Weöres Sándor: A rózsák dalaiból

"......
5.
Ó ne kérdezd a rózsát, hogy hű marad-e hozzád.
Kérdezd a kósza felhőt: örökre égreszállt-e?
Kérdezd szemed világát: a sírba elkisér-e?
Ó ne vallasd a rózsát, mert harmatkönnye csordul..."

Vadásztam....

....Senior blogjából, mikor múltkor megnéztem, hogy megvan-e még az a blog, és szerencsére, Ő begyűjtötte anno tőlem, én meg most Tőle:
“A teljes elfogadás a feltétel nélküli szeretet.” (Andrew Matthews)


“A barátom sem tökéletes és én sem vagyok az - így aztán tökéletesen összeilllünk.” (Alexander Pope)

“Az emberi élet bombabiztos törvénye: ahhoz, hogy teljes életet éljünk, meg kell tanulnunk a dolgokat használni és az embereket szeretni, nem pedig a dolgokat szeretni és az embereket használni.” (John Powell)


És Tatiosztól:

“Hegymászó minden ember. Ha ellátunk a végtelenbe, hegyeket álmodunk az orrunk elé, amelyek elfedik a messzeség látványát. A nehézség az ember megmérettetése: hegyeket képzelünk oda, ahol a völgyből is ellátni a tengerig.”

“Te magad vagy az az erő, amely életre hívja a történéseket - a jót, a rosszat egyaránt. Rajtad áll, melyikre tartod magad érdemesnek: helyes gondolkodással a szerencsét idézed meg, vagy gondolkodás nélkül cselekszel, és bajokat zúdítasz az életedre. Rajtad múlik, bearanyozod-e napjaidat vagy feketére fested magad körül a világot.”

“Az élet és a szeretet csupán egyetlen időt ismer: a jelent. Az egyetlen érzékelhető idő a pillanat, amelyben élünk, amikor szeretünk. Amikor együtt tudunk élni jó és rossz tulajdonságainkkal, akkor élünk együtt saját énünkkel. Mindenkinek van egy árnyékénje. Hatalmadban áll a választás fény és árnyék között. Az árnyék nem azért lakozik benned, hogy elsötétítse a fényességet, hanem, hogy felhívja figyelmedet tökéletlenségeidre. Az erénynek csak egy fajtája van - az erény; a gonoszságnak ellenben számtalan. Szeretnünk kell mások tévedéseit, hiszen a saját tévedéseinkbe egyenesen szerelmesek vagyunk. Senki sem tökéletes, tudd ezt magadról is. Ha saját vétkeidet csupán apró botlásnak tartod, fogadd megértéssel mások hibáit.”

Antoine de Saint-Exupery: Fohász

Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak
erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére!

Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és
forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és
tapasztalatokat!
Segíts engem a helyes időbeosztásban!

Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú
vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!
Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak
átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem
a váratlan örömöket és magaslatokat!

Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie!
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek,
kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó
ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!

Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő
bátorsága és szeretete az igazság kimondásához!
Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások
mondják meg nekünk.

Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.
Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.

Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb
és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!

Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és
a megfelelő helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságot
közvetíthessek!

Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!
Taníts meg a kis lépések művészetére!

Újabb próba Esnips-el....Citromfűnek örök hála ezért az oldalért...

Get this widget | Track details | eSnips Social DNA

Kedvenceimből......

Nagyon-nagyon szeretem ezt:
"A zarándok

A zarándok fáradhatatlan lépéseitől egyre szélesebb az ösvény, a hazavezető út. Ez az út soha nem sötét, az előttünk járók fénye addig világítja meg a számunkra következő útszakaszt, ameddig benső szemünk ellát... Nincs tehát alkalom bármit is elrejteni, a sötétség fátyolával eltakarni.
Az Út soha nem üres, soha nem magányos, még ha néha úgy is érezzük.
Nincs sietség, nincs sürgetés. Nincs vesztegetni való idő...
Ezt valahol minden zarándok érzi, ezért ki-ki a maga képessége szerint iparkodik. Néhányan már messze elöl haladnak. Őket követni lehet. Mások leszakadtak tőlünk... Ők majd bennünket követhetnek...
Soha senki nem vándorol egyedül....."

Ismeretlen szerző

Panír, avagy házisajt

Citromfű zsannamannájában olvasott házitúróról jutott eszembe a házisajt, ami tulajdonképpen egy kicsit emlékeztet a túróra is, amolyan lágy, friss sajtféle, mint pl. az Anikó sajt, nem tudom van-e még ilyen? Én már többször megcsináltam, nagyon szeretem, és kiválóan helyettesítem vele a szójatofut, amit egyre kevésbé tolerál az emésztőrendszerünk. Ételekhez is, hidegkajákhoz is kiváló táplálék. Főleg igazi tejből....nem ezekből a bolti nemtejekből... :(

Hozzávalók:

tej (zsíros tej; minimum 2,8%-os, de ha lehet kapni, akkor még jobb a 3,5%-os)

citromlé

A mennyiség attól függ, hogy mennyi házisajtot szeretnénk.
Pl.:

tej	citromlé	házisajt (kb.)
1 liter	30 ml	185 ml
2 liter	60 ml	375 ml
3 liter	90 ml	555 ml

1. Egy vastag aljú lábasban felforraljuk a tejet. Amikor forr, kisebbre vesszük a lángot, és hozzáadjuk a citromlevet. Folyamatosan, kis adagonként adjuk hozzá, és közben finoman kevergetjük, amíg hatására a túró elválik a savótól. (Ha már teljesen elvált, akkor a savó sárgás, áttetsző lesz, és benne nagy darabokban lesz a fehér túrósajt.) Nem feltétlenül kell a kicsapató anyag receptben előírt teljes mennyiségét felhasználni, ha már kicsapódott a túrósajt!

2. A túrósajtot egy vékony anyaggal (pl. textilpelenka) kibélelt szűrőbe szedjük, majd a textilanyag sarkait összefogva batyut csinálunk belőle. A batyut 10 másodpercig langyos víz alá tartjuk, így kihűl annyira, hogy jól ki tudjuk csarvarni. Visszatesszük a szűrőbe, és egy nehéz súllyal (pl. vízzel teli kisfazék) 20 percen át préseljük.

3. A batyut kicsomagoljuk, és a kapott házisajtot tetszés szerint felhasználjuk. Hűtőszekrényben 4 napig eláll.

Vállalkozó kedvűek a leszűrt tejsavót is felhasználhatják. Pl. sima bolti dobozos narancslével fele-fele arányban összekeverve italként. (Ilyet láttam már palackozva is, mint német „fitness” ital. )

A recept egy régi internetes fórumos (mindmegette) társamtól származik, Ő nagy kedvelője az indiai ételeknek, sajnos már nem tartjuk a kapcsolatot, valahogy szétszéledtünk, de mindig eszembe jut, mikor ezt a sajtot csinálom, nagyon kedves lányka. Itt is köszönöm Belle:-)))

Jaaa, és amit Belle ír, a tejsavó felhasználásról, én azt egy az egyben úgy csináltam, különösen lénapokon, mérgetlenítésekkor jött jól, narancslével keverve, lehűtve kiváló üdítő ital.

Megint kincs a kelet bibliájából...

"Mikor a szépet megismerik,
felbukkan a rút is;
mikor a jót megismerik,
felbukkan a rossz is.
Lét és nemlét szüli egymást,
nehéz és könnyű megalkotja egymást,
hosszú és rövid alakítja egymást,
magas es mély kulcsolja egymást,
sok hang összeolvasztja egymást,
korábbi s későbbi követi egymást.
Ezért a bölcs
sürgés nélkül működik,
szó nélkül tanít,
nézi az áramlást és hagyja, nem erőlködik,
alkot, de művét nem birtokolja,
cselekszik, de nem ragaszkodik,
beteljesült művét nem félti,
s mert magának nem őrzi,
el se veszíti."

Lao-ce: Tao Te King 2. vers Weöres Sándor fordításával

Próbálgatok...

Attika azt mondta ez így műkszik, na lássuk.....

Bodzabogyó

"Megcsiváltam" ám (öcsém kisfia után szabadon) a bodzabogyó szörpöt.
Találtam két receptet a neten, az alábbit csináltam meg 3 kilós mennyiséggel. Annyit változattam még, hogy citromkarikákkal hagytam állani:), és borkősav helyett citromsavat használtam olyan gondolomformán. Elég jellegzetes ízű szörpi lett, de kellemes. Másnap gondoltam egyet, és a férjem által valahol szedett bioalmákat átküldtem a gyümölcscentrifugán, és ezzel kevertem össze kb. felesben az egyik szörpöt. Határozottan lágyította az ízt. Szóval próba cseresznye.....majd még...
Bodzabogyószörp

Hozzávalók: 1 kg feketebodza-bogyó, 1 l víz, borkősav, tartósítószer, 1 l léhez 1 kg cukor

Az érett bodzát megmossuk és leszemezzük. Összetörjük, hozzáadjuk a vizet, a borkősavat és a tartósítószert. Néhány napig állni hagyjuk, és a levét leszűrjük. Megmérjük. Hozzáadjuk a szükséges mennyiségű cukrot, majd feloldódásig keverjük. Üvegekbe töltjük, ledugaszoljuk. Vízzel hígítva kitűnő üdítőital, de teaízesítőnek is finom.

A másik recept, amit találtam izgatja ugyan a fantáziámat a fűszerezése miatt, de nem szimpi, hogy kifőzi belőle a C-vitamint.

Bodzabogyó szörp

6 bögre bodzabogyó (villával lehúzkodjuk a szárról), 5 bögre cukor, 1 rúd fahéj, 10 szem szegfűszeg, 10 szem szegfűbors, 2 citrom leve, 3 teáskanál reszelt citromhéj, 4 bögre víz.
A hozzávalókat egy lábosban kis lángon, lefedve 15-20 percig főzzük. Hagyjuk kihűlni, majd leszűrjük és üvegekbe töltjük. Hűtve hónapokig eláll. Hideg vízzel négyszeresére higítva üdítőital, forró vízzel citrommal ízesítve köhögéscsillapító.

Teljesség

Weöres Sándor:
A teljesség

Van Isten? Nincs Isten? - Abban, ami független a tértől, időtől és minden káprázattól: a Van és Nincs ugyanaz.
Van öröklétem? Nincs öröklétem? - Túl a téren, időn és minden káprázaton: a lét és a nem-lét ugyanaz.
Minden ismereted csupán arra jó, hogy a változók közt eligazítson, de a változatlanról nem nyújt semmi bizonyosságot. Ismeret csak a változóban van és csak a változóról, mert benne külön-külön vizsgálható a Van és Nincs, helyes és helytelen, domború és homorú; de a teljességben mindez bontatlanul azonos, ezért nincs benne semmi megnevezhető. A teljesség nem egy és nem több, nem én és nem más, nem valami és nem semmi.
Ha a teljességet ismerni akarod, ne kérdezz semmit, mert rávonatkozólag minden"igen" és"nem" ugyan azt jelenti; hanem merülj önmagadba, személyed alá, s ahol nincs tovább, ahol minden mindennel azonos: ez a teljesség.

Vízöntő

„Ha a Hold a hetedik házban áll,
és Jupiter a Marshoz közelít,
akkor béke honol a bolygók között,
és szeretet vezérli őket pályáikon!
Éppen ettől fogva uralja a földet a Vízöntő.

Harmónia, jog és tisztaság!
Rokonszenv, világosság és igazság!
Senki sem köti gúzsba a szabadságot,
és homályosítja el többé a szellemet.
A misztika belátással ajándékoz meg,
és az ember újra megtanul gondolkozni,
hála a Vízöntőnek,
a Vízöntőnek!”

Hair- Vízöntő



Hair-Aquarius

Források: Youtube, Lectorium, Johfra

Bengáli tűz

Hihetetlen, de úgy tűnik, mintha nem is olvastam volna ezt a könyvet….pedig olvastam, de egyáltalán nem emlékszem erre a részletre… igaz kis-nagylányként biztos a szerelmi szál kötötte le a figyelmemet:-)

Most, hogy újra a kezembe akadt muszáj volt kipötyögnöm ezeket a részeket!

Lehet, hogy újra kéne olvasnom egy csomó könyvet, amit már olvastam, mert kincseket rejteget a mostani tudatomnak? És akkor mi lesz a restanciákkal??? Hmmm…

A nepáli Himalájában a magyar asszony, a dán Helga ill. Haimanti, aki egy hindu tanárhoz ment feleségül, és az indus orvos felkeresnek a háborítatlan őserdőben egy risit, mestert, bölcset……

„Hogyan juthatok közelebb az igazsághoz, hogyan láthatom meg az igazi utat, amely a sok elágazásban kivezet a tévedések rengetegéből?.....

....A mi érzékeink csak egy falig hatolnak. A fülünk is csak egy bizonyos távolságig hall, de a hang betölti az egész űrt. Az ujjunk csak azt tapinthatja, amihez hozzáér, de mindezeken a tárgyakon kívül egy egész világ van, amiről nincs tudomásunk. Az idegen nyelvnek csak a szavait halljuk, de értelmét nem ismerjük. S mégsem tagadhatjuk, hogy van értelmük.

.....

A mi világunk, amit mi látunk, hallunk, érzünk, nem azonos a Világgal. Minket az idő és a tér korlátokba zár, azokon túl nem láthatunk. Pedig az igazi, létező Világ ott túl van. A mi kis világunk látszat, csalóka lidércfény. Az igazi valóság megismerhetetlen, mint ahogy a vak nem látja a színeket, de színek mégis vannak. A vaknak egyetlen vágya, hogy színeket lásson, az ember egyetlen vágya, hogy megismerje Istent, mert ő az egyetlen létező valóság. Érzékeink illúziói a Májában vergődnek. Istent, a felfoghatatlan valóságot kell keresnünk mindenütt és mindenben. Ne bátortalanítson el a tévedés, ne állítson meg a kudarc, ne tegyen elbizakodottá a látszólagos siker. Mert minden siker csak látszólagos, és a keresés az örök Valóság után örök. Mostani életünk előtt más formában kerestük, jövendő életünkben tovább fogjuk keresni. Lábunkat felsebzi a göröngy, szemünket eltompítja a fény, testünket

elsorvasztja a fáradtság, de minden szenvedés és öröm csak múló pillanat, tovább kell keresnünk. Utunkban sok-sok csillogó követ fogunk találni, boldogan szedjük fel, azt hisszük drágakő. Nemsokára érdes kavicsnak fogjuk látni, melyen megtörik a nap sugara. Ne vessük meg miatta, kutassunk tovább. A sok-sok hamis kő mind gazdagítja értelmünket, élesíti szemünket, hogy e látszatéletben megkülönböztessük a dolgokat. Rengeteg tudásanyagot gyűjtünk. Érzékeink a megfigyelés által mind több és több tévedést küszöbölnek ki, látókörünk a végtelenségig tágul, mert az illuzió, a Májá határai végtelenek. De ebben az illuzórikus látszatvilágban elménk mégis tökéletes rendet tud teremteni. Csak azt fogadja el, amit ebbe az értelmi rendbe bele tud illeszteni. Ami ezen látszatéleten túl van, az idegen és ismeretlen számára. Hinnünk kell, hogy ez a mi értelmi rendszerbe foglalt látszatvilágunk az igazi Valóság árnyképe, vetülete. Ha a látszatvilág béklyóiba kötött érzékeinket kikapcsolhatjuk, ha megakaszthatjuk azoknak a földi rendbe illesztett működését, akkor felszabadulhatunk az anyagból és felröppenhetünk a valóság fényébe. Akkor végre lehull előttünk az a lepel, amely a látás, a hallás, a tapintás és a gondolkodás által keletkezett világot festi elénk, a belemerülhetünk a Végtelenbe, az Örökbe, a Valóságba. Lehullanak a bilincsek, amelyeket természeti törvényeknek kellett elismerni, nem maradunk az érzékeink és tapasztalatunk rabjai, hanem szabadon uralkodunk a látszat-én, a látszat-környezet és a látszat-világ fölött.”

G. Hajnóczy Rózsa. Bengáli tűz

részlet

Rakott padlizsán

Tulajdonképpen halvány gőzöm nincs honnan is való ez a recept..... az biztos, hogy hússal készítettem először, tehát cirka 15 éves, és talán valamelyik exszomszédasszony elmondása alapján ......?
Hát, ez a történelem, a legújabb kor az meg az, hogy annyira szeretjük, hogy padlizsánszezonban őrületes gyakorisággal fordul elő nálunk az asztalon.
Leírt recept az sosem volt... na, majd most.
Szóval, hozzávalók:
héjában főtt majd megtisztított krumpli (kb. 2-3 kg volt minálunk most)
3 közepes szép fényes, egészséges padlizsán
zabpehely szójagranulátummal keverve, ízesítve leforrázva (vagy kb. talán fél kiló darált hús)
vöröshagyma
pirospaprika
bors
só
tejföl
sajt

A padlizsánokat lehéjazom, kb. fél centis szeletekre vágom, enyhén lesózom, picit állni hagyom, majd paprikás lisztben megforgatva forró olajban kisütögetem a szeleteket. Ez kicsit hosszadalmasnak tűnhet, de hamar sül, sőt vigyázni is kell rá, nem lehet közben belekukkantani a blogba, hogy jött-e komment:-))))
Vöröshagymát párolok, és pörkölt alapon ízesítve, fűszerezve, megpárolom rajta a húst,(én ugyan nem) szóját, zabpelyhes szóját, búzahúst, ki mit szeretne. Pár gerezd fokhagyma sem fog ártani neki.

Innentől elkészítését tekintve a rakott krumplira koncentrálhatunk:)
Kiolajozott tepsi, rá egy sor főtt krumpli, rá a piros izé (kinek mi), rá a kisült padlizsánszeletek majd tejföl jó bőven, mindez addig, amíg nem fogy el a minden. Időnként egy kis sót zuttyanthatunk a rétegekre ízlés szerint, de elvileg csak a krumlira kell, mert a többi rendben van. Ha véletlenül kevés a sült padlizsánszelet néha, akkor a konyhában ólálkodókra figyelni kell, mert rohamosan illanik el a mennyiség.

Na, imigyen mehet a sütőbe, és félidőtájt bőven szórok rá reszelt sajtot, és szépséges pirosra sütöm.
Valami hihetelenül finom ízt ad az egésznek a padlizsán.
A lányom már készítette szója helyett tojásszeletekkel is. Úgy is finom. Az utsó pillánatban fotóztam, már alig lézengett a tepsiben.

Recipe a pakorához

Sajna, vagyis dehogy, dehogy, köszönet és hála érte:-)) a fiúk mindennap megleptek a héten... mire hazamentem főztek valamit, így hiába dörgölőztem a mancsomat mindig 4 óra fele, hogy na, majd ma pakora lesz...de egyszer majdcsak lesz:-)

Pakora - Bundában sült zöldségek
Gyakorlatilag valamennyi zöldségféléből készíthető pakora, mégis a karfiol pakora a legnépszerűbb. Indiában a pakora csaknem nemzeti szenvedélynek számít. Nyüzsgő városi utcasarkoktól elhagyatott vidéki vasútállomásokig mindenhol megszokott látvány egy-egy kis pakorás kézikocsit körülvevő csoport. Büfékben gyors falat egy kis chatnival vagy gyümölcslével, otthon pedig egyszerű, olcsó, könnyen elkészíthető csemege váratlan vendégeknek vagy a családnak. Mindig gőzölgő forrón tálaljuk!
Hozzávalók:
225 g sárgaborsó liszt vagy csicseriborsó liszt
1 evőkanál kalonji
1/2 kávéskanál őrölt fahéj
1/4 kávéskanál erős fűszerpaprika
2 kávéskanál őrölt koriander
2 kávéskanál őrölt római kömény
1 1/2 kávéskanál kurkuma
1/4 kávéskanál hing
2 kávéskanál só
250 ml hideg víz
700 g zöldség (kisebb rózsákra szedett karfiol, vagy vékony karikákra vágott burgonya, padlizsán, paradicsom, cukkini, csillagtök, kaliforniai paprika, csíkokra vágott sárgarépa vagy éretlen banán, esetleg spenót, spárga, articsóka, stb.), vagy kockákra vágott házi sajt
ghí vagy növényi olaj a sütéshez

A sárgaborsó vagy csicseriborsó lisztet átszitáljuk, majd belekeverjük a fűszereket. 5 evőkanál vízzel csomómentesre keverjük. Állandóan kevergetve még annyi vizet adunk hozzá, hogy a kanál hátulját befedje. 10-15 percig pihentetjük. Közben megmossuk és felvágjuk a zöldségeket, majd habverővel alaposan megkeverjük a tésztát, hogy kissé könnyebbé tegyük. Beleszórunk egy maroknyi zöldséget, majd egyenként kivesszük őket, és azonnal beledobjuk a felmelegített ghíbe vagy olajba. Ügyeljünk, hogy a zsiradék ne legyen túl forró, másképp belül nyers marad a pakoránk. Aranybarnára sütjük, és egészen forrón, paradicsom vagy tamarind chatnival tálaljuk.
Elkészítési idő: 30 perc.

Forrás: http://krisna.hu/w/?q=node/593

Krisna búcsú II.

Szóval, hol is tartottam, jaaaa templombelsőről egy fotócska...
Volt egy nagy etetősátor is a műsoroson kívül.....na oda leültünk enni, megettem a jó kis hazai vajas uborkás szendót, tiszta lükék vagyunk pedig, mert nem volt annyira drága a kaja, csak valahogy azt gondoltuk. Nagyon jól kinéző kajákat sütöttek, főztek többfronton a nagyközönség szeme láttára, és hoppá:) itt is volt egy fűszeres részleg, szóval aztán a végén itt vettem a pakorához valókat. Egy nagy bajság volt ebben a sátorban, a huszonötezer nyomuló darázs, vagy méh..... annyira gázos volt a helyzet, hogy mikor végül mégis ettünk egy pirinyó pakorát rózsavizes!! limonádéval (fincsi volt) akkor egy darazsat ki kellett vadászni az itókából...:)
Teli pocakkal vándoroltunk a "tehénpalotához". Apropo a fiatal pár a szertartás után először teheneket etetni ment, minden földi jóval megtömték őket, és csak utána jöhetett a vendégsereg. Jó, mi?:-)
Az istálló tényleg palotás.... simán elmenne emberlaknak, de azért büdi az volt. Az istálló körül teleptek le a helyi krisnás kézművesek, biozöldségesek. Sajna erről meg az jut eszembe, hogy rendesen szégyelltem a pofámat némely látogatók helyett, mert az egyik programismertetőnél említette a házigazda hölgy, hogy az elmúlt napokban a látogatók nagy lelkesen besegítettek a biozöldség-szüretbe:(, (milyen finoman közölte, hogy loptak, mi?) és kérte, hogy ezt a NEHÉZ munkát hagyjuk már meg nekik.....no komment....
Amit azért rendesen megtanulhatnánk tőlük, a jó nagy embertömegek ezen a földbolygón, az a környezettudatosság.....nem azt mondom, hogy hajítsunk el minden civilizációs áldást, de valahogy jó mértéket kéne tartani ebben nekünk is. Ők ugye nem használnak elektromos áramot..... fával fűtenek, pl. a templomban is, a négy sarokban négy gyönyörű cserépkályha, amit kívülről ajtósítottak, így a folyosón zajlik a szükséges koszolás, nagyon jópofa, és milyen kellemes lehet télen. Van ugye a rengeteg hűtendő tejtermék, amit a bocik adnak, meg hát az ételek, ennek a hűtésére ott van egy parmalatos hűtőkocsi, de hogy a generátor honnan kap áramot, azt nem tudom, biztos az is napelemekből...mert aztán később annyira elsétálgattunk a szerzetesházak felé, hogy észre sem vettük, a tiltótáblát hogy oda nem lehet. Jött is egy szerzetesfiú... őt interjúvoltuk meg, hogy akkor ahol nincs a háztetőn (nagyon helyre kis házacskák különben) napelem, ott mifene van? Mondta, hogy hát gyertya....:)
Meleg volt, nagyon lekábultunk, így visszaültünk a műsoros sátorba, vártuk Kövi Szabolcsot, aki persze 4-re ígérte magát, de csak 3 óra volt. Készülődött viszont a színpadon egy hihetetlenül szép piros hímzett száriban (vagy micsodában) egy roppant bájos arcú csinos kis fehérnép, aki mint később kiderült valahonnan külföldről érkezett. Gyönyörűen énekelt, és úgy, hogy (elfelejtettem, mert van ennek a "műfajnak" valami neve) hogy Ő csak énekelt, a zenészek meg hozzá igazodva improvizáltak.... az összes, a rázómicsodás lánykák, a különféle dobolós meg tányéros fiúk... és én csak nézgettem a színpad jobb oldalán álló fiút, hogy Ő nekem nagyon ismerős..... hát persze, Kövi Szabolcs volt, fölismertem a netről....Ő is beszállt.... nagy örömzenélés volt ott kérem. Ennek az énekes lánynak meg ne tudjátok meg milyen erotikus kisugárzása volt, na ahogy ez ránézett a szerzetes fiúkra, anyám....pedig volt köztük olyan narancssárga vagy rózsaszín ruhás is.... Ezt már nem tudom honnan szedtem, de korábbról tudom, hogy a fehérek családot alapíthatós szerzetesek, a narancsosak meg cölibátust vállalósak. Milyen jó, hogy ez így van, nem? (Nem utalok a katolikus botrányokra, mindannyian hallottátok már bizti.)
Én megmondom őszintén azért nagyon skubiztam, mert tényleg annyira nyugalmas és happy volt az egész... és nagyon figyeltem az összes jövő-menő krisnást, mert hát Ők is emberből vannak, nyilván nem megy az együttélés konfliktusok nélkül, és hát tudjuk egyesek milyen helyre kis bunkózós személyiségjegyeket hordoznak....és biztos így is van, de akkor is csak felnézek rájuk, na.
Egyébként nagyon jól összepasszoltunk Kisbarátosnémmal..... szerintem órákat tudnánk locsogni, de ott mégis nagyon keveset beszéltünk, valahogy hagytuk, hogy történjenek a dolgok, vigyen a légkör....
Kicsit még üldögéltünk ott, közben jöttek a gyerekek, énekeltek....a házigazdánk elmondta, hogy 10 gyerek él perpill. a völgyben, ebből 6 iskolás (tehát 6 gyerek jár abba a szépséges akkreditált suliba, és vizsgázni a falu általános iskolájába járnak tökjó eredményekkel) de demográfiai robbanás!:-)) várható, mert a nyáron még négy kisbabó születik.
Jött aztán Szabolcs végre.....azzal kezdte, hogy felejtsük el, hogy tapsolunk:-)) lazítsunk, engedjük el magunkat, és jött a csodás zene 45 percen át....minimum háromféle fuvola, (lestem, na) furulya, pánsíp (jajde szeretem:)) meg valami különleges síp.... Közben jött Dorka születési híre Nyanyustól:-)
A koncert után én már mentem volna haza, mint a szél:) Elkezdett dörgeni amolyan ijesztgetősen....indultunk is lefelé a kocsihoz ....Búcsúzóul tudjátok-e mi történt? Először az iskola bal oldalán alakult ki a szivárvány, aztán haladt tovább a jobb oldalra, és szép félköríves lett...... húúú nagyon régen láttam már ilyet, csodaszép volt.
Na, ennyi voltam.... biztos csomómindent kihagytam, de már így is kicsit hosszúkás lett :-))) ez az iromány, és a lényeg a lényeg, hogy eltűnt belőlem az a hiányérzet, ami volt Krisna-völggyel kapcsolatban.... merthogy mikor párommal voltunk ott és elvillámlottunk hamar haza, akkor maradt olyan... most nincs. Itt a vége:-)))
(Fotók a google képtárából)

Hmmmm....

"Egyazon fa a jó és a gonosz tudásának fája. Egy a gyümölcse is. Nem ízlelheted meg a jót anélkül, hogy ugyanakkor meg ne ízlelnéd a gonoszat is."

"Amióta Ádám elvetette magját Évában, az emberek csak szélviharokat és özönvizeket aratnak.
Amikor valamiféle szenvedély túlsúlyra jut, akkor az ember élete kibillen egyensúlyából, és az embert az egyik vagy a másik özönvíz nyeli el, hogy az egyensúly helyreálljon.
De az egyensúly véglegesen csak akkor fog helyreállni, ha az ember megtanulja, hogyan tudja összegyúrni valamennyi vágyát a szeretet dagasztóteknőjében, hogy aztán majd megsüsse belőle a szent belátás kenyerét."

Töredékek Mikhail Naimy: Mirdad könyve című művéből

Krisna búcsú I.

Kisbarátosnémmel, druszámmal, mérlegtársammal:) mentünk ki, Pici barátném kisPolskijával. Rendes kis jószág, már közel 20 éve van szolgálatban. Hihetetlen, hogy mennyire lecserélődött a hazai gépkocsiállomány, 90 körül még tiszta szoci volt a géppark.... na, bocsánat vissza, vissza....:)
11 körül értünk ki, az autókat az események helyszínétől távolabb leparkoltatták. Hűűű, jó sokan voltunk ott basszusklarinét....erre nem emlékeztem.

Két hatalmas mészkőelefánt volt a "fogadóbizottság" gondolom szerencsekívánós vagy ilyesmi célzattal.....




Picit időztünk a tónál is,......




rápillantottunk a gyerekek impozáns iskolaépületére balra, tiszta fa és kötél játszóterére jobbra, aztán szép lassan (mert kissé meredek) fölsétáltunk a templomtérhez. Ez a felvezető út mintha új lenne, nem semmi pedig, olyan cupákos, rendes mélységű kockakőfélék kilométerhosszan. A hatalmas terület gyönyörűen rendben, húúúú, itt sokat dolgoznak nagyon......Megnéztük az újdonságszámba menő sátortábort, mindenféle irányból jöttek kereskedők, leginkább persze összefüggésben az ezoval vagy keleti kultúrával, bio cuccok, kozmetikumok, iriszdiagnosztika, mágneságy, ruhák, mandalás meg egyéb szimbólumos cuccok, meg mittudomén, pénzem nem volt, így csak egyik helyen kérdeztem meg, hogy van-e hing, meg csicseri- vagy sárgaborsóliszt, de nem volt. Olyan bizniszes volt, nem szerettem ezt. Az esküvő a nagysátorban volt, mert a teplomszentélybe a tömeg tizede sem fért volna be. A szertartás indiai nyelven zajlott, de szerencsére egy konferanszié "fordított" sőt a különféle imákat, himnuszokat is fordították. Nagyon bonyolult és hosszadalmas szertartás ez a tűzceremónia, elvileg több napos (azt mondják megadják a módját) csak a búcsú kedvéért gyorsították fel. Nagyon figyusztam, de nekem az jött le az egészből, hogy nem a két ember hagyományos együttélésének megpecsételése a cél, hanem valamiféle összehangolásuk, hogy eztán együtt szolgálhassák Istenüket.
Sok minden történt még itt, de ha mindent leírnék, még holnapután is itt pötyögtetnék, így haladok tovább.
Mentünk a templomba.... szigorúan mezítláb, kísérővel. Amíg vártunk a bebocsátásra az előtérben lévő üzletben már láttam, (fura volt nekem.... a templom előterében üzlet, na mindegy) hogy lesz hing, meg liszt, de az internetes árnál vadítóbb pénzért. Ezekért azért vagyok annyira besózva, mert évekkel ezelőtt ettünk náluk pakorát, és hiába próbáltam otthon leutánozni, valahogy nem ment a spéci anyagok nélkül. Kéne még valami kalonji, meg nemtom, de azt gondolom első nekifutásra ezzel a kettővel újra startolok pakora-ügyben. Szerintem a liszt a lényeg. Nem akarok kiselőadást tartani a filozófiáról, a honlapjukon minden ott van, csak annyi, hogy a Védák az alap, és mivel az is ősforrásnak tekinthető, sok mindenben egyet tudok érteni, de nagyon sok ponton már nem. Nyilván azért mert hiányzik belőlem az a hit, bizalom és elkötelezettség, ami nem tanulható meg, nem erőszakolható ki és nem játszható meg, legalábbis tartósan nem. Ez sorszerű, karmikus, akinek ez az útja az itt van. Nálam már a hajnali négy előtti kelésnél bukna a mutatvány (minden reggel ám, vasárnap is!) a többi életviteli követelményről nem is beszélve ill. nem is ezek a fontosak, hanem a fent leírt agyi meg szívügyi "kellékek".
A szentélyük nekem nagyon túldíszített és színes, bele kéne mélyednem a filozófiába, hogy megértsem, miért.....Az idegenvezető fiú itt mesélte el a szerzetesek napi menetrendjét, az említett hajnali kelés, a templom szertartási előírása miatt van, 1/2 5-től 8-ig ott vannak, és csinálják a rítusaikat, utána közös étkezés, majd mindenki megy dolgozni..... méhészet, tehenészet, földművelés, konyha, templomrend fenntartás, adománygyűjtés, könyvterjesztés, oktatás ilyesmi. Mellette naponta minimum 16-szor 108-szor, tehát 1728-ször a Krisna mantra a dzsapaláncon....vagy imaláncon.... ebéd újra közösen, majd munka....este újra szertartás... szigorúan időrendben. Mára ennyi sikeredett.....

Zabpehelyfasírt másképp

Egy újabb zabpehelyfasírt, finom, bár kicsit hosszadalmasabb, mint az elődei....
Kipróbáltam ám, de fotóapparát sajna nem volt menetkész állapotban:( Pótlom.

Zab és rozspehely: 25-30 dkg
Barnarizs: 15 dkg
Vöröshagyma: 3 közepes fej
Petrezselyemzöld: 3 csomó (bőven)
Majoranna
Flekkenfűszerpor: (barna színű tubusos) 1 doboz
Tojás: 3-4 db
Zsemlemorzsa: kívánalom szerint
Olaj, őrölt bors, őrölt pirospaprika és kömény.

Megfőzöd a pelyheket és a rizst. A hagymát olajon (jó bőven) megpárolod. Ha meghűltek ezek az anyagok, jól összekevered a többi alkotórésszel. Ne sózd, mert a flekkenfűszerpor elég sós.
Zsemlemorzsát annyit adj hozzá, amennyit felvesz.

Utána a sütőben megsütöd (akár őzgerincformában is lehet, sütőpapírral bélelve)
Jó étvágyat.

Gondolat...

Ne gondolj a hanyatlásodra,
mert bekövetkezik.
Ne gondolj a veszteségre,
mert veszteségek érnek.
Ne gondolj a szomorúságra,
mert lelked sötétségbe borul.
Ne gondolj a rosszra,
mert a mélységbe taszít.
A jó gondolat: magasba vágyódás,
szárnyalás, felemelkedés, ajándék.
Jó gondolat helyébe jót várj;
a rossz gondolatokért ne várj semmit.
Az vagy, amit egész nap gondolsz.

(Tatiosz: A szeretet kiskönyve)

Füli, Te jutottál eszembe, meg a titok meg minden.....jössz, ugye?

Újabb kincs...

Michael Ende(1929-1995)
Bocsáss meg


Bocsáss meg, nem tudok hangosabban beszélni.
Nem tudom, mikor hallasz meg, te, akihez szólok. És egyáltalán, meghallasz-e?
A nevem Hor.
Kérlek, tedd a füled a számhoz, akármilyen távol vagy is tőlem, most vagy bármikor. Különben nem tudom magam megértetni veled. És még ha hajlandó vagy is teljesíteni kérésemet, éppen elég homályos pont marad, amit magadból kell majd kiegészítened. Ott, ahol az én hangom csődöt mond, a tiédre van szükségem.
Talán abból magyarázható ez a gyengeség, hogy mi Hor lakhelye. Ő ugyanis, ameddig csak vissza tud emlékezni, mindig is egy hatalmas, teljesen üres épületben lakott, ahol minden hangosan kimondott szó szinte soha véget nem érően visszhangzik.
Ameddig csak vissza tudok emlékezni. Vajon mit jelent ez?
Hor mindennapos vándorlásai során, a termeken és folyosókon keresztül még mindig beleütközik valamelyik régen elkiáltott hangja bolyongó utórezdülésébe. Nagyon kínos neki, hogy ily módon a múltjával kénytelen találkozni, jóllehet az akkor belőle kiszakadt szó időközben formáját és tartalmát a felismerhetetlenségig elveszítette. Ezt az ostoba visszhangmaradékot, Hor immár meg sem hallgatja.
Megszokta, hogy a hangját – ha használja egyáltalán – csak ama ingadozó határig eressze ki, amelyen túllépve visszhangot keltene. Ez a határ alig magasabb a tökéletes csendnél. Ennek a háznak ugyanis kegyetlenül éles a hallása.
Tudom, hogy sokat kívánok, de kénytelen leszel visszafojtani a lélegzetedet is, ha Hor szavait fel akarod fogni. A beszédszervei elhaltak a sok hallgatástól – vagyis átalakultak.
Hor nem tud érthetőbben szólni hozzád, mint amennyire a hangja engedi, ahogyan azok a hangok szólnak, amelyeket röviddel elalvás előtt hallasz. És te kénytelen leszel az alvás és ébrenlét közötti keskeny mezsgyén egyensúlyozni – vagy lebegni, mint azok, akiknek a „fenn” és a „lenn” között nincs különbség.
A nevem Hor.
Jobb lenne úgy mondani: Hornak hívom magam.
Mert ugyan ki hív a nevemen – rajtam kívül?
Említettem már, hogy az ház üres?
Úgy értem, teljesen üres. Hor, ha aludni akar, egy sarokban kuporodik össze, vagy lefekszik, ahol éppen van, esetleg egy terem közepén is, amelynek messze vannak a falai.
Táplálkozási gondjai nincsenek Hornak. A falak és az oszlopok ehető anyagból vannak – kissé áttetsző masszából, amelynek élvezete nagyon gyorsan csillapítja az éhséget és szomjúságot. Azonkívül Hor igényei ebben a vonatkozásban szerények.
Az idő múlása neki nem jelent semmit. Nincs lehetősége, hogy mérje, legfeljebb a szívverésével. De az nagyon változó. Hor nem ismeri a nappalokat és éjszakákat, örökké egyforma szürkület veszi körül.
Ha nem alszik, akkor a lakatlan épületben bolyong céltalanul. Ez egyszerűen kényszere, igénye, amelynek kielégítése örömet szerez neki. Amellett csak ritkán érzékeli, hogy olyan térbe ért, amely ismerős a számára, mintha időtlen időnek előtte már járt volna itt. Másrészt néha olyan hely mellett megy el, ahol valaha járt már; erre kétségtelen jelek utalnak: például a falból kiharapott sarok, vagy egy halom beszáradt ürülék. Maga a helyiség éppen olyan idegen Hor számára, mint az összes többi. Talán változnak a helyiségek Hor távollétében, tágulnak vagy összemennek. Talán éppen az váltja ki ezeket a folyamatokat, hogy Hor végigment a termeken, de ő nem szereti ezt a gondolatot.
Kizártnak tartom, hogy rajta kívül más is lakna ebben a házban. Természetesen az épület elképzelhetetlen mértei mellett erre nincs bizonyíték. Éppen olyan kevéssé lehetetlen, mint amennyire lehetséges.
Sok szobának van ablaka, de ezek csak további szobákra nyílnak, rendszerint nagyobb helyiségekre. Bár a tapasztalat mostanáig nem bizonyította, Hor azt képzeli, hogy egyszer eljut majd a legutolsó, a legkülső falhoz, amelynek az ablakai valami egészen más kilátást nyújtanak. Hor nem tudja megmondani, mi lenne ez, de néha hosszan töpreng rajta. Helytelen volna azt állítani, hogy valósággal vágyódik az ilyen kilátásra – ez csak afféle játék, cél és értelem nélkül. Álmaiban Hor élvezett ilyen kilátást, de mire felébredt, semmi elmondható nem maradt az álmaiból. Csak azt tudja, hogy így volt, és hogy legtöbbször könny áztatta arccal ébredt. De Hor nem tulajdonít nagy jelentőséget ennek, csak a furcsasága miatt említi...
Rosszul fejeztem ki magam. Hor sohasem álmodik és emlékei sincsenek. És mégis egész létét az élmények rémülete és gyönyöre tölti be, amelyek hirtelen feltámadó emlékek módján öntik el a lelkét.
Persze, nem mindig. Időközönként sokáig olyan nyugodt marad a lelke, mint egy mozdulatlan víztükör, máskor meg minden felől megrohanják ezek az élmények, rátámadnak, mint az üres folyosókon vágtató villámok, úgy hasítanak belé, amíg kimerülten lezuhan, fekve marad és megadja magát. Mert ez ellen Hor védtelen.
A hirtelen emlékek föltolulása ellen. Így mondtam?
A nevem Hor.
De ki az az Én-Hor? Egy személy vagyok? Vagy ketten vagyunk, és a másiknak az emlékei tolulnak fel bennem? Sokan vagyok? És mind a többiek, akik én vagyok, odakinn élnek, ama legkülső, utolsó falon túl? És ők sem tudnak semmit az élményeikről, semmit az emlékeikről, mert náluk odakünn nincs maradásuk? Jaj, de Hornál megmaradnak, együtt élnek az életével, rá könyörtelenül rátámadnak. Összenőnek vele, maga után húzza uszályként ezeket az élményeket és emlékeket, amelyeket már vég nélkül hurcolt a termeken és szobákon át, és ez az uszály csak nő, egyre nő.
Vagy belőlem is indul valami felétek, kintiek, egyikőtök vagy sokatok felé, akik egyek vagytok velem, mint a méhek a királynőjükkel? Éreztek engem, törzsem szétszórt végtagjai? Halljátok nem hallható szavaimat, most, vagy az időn kívül? A végén te is engem keresel még, te énem másik fele? Hort keresed, aki magad vagy? Emlékeidet kutatod, amelyek nálam vannak? Közeledünk-e egymáshoz a végtelen tereken át, mint a csillagok, lépésről lépésre, képről-képre?
És mik leszünk azután? Vagy nem leszünk többé? Kioltjuk egymást kölcsönösen, mint az Igen és a Nem?
De egyet meglátsz majd: mindent hűségesen megőriztem.
A nevem Hor.

Lázár Magda fordítása

Forrás:http://www.zone.ee/aurin/