejteni, hogy én is voltam gyerek, így egy-egy helyzetben a gyerekeim kapcsán mindig eszembe jutott, hogy milyen is volt átélni a felnőttek reakcióját pl. valami törés-zúzásnál, harisnyaszakadásnál.... így aztán ebből nincs nálunk semmi probléma.

+2

Utálom a szanaszét hajigált ruhákat, zoknikat, a nyitvahagyott szekrényajtókat, a kiürült dobozokat és zacskókat a szekrényben, meg egyéb bosszantó apróságokat, de többnyire nem szólok egy szót sem, sőt odáig fajultam az elfogadásban, hogy már kilengedezek én is. (Bár az is bosszant:-))

Alighanem be kell vallanom, hogy ha mélyen magamba leskelődök, akkor azt gondolom hogy itt, virtuálisan sokkal nyitottabb vagyok, mint élőben. Pedig sokkal többet tudunk egymásról virtuális barátaimmal sokszor, mint a körülöttem élők. Majd egy nagy találkozás megmutatja mizujs ezügyben énnálam.

Szívesen olvasnám kerekerdős Barátosnéim titkait ott, Füliét, Tigerladyét a blogjukban.

Mióta főzök, és miért?

2008-11-03T16:25:00.008+01:00

Citromfű, kérlek ne haragudj, hogy ennyit szuszakoltam, de a lényeg, hogy végre megszületett a nagy mű:-) A titkok is jönnek lassan....

Anyum szakácsnő volt. Elvileg és szerintem gyakorlatilag is ez felnövekvő kislányoknak hatalmas előny. Én viszont pontosan úgy vagyok, mint Citromfű anyukája,(úgy mentem férjhez, hogy nem tudtam főzni) bár az apropo egészen más. Anyut inkább nem bántanám meg, még így sem, hogy biztosan nem olvassa majd, de manapság próbálom elfogadni és megérteni, hogy miért verte szét a lelkemet, és okozott a mai napig tartó önértékelési zavarokat bennem. Nagyjából persze már sejtem az Ő viselkedésének pszichikai okait, de most nem ez a kérdés ugye:-) Szóval legfeljebb zöldségeket pucolhattam, sütiket kavargattam, de az érdemi munkához soha nem engedett, nem tartott sem méltónak, sem elég ügyesnek. Gyerekkori sikerélmény tehát sütés-főzésügyben: nulla! 18 évesen férjhez mentem egy falusi fiúhoz, aki a szertartás utáni héten (szeptember vége, mint Petőfiéknél, és elmaradt nászút) közölte velem, hogy be kéne főzni a kertben termett paradicsomot.... Na, gondolhatjátok mekkora szemeket meresztettem, mert a főzőtudományom teljes hiánya mellett a ház felszerelése a következő volt főzőalkalmatosságok szempontjából: 1 db olajkályha a hálóban, 1 db fatüzelésű kályha a fürdőben, 1db kis dobkályha a konyhában + 1 db camping gázfőző. A paradicsomot (a férjem hathatós segítségével) a fürdőszobai kályhán főztük be, majd szomorúan konstatáltuk, hogy az ajtót a továbbiakban nem lehet becsukni, annyira megvetemedett a szokatlan hőtől. A vasárnapi ebédkezdemények fentiek értelmében 3 helyen főződtek, én meg rohangáltam a helyszínek között. Az olajkályhán egészen ízletesen sültek a kaják, bár felettébb le akartak mindig égni. Emlékezetes volt az egyik vasárnapi ebéd, amikor a nagy rohangászásban a camping gázfőzőról leborult a földre a sült kacsa:-( Háát így kezdődőtt..... Sok mindennek neki mertem állni, sok mindennek nem. Csináltam pl. hadseregnyi mennyiségű (mert ugye mindig kellett még liszt az eszement mennyiségű krumplihoz:-)) és két felnőttökölnyi nagyságú szilvásgombócokat ( a férjem és a sógorom hálásan megették, mert anyósom szegény - a rétest kivéve - valami borzalmas kajákat főzött) de valami miatt évekig! nem csináltam palacsintát és nokedlit vagy galuskát, (ki hogy ismeri) nyújtós tésztás sütiket és kelt tésztákat. Azt meg ne kérdezzétek miért, ma már vihogok magamon, de ezeknek nem mertem nekiállni sokáig. Sütni közben nagyon megszerettem, szépséges és finom gyártmányok jöttek ki az ÉN ügyetlen kezeim alól. Főzni tulajdonképpen szerintem a lányom születése után Dénes Zsófia: Mit egyen a gyerek c. könyvéből tanultam meg. Mindig, minden nap főztem neki. Szép lassan mindig bővülő alapanyagokkal tanultam meg a főzelékek, habarások, rántások, köretek készítésének rejtelmeit, és kicsiben. Később már nagyban, mert a férjem imádta ezeket a babakajákat:-) így egy idő után már jócskán rátartással főztem. Alaptankönyv lett nálam Horváth Ilona híres szakácskönyve is, ami az ízlésvilágomnak is teljesen megfelelt. Az első példány már cafatokban hevert, mire mostanában sikerült egy újat vennem, hogy meglegyen. (A lányomnak korábban beszereztem.)
A 90-es évek elején vegaságra adtuk a fejünket, először egy reiki tanfolyam miatt egy hónapra, majd később (nem a reiki miatt) végleg. Eleinte el nem tudtam képzelni mifenét fogunk enni, ezért teljesen megértem a húsevők ilyesmi kérdéseit. Aztán lassan itt is jöttek a receptek, elképzelések, próbák... és túléltük, sőőőt khmmmm, túlsúlyosak lettünk a nagy túlélési kísérletben:-) Komolyra fordítva a szót, sokkal nagyobb figyelmet kéne fordítani a helyes élelmi arányokra, ez még nem mindig sikerül, mert a szándék teljesen megvan ugyan bennünk az egészséges táplálékok fogyasztására, csak nem mindig találkozik az ízlésvilágunkkal vagy a fránya vágyainkkal. Nekem is sokat segít az internet, és én is megpróbálok mindent, amikről Ti is beszámoltatok, de most inkább megpróbálom itt és most ezt befejezni, még mielőtt nagyregény lesz az irományomból:-))) Még csak annyit, hogy a gyerekeimet örömmel engedtem be a konyhába mikor jönni akartak, nem bántam én, hogy a még a fülükből is zsemlemorzsa folyt egy-egy panírozáskor, a konyha állapotáról nem is beszélve... de nem rettennek meg, ha főzni kell valamit, és különösen a lányom nagyon kreatív főzőasszonyka, sok mindent beújított, és néha engem is megújulásra sarkall.

Nyanyust mindig csodáltam a szuper sütijeiért, ezért szívesen olvasnám a Ő történetét a kerekedőben, ugyanitt Seniorét is, és Tigerlady története is érdekel, mert Ő amolyan lányomféle kreatív háziasszony lehet, bár a költözés miatt, most sok-sok-sok idő van erre, jóóóó?:-))

Tanmese

2008-11-01T15:35:00.007+01:00

"Egyszer egy ember késő este arra ment haza, hogy kizárták a házából. A szomszédja látta, hogy az utcai lámpa alatt a kulcsát keresgéli, és odament, hogy segítsen neki. Hamarosan több szomszéd is csatlakozott hozzájuk, mindenki az ő kulcsát kereste.
Idővel egyikük megkérdezte, hol látta a kulcsot utoljára.
- A bejárat közelében.
A szomszéd elképedt.
- Akkor miért ilyen messze, a lámpa alatt keresgél?
- Mert itt több a fény!
Sam, ez a tanmese azért jutott eszembe, mert azokon az utakon gondolkodom, amelyeket életünk során végigjárunk. Miközben a válaszokat keressük, gyakran ösztönösen arrafelé indulunk, ahol több a fény. Pedig néha nem ártana a sötétben keresgélnünk."

Részlet Daniel Gottlieb: Drága Sam! című munkájából
Forrás: Nők lapja 2008/43.

A felvezető szöveg szerint:
"Egy fiatal korában autóbalesetben megbénult pszichológus nagypapa, aki várva-várt, imádott unokájához, Samhez kezd leveleket írni, hogy már születésekor megossza vele mindazon tapasztalatait, amelyeket a kisfiú boldogsága és elégedettsége szempontjából nélkülözhetetlennek tart. Sam még nincs kétéves, amikor kiderül, hogy autista. de az elszánt nagypapa ír tovább, abban a reményben, hátha mégis megtaníthatja unokáját arra, hogy milyenek az emberek."
Fontos lett számomra ez a tanmese, és a szerző szándéka, kitartása. Mondanom sem kell miért....
... és aztán a sötétben keresgélés rögtön eszembe juttatta a MI padlón kincset keresősdinket.....mert ugye vannak ott kincsek, nem kevesen. Tudjuk ezt már jópáran miközülünk.

"Őrizd Uram, a lélek útjait." - Gizusnak

2008-10-15T20:50:00.007+02:00

".....

A test pihen vermében hallgatag,
rögök nyugalmas sorsát éli lenn,
szétoszlik, szomjas gyökér felissza
s zöld lobogással tér ujra vissza,

törvény szerint! s oly szörnyü, szörnyü így,
mi egy világ volt, kétfelé kering!
vagy bölcs talán? a holttest tudja itt.
Őrizd Uram, a lélek útjait. "

Radnóti Miklós: Ének a halálról (részlet)

Weöres Sándor: A rózsák dalaiból

2008-09-24T13:50:00.001+02:00

"......
5.
Ó ne kérdezd a rózsát, hogy hű marad-e hozzád.
Kérdezd a kósza felhőt: örökre égreszállt-e?
Kérdezd szemed világát: a sírba elkisér-e?
Ó ne vallasd a rózsát, mert harmatkönnye csordul..."

Vadásztam....

2008-09-17T16:08:00.005+02:00

....Senior blogjából, mikor múltkor megnéztem, hogy megvan-e még az a blog, és szerencsére, Ő begyűjtötte anno tőlem, én meg most Tőle:
“A teljes elfogadás a feltétel nélküli szeretet.” (Andrew Matthews)

“A barátom sem tökéletes és én sem vagyok az - így aztán tökéletesen összeilllünk.” (Alexander Pope)

“Az emberi élet bombabiztos törvénye: ahhoz, hogy teljes életet éljünk, meg kell tanulnunk a dolgokat használni és az embereket szeretni, nem pedig a dolgokat szeretni és az embereket használni.” (John Powell)

És Tatiosztól:

“Hegymászó minden ember. Ha ellátunk a végtelenbe, hegyeket álmodunk az orrunk elé, amelyek elfedik a messzeség látványát. A nehézség az ember megmérettetése: hegyeket képzelünk oda, ahol a völgyből is ellátni a tengerig.”

“Te magad vagy az az erő, amely életre hívja a történéseket - a jót, a rosszat egyaránt. Rajtad áll, melyikre tartod magad érdemesnek: helyes gondolkodással a szerencsét idézed meg, vagy gondolkodás nélkül cselekszel, és bajokat zúdítasz az életedre. Rajtad múlik, bearanyozod-e napjaidat vagy feketére fested magad körül a világot.”

“Az élet és a szeretet csupán egyetlen időt ismer: a jelent. Az egyetlen érzékelhető idő a pillanat, amelyben élünk, amikor szeretünk. Amikor együtt tudunk élni jó és rossz tulajdonságainkkal, akkor élünk együtt saját énünkkel. Mindenkinek van egy árnyékénje. Hatalmadban áll a választás fény és árnyék között. Az árnyék nem azért lakozik benned, hogy elsötétítse a fényességet, hanem, hogy felhívja figyelmedet tökéletlenségeidre. Az erénynek csak egy fajtája van - az erény; a gonoszságnak ellenben számtalan. Szeretnünk kell mások tévedéseit, hiszen a saját tévedéseinkbe egyenesen szerelmesek vagyunk. Senki sem tökéletes, tudd ezt magadról is. Ha saját vétkeidet csupán apró botlásnak tartod, fogadd megértéssel mások hibáit.”

Antoine de Saint-Exupery: Fohász

2008-09-10T23:26:00.004+02:00

Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak
erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére!

Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és
forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és
tapasztalatokat!
Segíts engem a helyes időbeosztásban!

Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú
vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!
Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak
átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem
a váratlan örömöket és magaslatokat!

Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie!
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek,
kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó
ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!

Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő
bátorsága és szeretete az igazság kimondásához!
Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások
mondják meg nekünk.

Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.
Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.

Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb
és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!

Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és
a megfelelő helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságot
közvetíthessek!

Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!
Taníts meg a kis lépések művészetére!

Újabb próba Esnips-el....Citromfűnek örök hála ezért az oldalért...

2008-09-04T16:08:00.003+02:00

Get this widget

Track details

eSnips Social DNA

Kedvenceimből......

2008-08-29T14:59:00.003+02:00

Nagyon-nagyon szeretem ezt:
"A zarándok

A zarándok fáradhatatlan lépéseitől egyre szélesebb az ösvény, a hazavezető út. Ez az út soha nem sötét, az előttünk járók fénye addig világítja meg a számunkra következő útszakaszt, ameddig benső szemünk ellát... Nincs tehát alkalom bármit is elrejteni, a sötétség fátyolával eltakarni.
Az Út soha nem üres, soha nem magányos, még ha néha úgy is érezzük.
Nincs sietség, nincs sürgetés. Nincs vesztegetni való idő...
Ezt valahol minden zarándok érzi, ezért ki-ki a maga képessége szerint iparkodik. Néhányan már messze elöl haladnak. Őket követni lehet. Mások leszakadtak tőlünk... Ők majd bennünket követhetnek...
Soha senki nem vándorol egyedül....."

Ismeretlen szerző

Panír, avagy házisajt

2008-08-29T14:03:00.007+02:00

Citromfű zsannamannájában olvasott házitúróról jutott eszembe a házisajt, ami tulajdonképpen egy kicsit emlékeztet a túróra is, amolyan lágy, friss sajtféle, mint pl. az Anikó sajt, nem tudom van-e még ilyen? Én már többször megcsináltam, nagyon szeretem, és kiválóan helyettesítem vele a szójatofut, amit egyre kevésbé tolerál az emésztőrendszerünk. Ételekhez is, hidegkajákhoz is kiváló táplálék. Főleg igazi tejből....nem ezekből a bolti nemtejekből... :(

Hozzávalók:

tej (zsíros tej; minimum 2,8%-os, de ha lehet kapni, akkor még jobb a 3,5%-os)

citromlé

A mennyiség attól függ, hogy mennyi házisajtot szeretnénk.
Pl.:

tej	citromlé	házisajt (kb.)
1 liter	30 ml	185 ml
2 liter	60 ml	375 ml
3 liter	90 ml	555 ml

Egy vastag aljú lábasban felforraljuk a tejet. Amikor forr, kisebbre vesszük a lángot, és hozzáadjuk a citromlevet. Folyamatosan, kis adagonként adjuk hozzá, és közben finoman kevergetjük, amíg hatására a túró elválik a savótól. (Ha már teljesen elvált, akkor a savó sárgás, áttetsző lesz, és benne nagy darabokban lesz a fehér túrósajt.) Nem feltétlenül kell a kicsapató anyag receptben előírt teljes mennyiségét felhasználni, ha már kicsapódott a túrósajt!
A túrósajtot egy vékony anyaggal (pl. textilpelenka) kibélelt szűrőbe szedjük, majd a textilanyag sarkait összefogva batyut csinálunk belőle. A batyut 10 másodpercig langyos víz alá tartjuk, így kihűl annyira, hogy jól ki tudjuk csarvarni. Visszatesszük a szűrőbe, és egy nehéz súllyal (pl. vízzel teli kisfazék) 20 percen át préseljük.
A batyut kicsomagoljuk, és a kapott házisajtot tetszés szerint felhasználjuk. Hűtőszekrényben 4 napig eláll.

Vállalkozó kedvűek a leszűrt tejsavót is felhasználhatják. Pl. sima bolti dobozos narancslével fele-fele arányban összekeverve italként. (Ilyet láttam már palackozva is, mint német „fitness” ital. )

A recept egy régi internetes fórumos (mindmegette) társamtól származik, Ő nagy kedvelője az indiai ételeknek, sajnos már nem tartjuk a kapcsolatot, valahogy szétszéledtünk, de mindig eszembe jut, mikor ezt a sajtot csinálom, nagyon kedves lányka. Itt is köszönöm Belle:-)))

Jaaa, és amit Belle ír, a tejsavó felhasználásról, én azt egy az egyben úgy csináltam, különösen lénapokon, mérgetlenítésekkor jött jól, narancslével keverve, lehűtve kiváló üdítő ital.

Megint kincs a kelet bibliájából...

2008-08-18T16:12:00.004+02:00

"Mikor a szépet megismerik,
felbukkan a rút is;
mikor a jót megismerik,
felbukkan a rossz is.
Lét és nemlét szüli egymást,
nehéz és könnyű megalkotja egymást,
hosszú és rövid alakítja egymást,
magas es mély kulcsolja egymást,
sok hang összeolvasztja egymást,
korábbi s későbbi követi egymást.
Ezért a bölcs
sürgés nélkül működik,
szó nélkül tanít,
nézi az áramlást és hagyja, nem erőlködik,
alkot, de művét nem birtokolja,
cselekszik, de nem ragaszkodik,
beteljesült művét nem félti,
s mert magának nem őrzi,
el se veszíti."

Lao-ce: Tao Te King 2. vers Weöres Sándor fordításával

Próbálgatok...

2008-08-15T16:26:00.005+02:00

Attika azt mondta ez így műkszik, na lássuk.....

Bodzabogyó

2008-08-12T15:45:00.005+02:00

"Megcsiváltam" ám (öcsém kisfia után szabadon) a bodzabogyó szörpöt.
Találtam két receptet a neten, az alábbit csináltam meg 3 kilós mennyiséggel. Annyit változattam még, hogy citromkarikákkal hagytam állani:), és borkősav helyett citromsavat használtam olyan gondolomformán. Elég jellegzetes ízű szörpi lett, de kellemes. Másnap gondoltam egyet, és a férjem által valahol szedett bioalmákat átküldtem a gyümölcscentrifugán, és ezzel kevertem össze kb. felesben az egyik szörpöt. Határozottan lágyította az ízt. Szóval próba cseresznye.....majd még...
Bodzabogyószörp

Hozzávalók: 1 kg feketebodza-bogyó, 1 l víz, borkősav, tartósítószer, 1 l léhez 1 kg cukor

Az érett bodzát megmossuk és leszemezzük. Összetörjük, hozzáadjuk a vizet, a borkősavat és a tartósítószert. Néhány napig állni hagyjuk, és a levét leszűrjük. Megmérjük. Hozzáadjuk a szükséges mennyiségű cukrot, majd feloldódásig keverjük. Üvegekbe töltjük, ledugaszoljuk. Vízzel hígítva kitűnő üdítőital, de teaízesítőnek is finom.

A másik recept, amit találtam izgatja ugyan a fantáziámat a fűszerezése miatt, de nem szimpi, hogy kifőzi belőle a C-vitamint.

Bodzabogyó szörp

6 bögre bodzabogyó (villával lehúzkodjuk a szárról), 5 bögre cukor, 1 rúd fahéj, 10 szem szegfűszeg, 10 szem szegfűbors, 2 citrom leve, 3 teáskanál reszelt citromhéj, 4 bögre víz.
A hozzávalókat egy lábosban kis lángon, lefedve 15-20 percig főzzük. Hagyjuk kihűlni, majd leszűrjük és üvegekbe töltjük. Hűtve hónapokig eláll. Hideg vízzel négyszeresére higítva üdítőital, forró vízzel citrommal ízesítve köhögéscsillapító.

Teljesség

2008-08-11T16:34:00.003+02:00

Weöres Sándor:
A teljesség

Van Isten? Nincs Isten? - Abban, ami független a tértől, időtől és minden káprázattól: a Van és Nincs ugyanaz.
Van öröklétem? Nincs öröklétem? - Túl a téren, időn és minden káprázaton: a lét és a nem-lét ugyanaz.
Minden ismereted csupán arra jó, hogy a változók közt eligazítson, de a változatlanról nem nyújt semmi bizonyosságot. Ismeret csak a változóban van és csak a változóról, mert benne külön-külön vizsgálható a Van és Nincs, helyes és helytelen, domború és homorú; de a teljességben mindez bontatlanul azonos, ezért nincs benne semmi megnevezhető. A teljesség nem egy és nem több, nem én és nem más, nem valami és nem semmi.
Ha a teljességet ismerni akarod, ne kérdezz semmit, mert rávonatkozólag minden"igen" és"nem" ugyan azt jelenti; hanem merülj önmagadba, személyed alá, s ahol nincs tovább, ahol minden mindennel azonos: ez a teljesség.

Vízöntő

2008-08-08T12:59:00.007+02:00

„Ha a Hold a hetedik házban áll,
és Jupiter a Marshoz közelít,
akkor béke honol a bolygók között,
és szeretet vezérli őket pályáikon!
Éppen ettől fogva uralja a földet a Vízöntő.

Harmónia, jog és tisztaság!
Rokonszenv, világosság és igazság!
Senki sem köti gúzsba a szabadságot,
és homályosítja el többé a szellemet.
A misztika belátással ajándékoz meg,
és az ember újra megtanul gondolkozni,
hála a Vízöntőnek,
a Vízöntőnek!”

Hair- Vízöntő

Hair-Aquarius

Források: Youtube, Lectorium, Johfra

Bengáli tűz

2008-08-07T19:46:00.003+02:00

Hihetetlen, de úgy tűnik, mintha nem is olvastam volna ezt a könyvet….pedig olvastam, de egyáltalán nem emlékszem erre a részletre… igaz kis-nagylányként biztos a szerelmi szál kötötte le a figyelmemet:-)

Most, hogy újra a kezembe akadt muszáj volt kipötyögnöm ezeket a részeket!

Lehet, hogy újra kéne olvasnom egy csomó könyvet, amit már olvastam, mert kincseket rejteget a mostani tudatomnak? És akkor mi lesz a restanciákkal??? Hmmm…

A nepáli Himalájában a magyar asszony, a dán Helga ill. Haimanti, aki egy hindu tanárhoz ment feleségül, és az indus orvos felkeresnek a háborítatlan őserdőben egy risit, mestert, bölcset……

„Hogyan juthatok közelebb az igazsághoz, hogyan láthatom meg az igazi utat, amely a sok elágazásban kivezet a tévedések rengetegéből?.....

....A mi érzékeink csak egy falig hatolnak. A fülünk is csak egy bizonyos távolságig hall, de a hang betölti az egész űrt. Az ujjunk csak azt tapinthatja, amihez hozzáér, de mindezeken a tárgyakon kívül egy egész világ van, amiről nincs tudomásunk. Az idegen nyelvnek csak a szavait halljuk, de értelmét nem ismerjük. S mégsem tagadhatjuk, hogy van értelmük.

.....

A mi világunk, amit mi látunk, hallunk, érzünk, nem azonos a Világgal. Minket az idő és a tér korlátokba zár, azokon túl nem láthatunk. Pedig az igazi, létező Világ ott túl van. A mi kis világunk látszat, csalóka lidércfény. Az igazi valóság megismerhetetlen, mint ahogy a vak nem látja a színeket, de színek mégis vannak. A vaknak egyetlen vágya, hogy színeket lásson, az ember egyetlen vágya, hogy megismerje Istent, mert ő az egyetlen létező valóság. Érzékeink illúziói a Májában vergődnek. Istent, a felfoghatatlan valóságot kell keresnünk mindenütt és mindenben. Ne bátortalanítson el a tévedés, ne állítson meg a kudarc, ne tegyen elbizakodottá a látszólagos siker. Mert minden siker csak látszólagos, és a keresés az örök Valóság után örök. Mostani életünk előtt más formában kerestük, jövendő életünkben tovább fogjuk keresni. Lábunkat felsebzi a göröngy, szemünket eltompítja a fény, testünket

elsorvasztja a fáradtság, de minden szenvedés és öröm csak múló pillanat, tovább kell keresnünk. Utunkban sok-sok csillogó követ fogunk találni, boldogan szedjük fel, azt hisszük drágakő. Nemsokára érdes kavicsnak fogjuk látni, melyen megtörik a nap sugara. Ne vessük meg miatta, kutassunk tovább. A sok-sok hamis kő mind gazdagítja értelmünket, élesíti szemünket, hogy e látszatéletben megkülönböztessük a dolgokat. Rengeteg tudásanyagot gyűjtünk. Érzékeink a megfigyelés által mind több és több tévedést küszöbölnek ki, látókörünk a végtelenségig tágul, mert az illuzió, a Májá határai végtelenek. De ebben az illuzórikus látszatvilágban elménk mégis tökéletes rendet tud teremteni. Csak azt fogadja el, amit ebbe az értelmi rendbe bele tud illeszteni. Ami ezen látszatéleten túl van, az idegen és ismeretlen számára. Hinnünk kell, hogy ez a mi értelmi rendszerbe foglalt látszatvilágunk az igazi Valóság árnyképe, vetülete. Ha a látszatvilág béklyóiba kötött érzékeinket kikapcsolhatjuk, ha megakaszthatjuk azoknak a földi rendbe illesztett működését, akkor felszabadulhatunk az anyagból és felröppenhetünk a valóság fényébe. Akkor végre lehull előttünk az a lepel, amely a látás, a hallás, a tapintás és a gondolkodás által keletkezett világot festi elénk, a belemerülhetünk a Végtelenbe, az Örökbe, a Valóságba. Lehullanak a bilincsek, amelyeket természeti törvényeknek kellett elismerni, nem maradunk az érzékeink és tapasztalatunk rabjai, hanem szabadon uralkodunk a látszat-én, a látszat-környezet és a látszat-világ fölött.”

G. Hajnóczy Rózsa. Bengáli tűz

részlet

Rakott padlizsán

2008-08-05T14:48:00.004+02:00

Tulajdonképpen halvány gőzöm nincs honnan is való ez a recept..... az biztos, hogy hússal készítettem először, tehát cirka 15 éves, és talán valamelyik exszomszédasszony elmondása alapján ......?
Hát, ez a történelem, a legújabb kor az meg az, hogy annyira szeretjük, hogy padlizsánszezonban őrületes gyakorisággal fordul elő nálunk az asztalon.
Leírt recept az sosem volt... na, majd most.
Szóval, hozzávalók:
héjában főtt majd megtisztított krumpli (kb. 2-3 kg volt minálunk most)
3 közepes szép fényes, egészséges padlizsán
zabpehely szójagranulátummal keverve, ízesítve leforrázva (vagy kb. talán fél kiló darált hús)
vöröshagyma
pirospaprika
bors
só
tejföl
sajt

A padlizsánokat lehéjazom, kb. fél centis szeletekre vágom, enyhén lesózom, picit állni hagyom, majd paprikás lisztben megforgatva forró olajban kisütögetem a szeleteket. Ez kicsit hosszadalmasnak tűnhet, de hamar sül, sőt vigyázni is kell rá, nem lehet közben belekukkantani a blogba, hogy jött-e komment:-))))
Vöröshagymát párolok, és pörkölt alapon ízesítve, fűszerezve, megpárolom rajta a húst,(én ugyan nem) szóját, zabpelyhes szóját, búzahúst, ki mit szeretne. Pár gerezd fokhagyma sem fog ártani neki.

Innentől elkészítését tekintve a rakott krumplira koncentrálhatunk:)
Kiolajozott tepsi, rá egy sor főtt krumpli, rá a piros izé (kinek mi), rá a kisült padlizsánszeletek majd tejföl jó bőven, mindez addig, amíg nem fogy el a minden. Időnként egy kis sót zuttyanthatunk a rétegekre ízlés szerint, de elvileg csak a krumlira kell, mert a többi rendben van. Ha véletlenül kevés a sült padlizsánszelet néha, akkor a konyhában ólálkodókra figyelni kell, mert rohamosan illanik el a mennyiség.

Na, imigyen mehet a sütőbe, és félidőtájt bőven szórok rá reszelt sajtot, és szépséges pirosra sütöm.
Valami hihetelenül finom ízt ad az egésznek a padlizsán.
A lányom már készítette szója helyett tojásszeletekkel is. Úgy is finom. Az utsó pillánatban fotóztam, már alig lézengett a tepsiben.

Recipe a pakorához

2008-08-01T13:41:00.004+02:00

Sajna, vagyis dehogy, dehogy, köszönet és hála érte:-)) a fiúk mindennap megleptek a héten... mire hazamentem főztek valamit, így hiába dörgölőztem a mancsomat mindig 4 óra fele, hogy na, majd ma pakora lesz...de egyszer majdcsak lesz:-)

Pakora - Bundában sült zöldségek
Gyakorlatilag valamennyi zöldségféléből készíthető pakora, mégis a karfiol pakora a legnépszerűbb. Indiában a pakora csaknem nemzeti szenvedélynek számít. Nyüzsgő városi utcasarkoktól elhagyatott vidéki vasútállomásokig mindenhol megszokott látvány egy-egy kis pakorás kézikocsit körülvevő csoport. Büfékben gyors falat egy kis chatnival vagy gyümölcslével, otthon pedig egyszerű, olcsó, könnyen elkészíthető csemege váratlan vendégeknek vagy a családnak. Mindig gőzölgő forrón tálaljuk!
Hozzávalók:
225 g sárgaborsó liszt vagy csicseriborsó liszt
1 evőkanál kalonji
1/2 kávéskanál őrölt fahéj
1/4 kávéskanál erős fűszerpaprika
2 kávéskanál őrölt koriander
2 kávéskanál őrölt római kömény
1 1/2 kávéskanál kurkuma
1/4 kávéskanál hing
2 kávéskanál só
250 ml hideg víz
700 g zöldség (kisebb rózsákra szedett karfiol, vagy vékony karikákra vágott burgonya, padlizsán, paradicsom, cukkini, csillagtök, kaliforniai paprika, csíkokra vágott sárgarépa vagy éretlen banán, esetleg spenót, spárga, articsóka, stb.), vagy kockákra vágott házi sajt
ghí vagy növényi olaj a sütéshez

A sárgaborsó vagy csicseriborsó lisztet átszitáljuk, majd belekeverjük a fűszereket. 5 evőkanál vízzel csomómentesre keverjük. Állandóan kevergetve még annyi vizet adunk hozzá, hogy a kanál hátulját befedje. 10-15 percig pihentetjük. Közben megmossuk és felvágjuk a zöldségeket, majd habverővel alaposan megkeverjük a tésztát, hogy kissé könnyebbé tegyük. Beleszórunk egy maroknyi zöldséget, majd egyenként kivesszük őket, és azonnal beledobjuk a felmelegített ghíbe vagy olajba. Ügyeljünk, hogy a zsiradék ne legyen túl forró, másképp belül nyers marad a pakoránk. Aranybarnára sütjük, és egészen forrón, paradicsom vagy tamarind chatnival tálaljuk.
Elkészítési idő: 30 perc.

Forrás: http://krisna.hu/w/?q=node/593

Krisna búcsú II.

2008-08-01T13:21:00.007+02:00

Szóval, hol is tartottam, jaaaa templombelsőről egy fotócska...
Volt egy nagy etetősátor is a műsoroson kívül.....na oda leültünk enni, megettem a jó kis hazai vajas uborkás szendót, tiszta lükék vagyunk pedig, mert nem volt annyira drága a kaja, csak valahogy azt gondoltuk. Nagyon jól kinéző kajákat sütöttek, főztek többfronton a nagyközönség szeme láttára, és hoppá:) itt is volt egy fűszeres részleg, szóval aztán a végén itt vettem a pakorához valókat. Egy nagy bajság volt ebben a sátorban, a huszonötezer nyomuló darázs, vagy méh..... annyira gázos volt a helyzet, hogy mikor végül mégis ettünk egy pirinyó pakorát rózsavizes!! limonádéval (fincsi volt) akkor egy darazsat ki kellett vadászni az itókából...:)
Teli pocakkal vándoroltunk a "tehénpalotához". Apropo a fiatal pár a szertartás után először teheneket etetni ment, minden földi jóval megtömték őket, és csak utána jöhetett a vendégsereg. Jó, mi?:-)
Az istálló tényleg palotás.... simán elmenne emberlaknak, de azért büdi az volt. Az istálló körül teleptek le a helyi krisnás kézművesek, biozöldségesek. Sajna erről meg az jut eszembe, hogy rendesen szégyelltem a pofámat némely látogatók helyett, mert az egyik programismertetőnél említette a házigazda hölgy, hogy az elmúlt napokban a látogatók nagy lelkesen besegítettek a biozöldség-szüretbe:(, (milyen finoman közölte, hogy loptak, mi?) és kérte, hogy ezt a NEHÉZ munkát hagyjuk már meg nekik.....no komment....
Amit azért rendesen megtanulhatnánk tőlük, a jó nagy embertömegek ezen a földbolygón, az a környezettudatosság.....nem azt mondom, hogy hajítsunk el minden civilizációs áldást, de valahogy jó mértéket kéne tartani ebben nekünk is. Ők ugye nem használnak elektromos áramot..... fával fűtenek, pl. a templomban is, a négy sarokban négy gyönyörű cserépkályha, amit kívülről ajtósítottak, így a folyosón zajlik a szükséges koszolás, nagyon jópofa, és milyen kellemes lehet télen. Van ugye a rengeteg hűtendő tejtermék, amit a bocik adnak, meg hát az ételek, ennek a hűtésére ott van egy parmalatos hűtőkocsi, de hogy a generátor honnan kap áramot, azt nem tudom, biztos az is napelemekből...mert aztán később annyira elsétálgattunk a szerzetesházak felé, hogy észre sem vettük, a tiltótáblát hogy oda nem lehet. Jött is egy szerzetesfiú... őt interjúvoltuk meg, hogy akkor ahol nincs a háztetőn (nagyon helyre kis házacskák különben) napelem, ott mifene van? Mondta, hogy hát gyertya....:)
Meleg volt, nagyon lekábultunk, így visszaültünk a műsoros sátorba, vártuk Kövi Szabolcsot, aki persze 4-re ígérte magát, de csak 3 óra volt. Készülődött viszont a színpadon egy hihetetlenül szép piros hímzett száriban (vagy micsodában) egy roppant bájos arcú csinos kis fehérnép, aki mint később kiderült valahonnan külföldről érkezett. Gyönyörűen énekelt, és úgy, hogy (elfelejtettem, mert van ennek a "műfajnak" valami neve) hogy Ő csak énekelt, a zenészek meg hozzá igazodva improvizáltak.... az összes, a rázómicsodás lánykák, a különféle dobolós meg tányéros fiúk... és én csak nézgettem a színpad jobb oldalán álló fiút, hogy Ő nekem nagyon ismerős..... hát persze, Kövi Szabolcs volt, fölismertem a netről....Ő is beszállt.... nagy örömzenélés volt ott kérem. Ennek az énekes lánynak meg ne tudjátok meg milyen erotikus kisugárzása volt, na ahogy ez ránézett a szerzetes fiúkra, anyám....pedig volt köztük olyan narancssárga vagy rózsaszín ruhás is.... Ezt már nem tudom honnan szedtem, de korábbról tudom, hogy a fehérek családot alapíthatós szerzetesek, a narancsosak meg cölibátust vállalósak. Milyen jó, hogy ez így van, nem? (Nem utalok a katolikus botrányokra, mindannyian hallottátok már bizti.)
Én megmondom őszintén azért nagyon skubiztam, mert tényleg annyira nyugalmas és happy volt az egész... és nagyon figyeltem az összes jövő-menő krisnást, mert hát Ők is emberből vannak, nyilván nem megy az együttélés konfliktusok nélkül, és hát tudjuk egyesek milyen helyre kis bunkózós személyiségjegyeket hordoznak....és biztos így is van, de akkor is csak felnézek rájuk, na.
Egyébként nagyon jól összepasszoltunk Kisbarátosnémmal..... szerintem órákat tudnánk locsogni, de ott mégis nagyon keveset beszéltünk, valahogy hagytuk, hogy történjenek a dolgok, vigyen a légkör....
Kicsit még üldögéltünk ott, közben jöttek a gyerekek, énekeltek....a házigazdánk elmondta, hogy 10 gyerek él perpill. a völgyben, ebből 6 iskolás (tehát 6 gyerek jár abba a szépséges akkreditált suliba, és vizsgázni a falu általános iskolájába járnak tökjó eredményekkel) de demográfiai robbanás!:-)) várható, mert a nyáron még négy kisbabó születik.
Jött aztán Szabolcs végre.....azzal kezdte, hogy felejtsük el, hogy tapsolunk:-)) lazítsunk, engedjük el magunkat, és jött a csodás zene 45 percen át....minimum háromféle fuvola, (lestem, na) furulya, pánsíp (jajde szeretem:)) meg valami különleges síp.... Közben jött Dorka születési híre Nyanyustól:-)
A koncert után én már mentem volna haza, mint a szél:) Elkezdett dörgeni amolyan ijesztgetősen....indultunk is lefelé a kocsihoz ....Búcsúzóul tudjátok-e mi történt? Először az iskola bal oldalán alakult ki a szivárvány, aztán haladt tovább a jobb oldalra, és szép félköríves lett...... húúú nagyon régen láttam már ilyet, csodaszép volt.
Na, ennyi voltam.... biztos csomómindent kihagytam, de már így is kicsit hosszúkás lett :-))) ez az iromány, és a lényeg a lényeg, hogy eltűnt belőlem az a hiányérzet, ami volt Krisna-völggyel kapcsolatban.... merthogy mikor párommal voltunk ott és elvillámlottunk hamar haza, akkor maradt olyan... most nincs. Itt a vége:-)))
(Fotók a google képtárából)

Hmmmm....

2008-07-31T12:19:00.002+02:00

"Egyazon fa a jó és a gonosz tudásának fája. Egy a gyümölcse is. Nem ízlelheted meg a jót anélkül, hogy ugyanakkor meg ne ízlelnéd a gonoszat is."

"Amióta Ádám elvetette magját Évában, az emberek csak szélviharokat és özönvizeket aratnak.
Amikor valamiféle szenvedély túlsúlyra jut, akkor az ember élete kibillen egyensúlyából, és az embert az egyik vagy a másik özönvíz nyeli el, hogy az egyensúly helyreálljon.
De az egyensúly véglegesen csak akkor fog helyreállni, ha az ember megtanulja, hogyan tudja összegyúrni valamennyi vágyát a szeretet dagasztóteknőjében, hogy aztán majd megsüsse belőle a szent belátás kenyerét."

Töredékek Mikhail Naimy: Mirdad könyve című művéből

Krisna búcsú I.

2008-07-30T16:51:00.008+02:00

Kisbarátosnémmel, druszámmal, mérlegtársammal:) mentünk ki, Pici barátném kisPolskijával. Rendes kis jószág, már közel 20 éve van szolgálatban. Hihetetlen, hogy mennyire lecserélődött a hazai gépkocsiállomány, 90 körül még tiszta szoci volt a géppark.... na, bocsánat vissza, vissza....:)
11 körül értünk ki, az autókat az események helyszínétől távolabb leparkoltatták. Hűűű, jó sokan voltunk ott basszusklarinét....erre nem emlékeztem.

Két hatalmas mészkőelefánt volt a "fogadóbizottság" gondolom szerencsekívánós vagy ilyesmi célzattal.....

Picit időztünk a tónál is,......

rápillantottunk a gyerekek impozáns iskolaépületére balra, tiszta fa és kötél játszóterére jobbra, aztán szép lassan (mert kissé meredek) fölsétáltunk a templomtérhez. Ez a felvezető út mintha új lenne, nem semmi pedig, olyan cupákos, rendes mélységű kockakőfélék kilométerhosszan. A hatalmas terület gyönyörűen rendben, húúúú, itt sokat dolgoznak nagyon......Megnéztük az újdonságszámba menő sátortábort, mindenféle irányból jöttek kereskedők, leginkább persze összefüggésben az ezoval vagy keleti kultúrával, bio cuccok, kozmetikumok, iriszdiagnosztika, mágneságy, ruhák, mandalás meg egyéb szimbólumos cuccok, meg mittudomén, pénzem nem volt, így csak egyik helyen kérdeztem meg, hogy van-e hing, meg csicseri- vagy sárgaborsóliszt, de nem volt. Olyan bizniszes volt, nem szerettem ezt. Az esküvő a nagysátorban volt, mert a teplomszentélybe a tömeg tizede sem fért volna be. A szertartás indiai nyelven zajlott, de szerencsére egy konferanszié "fordított" sőt a különféle imákat, himnuszokat is fordították. Nagyon bonyolult és hosszadalmas szertartás ez a tűzceremónia, elvileg több napos (azt mondják megadják a módját) csak a búcsú kedvéért gyorsították fel. Nagyon figyusztam, de nekem az jött le az egészből, hogy nem a két ember hagyományos együttélésének megpecsételése a cél, hanem valamiféle összehangolásuk, hogy eztán együtt szolgálhassák Istenüket.
Sok minden történt még itt, de ha mindent leírnék, még holnapután is itt pötyögtetnék, így haladok tovább.
Mentünk a templomba.... szigorúan mezítláb, kísérővel. Amíg vártunk a bebocsátásra az előtérben lévő üzletben már láttam, (fura volt nekem.... a templom előterében üzlet, na mindegy) hogy lesz hing, meg liszt, de az internetes árnál vadítóbb pénzért. Ezekért azért vagyok annyira besózva, mert évekkel ezelőtt ettünk náluk pakorát, és hiába próbáltam otthon leutánozni, valahogy nem ment a spéci anyagok nélkül. Kéne még valami kalonji, meg nemtom, de azt gondolom első nekifutásra ezzel a kettővel újra startolok pakora-ügyben. Szerintem a liszt a lényeg. Nem akarok kiselőadást tartani a filozófiáról, a honlapjukon minden ott van, csak annyi, hogy a Védák az alap, és mivel az is ősforrásnak tekinthető, sok mindenben egyet tudok érteni, de nagyon sok ponton már nem. Nyilván azért mert hiányzik belőlem az a hit, bizalom és elkötelezettség, ami nem tanulható meg, nem erőszakolható ki és nem játszható meg, legalábbis tartósan nem. Ez sorszerű, karmikus, akinek ez az útja az itt van. Nálam már a hajnali négy előtti kelésnél bukna a mutatvány (minden reggel ám, vasárnap is!) a többi életviteli követelményről nem is beszélve ill. nem is ezek a fontosak, hanem a fent leírt agyi meg szívügyi "kellékek".
A szentélyük nekem nagyon túldíszített és színes, bele kéne mélyednem a filozófiába, hogy megértsem, miért.....Az idegenvezető fiú itt mesélte el a szerzetesek napi menetrendjét, az említett hajnali kelés, a templom szertartási előírása miatt van, 1/2 5-től 8-ig ott vannak, és csinálják a rítusaikat, utána közös étkezés, majd mindenki megy dolgozni..... méhészet, tehenészet, földművelés, konyha, templomrend fenntartás, adománygyűjtés, könyvterjesztés, oktatás ilyesmi. Mellette naponta minimum 16-szor 108-szor, tehát 1728-ször a Krisna mantra a dzsapaláncon....vagy imaláncon.... ebéd újra közösen, majd munka....este újra szertartás... szigorúan időrendben. Mára ennyi sikeredett.....

Zabpehelyfasírt másképp

2008-07-28T16:49:00.007+02:00

Egy újabb zabpehelyfasírt, finom, bár kicsit hosszadalmasabb, mint az elődei....
Kipróbáltam ám, de fotóapparát sajna nem volt menetkész állapotban:( Pótlom.

Zab és rozspehely: 25-30 dkg
Barnarizs: 15 dkg
Vöröshagyma: 3 közepes fej
Petrezselyemzöld: 3 csomó (bőven)
Majoranna
Flekkenfűszerpor: (barna színű tubusos) 1 doboz
Tojás: 3-4 db
Zsemlemorzsa: kívánalom szerint
Olaj, őrölt bors, őrölt pirospaprika és kömény.

Megfőzöd a pelyheket és a rizst. A hagymát olajon (jó bőven) megpárolod. Ha meghűltek ezek az anyagok, jól összekevered a többi alkotórésszel. Ne sózd, mert a flekkenfűszerpor elég sós.
Zsemlemorzsát annyit adj hozzá, amennyit felvesz.

Utána a sütőben megsütöd (akár őzgerincformában is lehet, sütőpapírral bélelve)
Jó étvágyat.

Gondolat...

2008-07-28T16:06:00.003+02:00

Ne gondolj a hanyatlásodra,
mert bekövetkezik.
Ne gondolj a veszteségre,
mert veszteségek érnek.
Ne gondolj a szomorúságra,
mert lelked sötétségbe borul.
Ne gondolj a rosszra,
mert a mélységbe taszít.
A jó gondolat: magasba vágyódás,
szárnyalás, felemelkedés, ajándék.
Jó gondolat helyébe jót várj;
a rossz gondolatokért ne várj semmit.
Az vagy, amit egész nap gondolsz.

(Tatiosz: A szeretet kiskönyve)

Füli, Te jutottál eszembe, meg a titok meg minden.....jössz, ugye?

Újabb kincs...

2008-07-25T13:58:00.003+02:00

Michael Ende(1929-1995)
Bocsáss meg

Bocsáss meg, nem tudok hangosabban beszélni.
Nem tudom, mikor hallasz meg, te, akihez szólok. És egyáltalán, meghallasz-e?
A nevem Hor.
Kérlek, tedd a füled a számhoz, akármilyen távol vagy is tőlem, most vagy bármikor. Különben nem tudom magam megértetni veled. És még ha hajlandó vagy is teljesíteni kérésemet, éppen elég homályos pont marad, amit magadból kell majd kiegészítened. Ott, ahol az én hangom csődöt mond, a tiédre van szükségem.
Talán abból magyarázható ez a gyengeség, hogy mi Hor lakhelye. Ő ugyanis, ameddig csak vissza tud emlékezni, mindig is egy hatalmas, teljesen üres épületben lakott, ahol minden hangosan kimondott szó szinte soha véget nem érően visszhangzik.
Ameddig csak vissza tudok emlékezni. Vajon mit jelent ez?
Hor mindennapos vándorlásai során, a termeken és folyosókon keresztül még mindig beleütközik valamelyik régen elkiáltott hangja bolyongó utórezdülésébe. Nagyon kínos neki, hogy ily módon a múltjával kénytelen találkozni, jóllehet az akkor belőle kiszakadt szó időközben formáját és tartalmát a felismerhetetlenségig elveszítette. Ezt az ostoba visszhangmaradékot, Hor immár meg sem hallgatja.
Megszokta, hogy a hangját – ha használja egyáltalán – csak ama ingadozó határig eressze ki, amelyen túllépve visszhangot keltene. Ez a határ alig magasabb a tökéletes csendnél. Ennek a háznak ugyanis kegyetlenül éles a hallása.
Tudom, hogy sokat kívánok, de kénytelen leszel visszafojtani a lélegzetedet is, ha Hor szavait fel akarod fogni. A beszédszervei elhaltak a sok hallgatástól – vagyis átalakultak.
Hor nem tud érthetőbben szólni hozzád, mint amennyire a hangja engedi, ahogyan azok a hangok szólnak, amelyeket röviddel elalvás előtt hallasz. És te kénytelen leszel az alvás és ébrenlét közötti keskeny mezsgyén egyensúlyozni – vagy lebegni, mint azok, akiknek a „fenn” és a „lenn” között nincs különbség.
A nevem Hor.
Jobb lenne úgy mondani: Hornak hívom magam.
Mert ugyan ki hív a nevemen – rajtam kívül?
Említettem már, hogy az ház üres?
Úgy értem, teljesen üres. Hor, ha aludni akar, egy sarokban kuporodik össze, vagy lefekszik, ahol éppen van, esetleg egy terem közepén is, amelynek messze vannak a falai.
Táplálkozási gondjai nincsenek Hornak. A falak és az oszlopok ehető anyagból vannak – kissé áttetsző masszából, amelynek élvezete nagyon gyorsan csillapítja az éhséget és szomjúságot. Azonkívül Hor igényei ebben a vonatkozásban szerények.
Az idő múlása neki nem jelent semmit. Nincs lehetősége, hogy mérje, legfeljebb a szívverésével. De az nagyon változó. Hor nem ismeri a nappalokat és éjszakákat, örökké egyforma szürkület veszi körül.
Ha nem alszik, akkor a lakatlan épületben bolyong céltalanul. Ez egyszerűen kényszere, igénye, amelynek kielégítése örömet szerez neki. Amellett csak ritkán érzékeli, hogy olyan térbe ért, amely ismerős a számára, mintha időtlen időnek előtte már járt volna itt. Másrészt néha olyan hely mellett megy el, ahol valaha járt már; erre kétségtelen jelek utalnak: például a falból kiharapott sarok, vagy egy halom beszáradt ürülék. Maga a helyiség éppen olyan idegen Hor számára, mint az összes többi. Talán változnak a helyiségek Hor távollétében, tágulnak vagy összemennek. Talán éppen az váltja ki ezeket a folyamatokat, hogy Hor végigment a termeken, de ő nem szereti ezt a gondolatot.
Kizártnak tartom, hogy rajta kívül más is lakna ebben a házban. Természetesen az épület elképzelhetetlen mértei mellett erre nincs bizonyíték. Éppen olyan kevéssé lehetetlen, mint amennyire lehetséges.
Sok szobának van ablaka, de ezek csak további szobákra nyílnak, rendszerint nagyobb helyiségekre. Bár a tapasztalat mostanáig nem bizonyította, Hor azt képzeli, hogy egyszer eljut majd a legutolsó, a legkülső falhoz, amelynek az ablakai valami egészen más kilátást nyújtanak. Hor nem tudja megmondani, mi lenne ez, de néha hosszan töpreng rajta. Helytelen volna azt állítani, hogy valósággal vágyódik az ilyen kilátásra – ez csak afféle játék, cél és értelem nélkül. Álmaiban Hor élvezett ilyen kilátást, de mire felébredt, semmi elmondható nem maradt az álmaiból. Csak azt tudja, hogy így volt, és hogy legtöbbször könny áztatta arccal ébredt. De Hor nem tulajdonít nagy jelentőséget ennek, csak a furcsasága miatt említi...
Rosszul fejeztem ki magam. Hor sohasem álmodik és emlékei sincsenek. És mégis egész létét az élmények rémülete és gyönyöre tölti be, amelyek hirtelen feltámadó emlékek módján öntik el a lelkét.
Persze, nem mindig. Időközönként sokáig olyan nyugodt marad a lelke, mint egy mozdulatlan víztükör, máskor meg minden felől megrohanják ezek az élmények, rátámadnak, mint az üres folyosókon vágtató villámok, úgy hasítanak belé, amíg kimerülten lezuhan, fekve marad és megadja magát. Mert ez ellen Hor védtelen.
A hirtelen emlékek föltolulása ellen. Így mondtam?
A nevem Hor.
De ki az az Én-Hor? Egy személy vagyok? Vagy ketten vagyunk, és a másiknak az emlékei tolulnak fel bennem? Sokan vagyok? És mind a többiek, akik én vagyok, odakinn élnek, ama legkülső, utolsó falon túl? És ők sem tudnak semmit az élményeikről, semmit az emlékeikről, mert náluk odakünn nincs maradásuk? Jaj, de Hornál megmaradnak, együtt élnek az életével, rá könyörtelenül rátámadnak. Összenőnek vele, maga után húzza uszályként ezeket az élményeket és emlékeket, amelyeket már vég nélkül hurcolt a termeken és szobákon át, és ez az uszály csak nő, egyre nő.
Vagy belőlem is indul valami felétek, kintiek, egyikőtök vagy sokatok felé, akik egyek vagytok velem, mint a méhek a királynőjükkel? Éreztek engem, törzsem szétszórt végtagjai? Halljátok nem hallható szavaimat, most, vagy az időn kívül? A végén te is engem keresel még, te énem másik fele? Hort keresed, aki magad vagy? Emlékeidet kutatod, amelyek nálam vannak? Közeledünk-e egymáshoz a végtelen tereken át, mint a csillagok, lépésről lépésre, képről-képre?
És mik leszünk azután? Vagy nem leszünk többé? Kioltjuk egymást kölcsönösen, mint az Igen és a Nem?
De egyet meglátsz majd: mindent hűségesen megőriztem.
A nevem Hor.

Lázár Magda fordítása

Forrás:http://www.zone.ee/aurin/

Kerekeink sajátosan...

2008-07-24T14:23:00.007+02:00

Gyökércsakra (alapcsakra) - vörös - föld - mellékvese – Mars, Plútó, Szaturnusz – Vadember
Keresztcsonti vagy lépcsakra – narancsvörös - víz - ivarmirigyek – Hold, Vénusz, Plútó –
A szerető
Napfonat csakra – sárga - tűz - hasnyálmirigy – Nap, Jupiter, Merkúr –A harcos
Szívcsakra - zöld - levegő - csecsemő-mirigy – Nap, Vénusz, Szaturnusz - Az anya
Torokcsakra - kék - éter - pajzsmirigy – Merkúr, Vénusz, Uránusz - A bohóc
"Harmadikszem-csakra" (homlokcsakra)- indigókék - eleme: nincs - hipofízis - Jupiter, Uránusz, Neptunusz – A mágus
Koronacsakra - ibolyaszín, de fehérnek is tűnhet - eleme: nincs - tobozmirigy – Szaturnusz, Neptun – A táncos

Hordom, hordozom a kincsecskéket egykupacba...

2008-07-24T13:35:00.002+02:00

„Én nem én vagyok.
Az vagyok, aki mellettem megy
anélkül, hogy látnám.
Akitől gyakran kérek tanácsot,
és akit gyakran elfelejtek.
Ő, aki bölcsen hallgat, amikor én beszélek,
aki finoman visszahúzódik, amikor gyűlölök,
aki ott vár, ahol nem vagyok,
s aki megmarad, amikor meghalok.”

Juan Ramon Jimenez

Egyszer az Alpokban....

2008-07-23T14:16:00.005+02:00

.... ahol gyönyörű fotók helyett - jól elbénáskodtuk - picike videoklipeket gyártottunk, mert nem vettük észre, hogy átállítódott az üzemmód, és még az sem volt fura, hogy pillog a lámpocska folyamatosan. Mondta is a fiam, hogy "hááát anyám, nem vagyok rád büszke!":-)

Tulajdonképpen most ám csak kíváncsiskodok, hogyan műkszik a video beillesztése.....

Vercors

2008-07-23T12:15:00.004+02:00

Nagyon szégyenlem, de így az ötödik X-et betöltve sem olvastam Vercorstól.....pedig ráadásul magyar származású ....áááá, szóval vannak még bepótlandók...
Hogy hogy is, mint is jött ez ide?
Kicsit itt volt a főnököm, és ritkán, de előfordul, hogy lelkizünk....ennek kapcsán említette fiatalkori olvasmányélményét: A medúza tutaját Vercorstól.....
Rövid tartalom:
1816. június 2-án a Medúza nevű francia hajó zátonyra futott Afrika nyugati partjainál.
A kapitány tisztjeivel, a hajó teljes élelmiszer- és ivóvízkészletével a mentőcsónakba szállt, a legénységet és a hajó utasait egy hevényében ácsolt tutajra telepítette, és sorsára hagyta.
A tutaj száznegyvenkilenc emberrel, árbóc, vitorla nélkül hányódott a tengeren.
A tizenkettedik napon az Árgus hajó személyzete megtalálta a hajótörötteket, de már csak tizenöten voltak életben, a többieket elnyelte a tenger, megölték, felfalták a társaik.
Ezt a hajótörést ábrázolja Géricault világhírű, A Medúza tutaja című képe. És ezt a címet adja verseskötetének Frédéric Legrand, Vercors regényének főszereplője, az anarchista-nihilista költő, mert úgy érzi, a mai polgári társadalom gazdagjai ugyanazzal a kegyetlenséggel és brutalitással küzdenek egymás ellen, mint a híres tutaj "utasai": "A kor: viharos óceán! A pusztuló társadalom hajótöröttei! Gyűlölik egymást! Kölcsönösen felfalják egymást!" Frédéric felesége, Marilise, az ötvenes évek végén súlyos depresszióval keresi fel Esther Aubagne orvosnőt. "Ha egy asszony lelkében megzavarodik, tíz közül kilenc esetben a férj az igazi beteg" - gondolja az orvosnő, és elsősorban Frédéricet hallgatja meg. A házaspár nem sokkal ezután autójával egy szakadékba zuhan és szörnyethal. Baleset? Öngyilkosság? És vajon melyikük vezette az autót? Esther Aubagne a kezelések során gyakran tapasztalja, hogy még a házastársak sem ismerik egymást igazán. És ha egy asszony rájön, hogy csalódott a férjében, megbetegszik, hogy legalább egy időre folytathassa az önámítást. Vajon Legrand-éknál is ez volt-e a baj? A férfi talán csak megjátszotta a lázadót, holott valójában egészen jól beilleszkedett a sokat szidott társadalomba. Ez a csalódás vitte volna a halálba Marilise-t, és vele a férjét is? Vagy megtudott valamit Marilise férje halálos, nagy szerelméről, a gyönyörű Baláról, és kettőjük görögországi idilljéről?
Hmm... egészen felcsigázott .....olvasta valaki?

Csak pozitívan...

2008-07-23T09:28:00.003+02:00

Lehetsz mérges, mert a rózsák közt tüskék vannak, vagy lehetsz boldog, hogy a tüskék közt rózsák vannak.

Frissen szerzett receptúra

2008-07-22T15:37:00.000+02:00

Jaaa, vega vagyok:)
Fogékony minden újra.
Ezt a receptet most kaptam (sajna nem saját kútfő) de már háromszor kellett meggyártmányozni, annyira bejön a csapatnak.

2 doboz paradicsompüré (kicsiből vagy hát ugye 1 nagyból:))
1 dl olaj
2-3 gerezd fokhagyma
15-20 dkg füstölt sajt reszelve
3-4 evőkanál zabkorpa
só, bors, őrölt kömény, kicsi cukor, hogy a paradicsom savasságát enyhítse, és erőspista, ha szereted a csípőset.
Kis tűzön az 1 dl olajban a pürét a sajttal összekeverem. Addig tartom és kevergetem a tűzön, míg a sajt teljesen megolvad a pürében. Ekkor leveszem a tűzről, belekeverem a fokhagymát és a fűszereket. A korpát nem szabad elsokallni, mert akkor száraz lesz. Fakanállal jól összedolgozzuk, utána hűtőben lehűtjük. Piritóssal vagy akármilyen barna kenyérrel nagyon finom.

Szedek, veszek...

2008-07-22T15:06:00.000+02:00

...gyűjtök, lopok majd... fontosakat. Most éppen ezt:

Hindu bölcsesség
Egyszer egy indiai hercegnő édesapjától kapott gyűrűvel felkeresett egy hindu bölcset.
Azt kérte tőle, hogy véssen a gyűrűbe olyan bölcsességet, mely szomorú napokon vigasztalja, a nehéz helyzetekben bátoritja, a boldog időszakokban pedig óvatosságra inti.
A bölcs pár nap múlva visszaadta a gyűrűt.
Csupán egyetlen szót vésett bele: ELMÚLIK ...