BUÉK

Dire Straits - Brothers in Arms

Evanescence

Nightwish Away

Már megint a nagy kedvenc...

Mike Oldfield - The top of the Morning Tubular Bells III.

"Találmány" II.

Ezt is a körkérdés kapcsán találtam, és meg is sütöttem a hétvégén. Ebben az (is) a nagyon jó, hogy sokáig finom friss puha marad.

Narancsos süti
Hozzávalók:
½ csésze vaj
2 tojás
2 ek. friss narancslé
2 csésze finom kiőrlésű liszt
¾ tk. szódabikarbóna
1 csésze méz
¼ csésze tej
1-1/2 tk. reszelt naracs héja
½ tk. só
Elkészítése:
Helyezzük a vajat nagy tálba, keverőgéppel verjük krémesre, folyamatosan keverjük, miközben a mézet adjuk hozzá. Rakjuk bele a tojásokat egyesével, mindig jól keverjük fel! Külön a tejet, a narancslevet és a narancshéjat is keverjük össze. A száraz hozzávalókat szintén külön tálban elegyítsük. Majd váltakozva a krémes és a tejes hozzávalókat dolgozzuk össze, melynek végén adjuk hozzá a szódabikarbónás lisztet, és az egészet jól dolgozzuk össze. Vajazzuk ki a tepsit, rakjuk bele a tésztát és 150 fokos sütőben 25-30 percig süssük. Igazi csemege!

Ahol találtam

Szaftos galuska a "találmányok"-ból...:)

A körkérdés kapcsán találtam a receptarchívumomban, és rögtön el is készítettem. (Nem először, mert szeretjük.)1 nagy fej hagyma
2 evőkanál zsír (ami nálam persze olaj, ha nem is két ek.)
1 teáskanál pirospaprika
25 dkg zöldpaprika
15 dkg paradicsom
só
törött bors
2 gerezd fokhagyma
1 evőkanál liszt
1 dl tej
örölt gyömbér (ez most nálam kimaradt)
4 adag galuska
1 dl tejföl
Az apróra vágott vöröshagymát megfonnyasztom a forró zsiradékon, majd a tűzről lehúzva elkeverem benne a pirospaprikát. Egy evőkanál vízzel felöntöm, beleteszem a feldarabolt zöldpaprikát és a meghámozott (én ugyan nem hámoztam:-) negyedekbe vágott paradicsomot. Fedő alatt puhára párolom. Megsózom, megborsozom és a zúzott fokhagymát is belekeverem.
Ha zsírjára sült lisztes tejjel felengedem, (na, ez volt nekem először nagyon fura, mit keres a lecsóban a tej meg a liszt???) és sűrűre forralom. Közben gyömbérrel fűszerezem.
A melegen tartott, szokásos módon megfőzött galuskát összekeverem a lecsóval és tejföllel meglocsolva forrón tálalom.

Gyerekkori emlékek

Citromfűtől érkezett a kérdés, NAGYON megkésve, de összejött pár emlék.
Ehhez az is kellett, hogy elmenjek az osztálytalálkozóra, és találkozzak azzal a lánnyal, aki már az oviből volt a legjobb barátnőm sokáig, és ugyanabba a kövér kisfiúba voltunk fülig szerelmesek mindketten. Szóval ahogy olvasgattalak Benneteket, rájöttem, hogy nekem NINCS ovis emlékem, ill. ami van az nem jó. És akkor most találkoztam Ágival, és rájöttem, hogy dehogynem, ui. mi mindig vigyorogtunk..... azon, hogy légy mászik a falon, azon, hogy békafenekű autót láttunk séta közben, azon hogy porszemcsék szállingóznak a levegőben.....nem sorolom, de az összes dadust meg óvónénit totál kikészítettünk az állandó viháncolásunkkal. Alighanem valami évvégi szereplést is tönkretettünk, mert már olyan tökélyre fejlesztettük a dolgot, hogy elég volt egymásra néznünk.... és ez folytatódott a suliban is.
Aztán Ő volt az a lány, akivel együtt muzsikáltunk a tangóharmonikánkon. Az övé kék volt, az enyém piros. Mindent eljátszottunk hallás után, közkívánatra, akár két szólamban is. Szerintem mindketten nagyon tehetségesek voltunk, de valahogy a zenei képzésünk elmaradt. Ő végig kitűnő tanuló volt, én mindig a közelében, aztán derékba törte a továbbtanulását középsuliban egy súlyos daganatos betegség, amiből szerencsére felépült, de a zsenialitása többé nem rúgott labdába.
Később..... anyu valami olyan tisztiklubban főzött, ahol este is ott kellett lennie, és néha engem is vitt magával, mert apu is műszakban dolgozott. Ebből az időből az maradt meg bennem, hogy az udvaron esti szürkületben hintázok, és közben falom a frissen sütött rántott májakat:-) vagy pedig az étteremben lévő zongorán pötyögök. Ott is eljátszottam egy csomó dalt hallás után, és élveztem, hogy a kiskatonák leadják a zenei kívánságaikat.
Erről jut eszembe (már megint zene) hogy két hétre kórházba kerültem valami ismeretlen eredetű kiütéssel 10 évesen (főleg szerintem azért távolítottak el otthonról, mert ott volt az újszülött öcsém) és egy csomó öreg nénivel voltam a szobában, és persze ott is ment a kívánságműsor a harmonikámon. Valamelyik dokibácsit olyan szinten kedveltük, hogy egyik éjszakai ügyeletének reggelén zenés ébresztőt csináltunk neki. Gondolhatjátok, a szőke copfos tízéves pizsamában a harmonikájával, meg egy csomó öreg néni köntösben mentünk egy emelettel lejjebb korán reggel ébreszteni:-))
Aztán nagyon izgalmas vagyis inkább félelmetes emlékkép még, hogy volt az utcánkban egy kápolna, amit csak karácsonykor és húsvétkor nyitottak ki a hívőknek, egyébként egy lélek sem járt arra soha....de tele volt az udvara vadgesztenyefákkal, aminek a termését gyerekcsapatokként összeszedegettük, és lett egy kis pénzecskénk. Egyszer - már nem tudom miért - de egyedül maradtam...... és hááát nagyon-nagyon féltem..... szedegettem a gesztenyét, de ott volt mindenhol körülöttem a golgotai misztérium kőtáblákva vésve.... fújt a szél, sötét volt... még most is borzongok, ha visszagondolok erre.
Ezek voltak az emlékek, amik eszembe jutottak, és ennyi volt a zenei pályafutásom is, mert sajnos később sem fejlesztettem, mikor már én, önállóan is megtehettem volna.

Szakácskönyv - körkérdés

Citromfűtől érkezett a kérdés, kicsit késve, de megjöttem.
Tulajdonképpen nincs túl nehéz dolgom, mert nálam a No. 1, 2 és 3 is Horváth Ilona szakácskönyve.... látszik is szegény könyvön, hogy
agyon lett forgatva, ki is forgott szerencsétlen a gerincéből, de már van másik:) Valahol már írtam a főzéskezdeményeimről, most nem ismétlek anyuval kapcsolatban sem, szóval ezt a könyvet ÉN fedeztem fel magamnak, aztán adtam tovább a lányomnak is, mint alapkönyvet. Ezzel persze nem azt
mondom, hogy nem fordult meg a házunktáján egy csomó másik szakácskönyv, és szívesen lapozgatom is őket, de a gyakorlatban mindig ezt húzom elő.
Citromfűhöz hasonlóan nálam is csak gyűlik, gyűlik a sok cetli, lap, sütisfüzet, mióta meg a neten barangolok, már több dosszié van telehajigálva kinyomtatott receptekkel, de hogy ki fogja ezt valaha rendszerezni????
Sőt, a winchester is tele van egy csomó nagyobb lélegzetű szakácskönyvvel, amit még nem nyomtattam ki, vagy nem is fogok, ki tudja? Vannak aztán hetilapokből kivágott összefűzött vagy lefűzött receptek, és valahonnan előkerült egy csomó kártyás recept is. Szerencsére, mert ahogy ehhez a bejegyzéshez nézgelődtem, hogy miből is sütök-főzök most, előkerült egy rég keresett kedvenc recept, a szaftos galuska. Gyorsan meg is gyártmányoztam ma:-) Aztán múltkoriban előfordult, hogy valami reklámújságban találtunk receptkincset.
Nálunk az a sikeres recept, amit többször meg kell főzni vagy sütni. Különösen némely sütiknél fordult elő, hogy minden hétvégén azért a bizonyosért verte a család a tamtamot. Aztán egyszercsak kicsit meguntuk, és akkor ritkábban került terítékre. Anyu sütiscetlijeit is nagy hévvel másoltam át kislánykoromban egy kockás füzetbe, aztán felnőttként újra nekiálltam átmásolni, újakkal kiegészítve, de még mindig nem vagyok készen:-)
Mikor vegák lettünk beszereztem egy csomó szakácskönyvet, de a többségük külföldön íródott, és hiányoztak az alkotóelemek, különösen ebben a kicsi városban nem lehetett beszerezni, de nem is nagy baj, mert alapvetően magyaros vegák vagyunk, az indiai csak ritkán, inkább az olaszos ízesítések "jönnek be" a fiúknak.
Volt egy nagyon jó kis könyvem a vegetáriánus konyha magyarosan vagy valami ilyesmi, azt meg kölcsönadtam, és valahogy nem jutott vissza hozzánk:(
Aztán kifejezetten szerettem olvasni ezt a könyvet:

Hát, nagyjából ennyi....
Nem adom tovább a kérdést, mert nálam mindig megáll a dolog, ritkán működik csak az, hogy akit megkérdezek válaszol is, (egyszer azért előfordult) így inkább nem erőltetem.

36 éve...

.... és a nyáron , és most pénteken, és sokan közülünk évente találkozunk/nak.....hmmmm...
Jó volt Veletek!

Nosztalgiázok....

"1988-ban ünnepelte a világ az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 40. évfordulóját. Az Amnesty International koncertsorozatot szervezett szeptember és október folyamán, öt világrész 19 városában világhírű zenészek részvételével. London és Párizs után Budapest volt a körút harmadik állomása, ahol fellépett Bruce Sprinsteen, Sting, Peter Gabriel, Tracy Chapman, Youssou N'Dour, valamint a magyar Hobo Blues Band és Bródy János. A Magyar ENSZ Társaság védnöksége alatt, a fővárosunkban szervezett, "Emberi Jogokat Most" koncertnek közel 90 ezer résztvevője volt a Népstadionban szeptember 6-án."
......... éééééééssss ééééééén OTT LEHETTEM!!!! Életem első és utsó nagy koncertje volt. Hihetetlen élmény volt, és azóta szeretem Bruce Springsteen-t, és nem érdekel, hogy amerikai, hanem csak amit hordoz és közvetít a személyiségével. Most kéne nekem egy csipetnyi abból az erőből és szenvedélyből, amit Ő akkor ott prezentált nekünk az éccaka kellős közepén!
Részlet a magyar honlapjáról, az emlegetett koncertről:
"A tény az, hogy Bruce olyan elementáris erővel, olyan rokonszenves és magával ragadó vitalitással zenélt és húzta magával a közönséget, amely messze meghaladta zenésztársait. Ő beszélt magyarul, Ő fonta be a cadillack ranch szövegébe "Budapestet", Ő volt az aki állandóan énekeltette a közönséget és Ő volt az, aki persze zárta/lezárta a show-t. Személyes véleményem, hogy Bruce zenei megnyilvánulásai olyan intenzív művészi hordozóerővel bírnak, mint egy Boeing 747-es, ott és akkor nemcsak az én véleményem, de 90 ezer ember együttes véleménye, érzése, felismerése és öröme volt."

És Tracy Chapman-t is ott fedeztem fel magamnak....


Tracy Chapman - Talkin' Bout A Revolution


Bruce Springsteen - Fire


Bruce Springsteen - Sad eyes

Hajíts el mindent, és ülj le 4 és fél percre....

Mike Oldfield: Blackbird

Kicsi út

Gryllus Vilmos - Navigátor Stúdió: Kicsi út

Forrás: egyszervolt.hu

7+kettő "titok"

Gabah, ittvagyok!
Hét + 2 lett, a kilenc is egy jó szám, nem?

Nem lesz nehéz magamat überelni az eddig a blogban el nem árult tikaim miatt, mert szinte nincs itt semmi saját kútfőből. (Bár az összegyűjtöttek némileg megmutatják ki vagyok, vagyis ki szeretnék lenni, vagyis na, értitek, ugye?) Titkok pláne nincsenek, és ha meg most írok itt ilyeneket, akkor már nem lesznek titkok. Najóóó, nem is titkok, mert a fontos titkoknak titoknak kell maradniuk:-)
Mindenesetre - fentiek ellenére - valahogy ez nekem nem volt olyan könnyű....

1., Egyik ezoterikus kalandozásom során megismertem valakit, aki megtanított arra, hogy ha sorba kell állni, vagy sokat várakozni, akkor nehogymá" idegesen tipródjak, meg hagyjam lassan gerjedezni mindenféle dühömet, hanem használjam ki az alkalmat és időt, gondolkodjak, elmélkedjek, tekintsem ajándéknak az egészet. Na, nem lett ebből valami nyíltszíni meditációs gyakorlat, de imádom megfigyelni az embereket ilyenkor, (finoman, nem észrevehetően) a reakcióikat, a párbeszédeket, a gesztusokat...vagy kitalálni mit mondhatnak, hogyan élhetnek... és ez többnyire megnyugtat. Nem mindig működik persze, van amikor az egeket rugdosnám kínomban (már'ha föl bírnám emelni könnyedén valamelyik lábamat mondjuk vállmagassagig :))
2., Imádom "összeenni" a jól megsózott főtt kukoricát mézédes görögdinnyével.... egy falat ez... egy falat az.... a lekvárt tejföllel már csak félve merem ideírni:-))
3., Szeretem az ásványokat, kőzeteket, kristályokat különösen a piritet, és a hegyikristályt. A fotó a piritről, avagy a bolondok aranyáról látható fent.
4., Soha nem bírok elaludni olvasás nélkül. Reflex. Ha csak két mondatot, de akkor is muszáj olvasnom, így ha Beni nálunk alszik, miután elaludt, óvatosan beburkolom az éjszakai lámpocskát valami lebernyeggel, és úgy... Ennek ellenére rengeteg a restanciám.... biztos sok van a kétmondatos éccakákból:-) Citromfű! Apukám olvasott gyorsolvasva, győztem neki hordani a könyvtári könyveket. hamar ki is nőttük a városrész kiskönyvtárát, kellett menni a megyeibe.
5., Nagyon utálok takarítani, de ha egyszer rá bírom venni magam, akkor már élvezem az alapos, mindent kézbevenni, átforgatni, elmélázni mókát, és azután élvezem a rendet kb. 2 napig, amíg tart:-) Ha jönnek az unokák, akkor nem tart semeddig:-) Gyorstakarításban a férjem kiváló, én nem annyira. A két módszer között antagonisztikus az ellentét, így együtt nem működőképes.
6., Imádok úgy sétálni, hogy a fejemen a fülesből valami jó kis zene szól a kedvenceimből, ez az egyetlen testmozgás, amit kifejezetten szeretek. (Csak az a bajság van, hogy rendszeresen el kéne jutni odáig, hogy fejemen a zene, kezemben a kapukulcs, és lépek kifelé a lakásból, mert akkor már minden ok.) A másik a bármilyen tánc lenne, de egyedül itthon elég idétlen lenne, ha nekiállnék ropni, a városban meg nincs ilyen klub a véneknek. A családban senkiknek nincs táncolhatnékja, így várom a fejleményeket Enikőnél, mert úgy tűnik Ő táncos lány lesz.
7., Szerencsére nem bírom elfelejteni, hogy én is voltam gyerek, így egy-egy helyzetben a gyerekeim kapcsán mindig eszembe jutott, hogy milyen is volt átélni a felnőttek reakcióját pl. valami törés-zúzásnál, harisnyaszakadásnál.... így aztán ebből nincs nálunk semmi probléma.

+2

• Utálom a szanaszét hajigált ruhákat, zoknikat, a nyitvahagyott szekrényajtókat, a kiürült dobozokat és zacskókat a szekrényben, meg egyéb bosszantó apróságokat, de többnyire nem szólok egy szót sem, sőt odáig fajultam az elfogadásban, hogy már kilengedezek én is. (Bár az is bosszant:-))

• Alighanem be kell vallanom, hogy ha mélyen magamba leskelődök, akkor azt gondolom hogy itt, virtuálisan sokkal nyitottabb vagyok, mint élőben. Pedig sokkal többet tudunk egymásról virtuális barátaimmal sokszor, mint a körülöttem élők. Majd egy nagy találkozás megmutatja mizujs ezügyben énnálam.

Szívesen olvasnám kerekerdős Barátosnéim titkait ott, Füliét, Tigerladyét a blogjukban.

Mióta főzök, és miért?

Citromfű, kérlek ne haragudj, hogy ennyit szuszakoltam, de a lényeg, hogy végre megszületett a nagy mű:-) A titkok is jönnek lassan....

Anyum szakácsnő volt. Elvileg és szerintem gyakorlatilag is ez felnövekvő kislányoknak hatalmas előny. Én viszont pontosan úgy vagyok, mint Citromfű anyukája,(úgy mentem férjhez, hogy nem tudtam főzni) bár az apropo egészen más. Anyut inkább nem bántanám meg, még így sem, hogy biztosan nem olvassa majd, de manapság próbálom elfogadni és megérteni, hogy miért verte szét a lelkemet, és okozott a mai napig tartó önértékelési zavarokat bennem. Nagyjából persze már sejtem az Ő viselkedésének pszichikai okait, de most nem ez a kérdés ugye:-) Szóval legfeljebb zöldségeket pucolhattam, sütiket kavargattam, de az érdemi munkához soha nem engedett, nem tartott sem méltónak, sem elég ügyesnek. Gyerekkori sikerélmény tehát sütés-főzésügyben: nulla! 18 évesen férjhez mentem egy falusi fiúhoz, aki a szertartás utáni héten (szeptember vége, mint Petőfiéknél, és elmaradt nászút) közölte velem, hogy be kéne főzni a kertben termett paradicsomot.... Na, gondolhatjátok mekkora szemeket meresztettem, mert a főzőtudományom teljes hiánya mellett a ház felszerelése a következő volt főzőalkalmatosságok szempontjából: 1 db olajkályha a hálóban, 1 db fatüzelésű kályha a fürdőben, 1db kis dobkályha a konyhában + 1 db camping gázfőző. A paradicsomot (a férjem hathatós segítségével) a fürdőszobai kályhán főztük be, majd szomorúan konstatáltuk, hogy az ajtót a továbbiakban nem lehet becsukni, annyira megvetemedett a szokatlan hőtől. A vasárnapi ebédkezdemények fentiek értelmében 3 helyen főződtek, én meg rohangáltam a helyszínek között. Az olajkályhán egészen ízletesen sültek a kaják, bár felettébb le akartak mindig égni. Emlékezetes volt az egyik vasárnapi ebéd, amikor a nagy rohangászásban a camping gázfőzőról leborult a földre a sült kacsa:-( Háát így kezdődőtt..... Sok mindennek neki mertem állni, sok mindennek nem. Csináltam pl. hadseregnyi mennyiségű (mert ugye mindig kellett még liszt az eszement mennyiségű krumplihoz:-)) és két felnőttökölnyi nagyságú szilvásgombócokat ( a férjem és a sógorom hálásan megették, mert anyósom szegény - a rétest kivéve - valami borzalmas kajákat főzött) de valami miatt évekig! nem csináltam palacsintát és nokedlit vagy galuskát, (ki hogy ismeri) nyújtós tésztás sütiket és kelt tésztákat. Azt meg ne kérdezzétek miért, ma már vihogok magamon, de ezeknek nem mertem nekiállni sokáig. Sütni közben nagyon megszerettem, szépséges és finom gyártmányok jöttek ki az ÉN ügyetlen kezeim alól. Főzni tulajdonképpen szerintem a lányom születése után Dénes Zsófia: Mit egyen a gyerek c. könyvéből tanultam meg. Mindig, minden nap főztem neki. Szép lassan mindig bővülő alapanyagokkal tanultam meg a főzelékek, habarások, rántások, köretek készítésének rejtelmeit, és kicsiben. Később már nagyban, mert a férjem imádta ezeket a babakajákat:-) így egy idő után már jócskán rátartással főztem. Alaptankönyv lett nálam Horváth Ilona híres szakácskönyve is, ami az ízlésvilágomnak is teljesen megfelelt. Az első példány már cafatokban hevert, mire mostanában sikerült egy újat vennem, hogy meglegyen. (A lányomnak korábban beszereztem.)
A 90-es évek elején vegaságra adtuk a fejünket, először egy reiki tanfolyam miatt egy hónapra, majd később (nem a reiki miatt) végleg. Eleinte el nem tudtam képzelni mifenét fogunk enni, ezért teljesen megértem a húsevők ilyesmi kérdéseit. Aztán lassan itt is jöttek a receptek, elképzelések, próbák... és túléltük, sőőőt khmmmm, túlsúlyosak lettünk a nagy túlélési kísérletben:-) Komolyra fordítva a szót, sokkal nagyobb figyelmet kéne fordítani a helyes élelmi arányokra, ez még nem mindig sikerül, mert a szándék teljesen megvan ugyan bennünk az egészséges táplálékok fogyasztására, csak nem mindig találkozik az ízlésvilágunkkal vagy a fránya vágyainkkal. Nekem is sokat segít az internet, és én is megpróbálok mindent, amikről Ti is beszámoltatok, de most inkább megpróbálom itt és most ezt befejezni, még mielőtt nagyregény lesz az irományomból:-))) Még csak annyit, hogy a gyerekeimet örömmel engedtem be a konyhába mikor jönni akartak, nem bántam én, hogy a még a fülükből is zsemlemorzsa folyt egy-egy panírozáskor, a konyha állapotáról nem is beszélve... de nem rettennek meg, ha főzni kell valamit, és különösen a lányom nagyon kreatív főzőasszonyka, sok mindent beújított, és néha engem is megújulásra sarkall.

Nyanyust mindig csodáltam a szuper sütijeiért, ezért szívesen olvasnám a Ő történetét a kerekedőben, ugyanitt Seniorét is, és Tigerlady története is érdekel, mert Ő amolyan lányomféle kreatív háziasszony lehet, bár a költözés miatt, most sok-sok-sok idő van erre, jóóóó?:-))

Tanmese

"Egyszer egy ember késő este arra ment haza, hogy kizárták a házából. A szomszédja látta, hogy az utcai lámpa alatt a kulcsát keresgéli, és odament, hogy segítsen neki. Hamarosan több szomszéd is csatlakozott hozzájuk, mindenki az ő kulcsát kereste.
Idővel egyikük megkérdezte, hol látta a kulcsot utoljára.
- A bejárat közelében.
A szomszéd elképedt.
- Akkor miért ilyen messze, a lámpa alatt keresgél?
- Mert itt több a fény!
Sam, ez a tanmese azért jutott eszembe, mert azokon az utakon gondolkodom, amelyeket életünk során végigjárunk. Miközben a válaszokat keressük, gyakran ösztönösen arrafelé indulunk, ahol több a fény. Pedig néha nem ártana a sötétben keresgélnünk."

Részlet Daniel Gottlieb: Drága Sam! című munkájából
Forrás: Nők lapja 2008/43.

A felvezető szöveg szerint:
"Egy fiatal korában autóbalesetben megbénult pszichológus nagypapa, aki várva-várt, imádott unokájához, Samhez kezd leveleket írni, hogy már születésekor megossza vele mindazon tapasztalatait, amelyeket a kisfiú boldogsága és elégedettsége szempontjából nélkülözhetetlennek tart. Sam még nincs kétéves, amikor kiderül, hogy autista. de az elszánt nagypapa ír tovább, abban a reményben, hátha mégis megtaníthatja unokáját arra, hogy milyenek az emberek."
Fontos lett számomra ez a tanmese, és a szerző szándéka, kitartása. Mondanom sem kell miért....
... és aztán a sötétben keresgélés rögtön eszembe juttatta a MI padlón kincset keresősdinket.....mert ugye vannak ott kincsek, nem kevesen. Tudjuk ezt már jópáran miközülünk.

"Őrizd Uram, a lélek útjait." - Gizusnak

".....

A test pihen vermében hallgatag,
rögök nyugalmas sorsát éli lenn,
szétoszlik, szomjas gyökér felissza
s zöld lobogással tér ujra vissza,

törvény szerint! s oly szörnyü, szörnyü így,
mi egy világ volt, kétfelé kering!
vagy bölcs talán? a holttest tudja itt.
Őrizd Uram, a lélek útjait. "

Radnóti Miklós: Ének a halálról (részlet)

Weöres Sándor: A rózsák dalaiból

"......
5.
Ó ne kérdezd a rózsát, hogy hű marad-e hozzád.
Kérdezd a kósza felhőt: örökre égreszállt-e?
Kérdezd szemed világát: a sírba elkisér-e?
Ó ne vallasd a rózsát, mert harmatkönnye csordul..."

Vadásztam....

....Senior blogjából, mikor múltkor megnéztem, hogy megvan-e még az a blog, és szerencsére, Ő begyűjtötte anno tőlem, én meg most Tőle:
“A teljes elfogadás a feltétel nélküli szeretet.” (Andrew Matthews)


“A barátom sem tökéletes és én sem vagyok az - így aztán tökéletesen összeilllünk.” (Alexander Pope)

“Az emberi élet bombabiztos törvénye: ahhoz, hogy teljes életet éljünk, meg kell tanulnunk a dolgokat használni és az embereket szeretni, nem pedig a dolgokat szeretni és az embereket használni.” (John Powell)


És Tatiosztól:

“Hegymászó minden ember. Ha ellátunk a végtelenbe, hegyeket álmodunk az orrunk elé, amelyek elfedik a messzeség látványát. A nehézség az ember megmérettetése: hegyeket képzelünk oda, ahol a völgyből is ellátni a tengerig.”

“Te magad vagy az az erő, amely életre hívja a történéseket - a jót, a rosszat egyaránt. Rajtad áll, melyikre tartod magad érdemesnek: helyes gondolkodással a szerencsét idézed meg, vagy gondolkodás nélkül cselekszel, és bajokat zúdítasz az életedre. Rajtad múlik, bearanyozod-e napjaidat vagy feketére fested magad körül a világot.”

“Az élet és a szeretet csupán egyetlen időt ismer: a jelent. Az egyetlen érzékelhető idő a pillanat, amelyben élünk, amikor szeretünk. Amikor együtt tudunk élni jó és rossz tulajdonságainkkal, akkor élünk együtt saját énünkkel. Mindenkinek van egy árnyékénje. Hatalmadban áll a választás fény és árnyék között. Az árnyék nem azért lakozik benned, hogy elsötétítse a fényességet, hanem, hogy felhívja figyelmedet tökéletlenségeidre. Az erénynek csak egy fajtája van - az erény; a gonoszságnak ellenben számtalan. Szeretnünk kell mások tévedéseit, hiszen a saját tévedéseinkbe egyenesen szerelmesek vagyunk. Senki sem tökéletes, tudd ezt magadról is. Ha saját vétkeidet csupán apró botlásnak tartod, fogadd megértéssel mások hibáit.”

Antoine de Saint-Exupery: Fohász

Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak
erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére!

Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és
forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és
tapasztalatokat!
Segíts engem a helyes időbeosztásban!

Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú
vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!
Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak
átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem
a váratlan örömöket és magaslatokat!

Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie!
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek,
kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó
ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!

Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő
bátorsága és szeretete az igazság kimondásához!
Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások
mondják meg nekünk.

Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.
Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.

Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb
és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!

Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és
a megfelelő helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságot
közvetíthessek!

Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!
Taníts meg a kis lépések művészetére!