Fogyásprojekt indul.....

Egy....két....hááá....
Mozgás:-)



Ha már itt szervezetten nem lehet, akkor egyedül ropom, azt kész hatszáz:-) (Nem árt ha nincs itthon senki, aki vihogjon)

Hogy még szabálytalanabb legyek ....

...könyvkérdés ügyben, megint kivonatolok.

Lee, Samuel Hamilton és Adam Trask beszélgetnek...

"- Emlékszik még arra, hogy felolvasott nekünk tizenhat verset a Teremtés Könyve negyedik fejezetéből, és aztán megvitattuk?
- Emlékszem bizony. Pedig jó régen volt.
- Majdnem tíz esztendeje - bólintott Lee. - Nos, a história az elevenembe vágott, és tanulmányozni kezdtem szóról szóra. Minél többet gondolkodtam rajta, annál mélyebb értelműnek éreztem. Azután összehasonlítottam a rendelkezésünkre álló fordításokat, alig térnek el egymástól. Csak egy hely van, amely megakasztott. Jakab király Bibliája szerint, ott, ahol Jehova megkérdezi Káint, mért haragszik, Jehova azt mondja: „Hiszen, ha jól cselekszel, nem részesülsz-é elfogadtatásban? Ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt hever. És rád van az ő vágyódása, de te uralkodni fogsz rajta.” Ez az „uralkodni fogsz” az, ami szöget ütött a fejembe, mert az az ígéret foglaltatik benne, hogy Káin le fogja győzni a bűnt.
Samuel bólintott, és megjegyezte:
- Pedig a gyermekei ezt nem mondhatják el magukról egészen.
Lee kávéját szürcsölte.
- Azután kezembe került az amerikai Standard Biblia egy példánya. Akkor még egészen új volt. És ezen a helyen a fordítás eltérő. Azt mondja: „de te uralkodjál rajta”. Márpedig ez egészen más. Ez nem ígéret, hanem parancs. Most kezdtem csak igazán töprengeni rajta. Kíváncsi voltam, mi lehetett az eredeti szó, amit a szöveg eredeti írója használt, ha módot adott arra, hogy ennyire ellenkező értelemben fordítsák.
Samuel az asztalra tenyereit, előrehajolt, és szemében kigyulladt a régi fiatalos fény.
- Lee! - kiáltott fel. - Csak nem akarja elhitetni velem, hogy maga héberül is tanult!
- Pedig úgy van - mondta Lee -, és ennek elég hosszú története van. Nem kóstolna egy csöpp ng-ka-pyt?
- Arra a rothadtalma-ízű italra gondol?
- Arra. Mellette jobban tudok beszélni.
- Én meg talán jobban tudok figyelni - mondta Samuel.
Amíg Lee kiment a konyhába, Samuel megkérdezte:
- Ön már hallott erről, Adam?
- Nem. Nekem nem mesélte. Vagy talán nem figyeltem oda.
Lee visszajött kőpalackjával, és három kis porceláncsészével - olyan vékonyak és finomak voltak, hogy a fény keresztülcsillant rajtuk.
- Kínai itóka - mondta, és töltött a majdnem fekete italból, - Jó sok üröm van benne. Elég erős - tette hozzá. - Körülbelül olyan hatása van, mint az abszintnak, ha az ember eleget iszik belőle.
Samuel belekortyolt.
- Szeretném tudni, mért érdekelte magát ez a szócska annyira - kérdezte.
- Hát... úgy gondoltam, az az ember, akiben ez a hatalmas történet megfogant, bizonyára pontosan tudta, mit akart mondani, és szavaiban nem lehetett semmi zavarosság.
- Ön azt mondja: az az ember! Vagyis nem hiszi, hogy isteni könyvről van szó, amelyet Isten írt tintás ujjal?
- Azt hiszem, az elme, amely ezt a történetet ki tudta gondolni, különösen isteni elme volt. Nálunk, Kínában is volt néhány ilyen elme.
- Csak ezt akartam tudni - mondta Samuel. - Szóval maga végeredményben mégsem tartozik a presbiteri egyházhoz.
- Mondtam már, hogy egyre inkább kínai leszek. Hát, hogy folytassam, elmentem San Franciscóba, a családi egyesületünk központi székhelyére. Hallott már erről? Minden nagy kínai család fenntart ilyen központokat, ahol a család bármely tagja segítséget kaphat vagy nyújthat. A Lee család nagyon nagy. Gondoskodik övéiről.
- Hallottam róluk - mondta Samuel.
- Arra a kínai fejszés emberre gondol, aki végigküzdötte a Tong-háborút egy rabszolgalány kedvéért?
- Azt hiszem, igen.
- Hát ez kissé más - mondta Lee. - Én azért mentem oda, mert a családunkban van sok tiszteletre méltó aggastyán, aki nagy tudós. Hajszálpontos gondolkodók. Egy ember éveket tölthet azzal, hogy egyetlen mondat értelmén töpreng egy nagy tudós mondásaiból, akit önök Konfuciusnak neveznek. Gondoltam, találok szakértőt, aki eligazít az én kérdéses mondatom értelmén.
- Nagyszerű öregemberek - folytatta Lee. - Elszívnak két pipa ópiumot délután. Ez az adagjuk, amely kipihenteti és kiélesíti elméjüket. Azután egész éjjel fenn tudnak maradni, és elméjük csodálatosan működik. Azt hiszem, rajtuk kívül nincs ember, aki tudná, hogyan kell az ópiumot okosan felhasználni.
Lee megnedvesítette nyelvét a fekete kotyvalékkal.
- Tiszteletteljesen beterjesztettem problémámat a bölcsek egyikéhez, felolvastam neki a történetet, és elmondtam, mit értek belőle. Másnap este mind a négyen összejöttek, és engem is behívtak. Megvitattuk a történetet, a vita egész éjjel tartott. - Lee nevetett.
- Azt hiszem, kissé fura - mondta. - Annyi bizonyos, hogy nincs sok ember, akinek el merném mondani. Képzeljenek csak el négy öregurat, a legfiatalabb is betöltötte már kilencvenedik évét, amint nekilátnak a héber nyelv tanulmányozásának. Szerződtettek egy képzett rabbit. Úgy tanultak, mint a gyerekek. Nyelvtan, szótár, gyakorlókönyv, tőmondatok. Kár, hogy nem láthatják a héber szavakat, amint kínai tussal és ecsettel papírra festették! Hogy jobbról balra kell olvasni, nem zavarta őket annyira, mint ahogy önöket zavarná, hiszen megszokták a furcsa irányt, ők felülről lefelé írtak. Csupa olyan ember, aki mindent tökéletesen csinál, nem enged a száz százalékból! Gyökeréig hatoltak az ügynek.
- És ön? - kérdezte Samuel.
- Igyekeztem lépést tartani velük, és nem győztem csodálni tiszta elméjük büszke szépségét. Most kezdtem csak szeretni fajomat, életemben először kínai akartam lenni. Minden második héten találkoztam velük, itthon meg, a szobámban, lapok százait írtam tele. Megvásároltam minden kapható héber szótárt. De az öregurak mindig előttem jártak. Nemsokára megelőzték a rabbinkat is, aki egyik kollégáját hívta segítségül. Ez tetszett volna önnek, Mr. Hamilton, végigülni ezeket a vitázó és tanácskozó éjszakákat. Azok a kérdések, a vizsgálódások, a gondolkodás szépsége, ó, az a szépséges gondolkodás!
- Két év után úgy éreztük, meg tudjuk közelíteni azt a maga tizenhat versét, a Teremtés Könyvének negyedik fejezetéből. Az én öreguraim is úgy érezték, hogy ez a két szó: „uralkodni fogsz” és „uralkodjál” - igen nagy jelentőségű. És az eredmény, az arany, amit a hosszú bányászat eredményezett, ez volt: „Lehetőséged van rá.” Vagyis: neked megvan a lehetőséged arra, hogy legyőzd a bűnt, hogy uralkodjál rajta. Az öregurak mosolyogtak és bólogattak, és úgy érezték, hogy többévi munkájuk nem volt kárbaveszett fáradság. Azonkívül előcsalogatta őket kínai kagylóhéjukból, és most görögül tanulnak.
- Fantasztikus történet! - kiáltott fel Samuel. - Igyekeztem követni, bár meglehet, hogy valahol ellankadtam. Miért olyan fontos ez az egy szó?
Lee keze remegett, amint megtöltötte a finom csészéket. A magáét egyetlen hajtásra itta ki.
- Hát nem érti? - kiáltotta. - Az amerikai Standard Biblia megparancsolja az embereknek, hogy győzedelmeskedjenek a bűn fölött, és ezen az alapon a bűnt egyszerűen tudatlanságnak lehet nevezni. Jakab király Bibliája megígéri, hogy „uralkodni fogsz” a bűnön, ami annyit jelent, hogy az emberek bizonyára győzedelmeskednek majd a bűn fölött. De a héber szöveg a „timsel” szót használja, ami annyit jelent: „lehet”, vagyis választást enged az embernek. Talán ez a legfontosabb szó az egész világon. Arra utal, hogy nyitva áll az út. A felelősséget visszahárítja az emberre. Mert ha igaz, hogy lehetőséged van megtenni valamit, akkor arra is lehetőséged van, hogy ne tedd meg. Érti már?
- Igen, értem. Csakhogy ön nem hisz az isteni törvényben. Akkor mért érzi ezt olyan fontosnak?
- Ah! - sóhajtott fel Lee. - Ezt már régóta szerettem volna megmondani önnek. Sőt, előre vártam ezt a kérdését, és jól felkészültem rá! Minden írás, amelynek hatása volt az embermilliók életére és gondolkodására, fontos. Márpedig sok millió ember tartozik különféle egyházakhoz és szektákhoz, aki parancsnak érzi az „uralkodjál” igét, és minden igyekezete arra irányul, hogy engedelmeskedjék. Viszont vannak milliók, akik predesztinációnak érzik az „uralkodni fogsz” igét, és így mindegy, mit tesznek, mit sem változtat azon, aminek be kell következnie. Ám mit jelent az, hogy „megvan a lehetőséged”? Ez teszi az embert igazán naggyá, ez ruházza fel az istenek méreteivel, mert minden gyengeségében és mocskában, még a testvérgyilkosságban is rendelkezésére áll a nagy lehetőség, a választás lehetősége. Megválaszthatja útját, átküzdheti magát az akadályokon, és győzhet!
Lee hangja most szárnyalt, valóságos diadalének volt.
- Maga hiszi ezt, Lee? - kérdezte Adam.
- Igen, hiszem. Könnyű dolog lustaságból és gyengeségből minden felelősséget Isten nyakába varrni, mondván: „Nem tehetek róla, utamat előre megszabták.” De gondolja csak el, milyen dicsőséges a választás! Ez emeli az embert emberré. Egy macskának nincs választása, a méh nem csinálhat mást, csak mézet. Ebben nincs semmi isteni. És ha éppen tudni akarja, azok az öregurak, akik szelíden siklanak lefelé a halálba, új érdeklődéssel fordulnak az élet felé, nincs kedvük meghalni.
- Csak nem akarja azt mondani - kérdezte Adam -, hogy ezek az öreg kínaiak hisznek az Ótestamentumban?
- Ezek az öregemberek hisznek minden igaz történetben - felelte Lee -, és amikor egy történetet hallanak, felismerik, ha igaz. Szigorú kritikusai az igazságnak. Tudják, hogy ez a tizenhat vers az emberiség sűrített története minden kor, minden kultúra és minden faj számára. Nem tudják elhinni, hogy egy ember tizenöt és háromnegyed versben igazságot mondjon, azután egyetlen igével hazudjon. Konfucius megmondja az embereknek, hogyan éljenek, ha azt akarják, hogy életük jó és sikeres legyen. De ez itt, ez már lépcső, amelyen fel lehet kúszni a csillagokhoz. - Lee szeme ragyogott. - Ezt sohasem lehet elveszíteni. Kihúzza a talajt a gyengeség, a gyávaság, a tunyaság alól.
Adam megjegyezte:
- Nem értem, hogy tudott főzni, rólam gondoskodni, a gyermekeket felnevelni, és még ezzel is foglalkozni!
- Magam sem értem - felelte Lee. - De délután elszívom a két pipámat, se többet, se kevesebbet, miként öregapáim. És érzem, hogy ember vagyok. Érzem, hogy egy ember nagyon fontos valami, talán még egy csillagnál is fontosabb. Ez nem teológia. Semmi hajlamom az istenkedéshez. De új szeretet lobog bennem egy csillogó, pompás szerszám iránt, amit emberi léleknek neveznek. Bűbájosan szép és egyedüli a maga nemében, nincs párja az egész világegyetemben. Mindig újra meg újra támadják, de sohasem tudják elpusztítani, mert „megvan a lehetőséged”."

Részlet: John Steinbeck Édentől keletre című könyvéből

A hivatkozott részlet a Károli Bibliából:
4,1 Azután ismeré Ádám az ő feleségét Évát, a ki fogad vala méhében és szűli vala Kaint, és monda: Nyertem férfiat az Úrtól.
4,2 És ismét szűlé annak atyjafiát, Ábelt. És Ábel juhok pásztora lőn, Kain pedig földmívelő.
4,3 Lőn pedig idő multával, hogy Kain ajándékot vive az Úrnak a föld gyümölcséből.
4,4 És Ábel is vive az ő juhainak első fajzásából és azoknak kövérségéből. És tekinte az Úr Ábelre és az ő ajándékára.
4,5 Kainra pedig és az ő ajándékára nem tekinte, miért is Kain haragra gerjede és fejét lecsüggeszté.
4,6 És monda az Úr Kainnak: Miért gerjedtél haragra? és miért csüggesztéd le fejedet?
4,7 Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz; ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása; de te uralkodjál rajta.
4,8 És szól s beszél vala Kain Ábellel, az ő atyjafiával. És lőn, mikor a mezőn valának, támada Kain Ábelre az ő atyjafiára, és megölé őt.
4,9 És monda az Úr Kainnak: Hol van Ábel a te atyádfia? Ő pedig monda: Nem tudom, avagy őrizője vagyok-é én az én atyámfiának?
4,10 Monda pedig az Úr: Mit cselekedtél? A te atyádfiának vére kiált én hozzám a földről.
4,11 Mostan azért átkozott légy e földön, mely megnyitotta az ő száját, hogy befogadja a te atyádfiának vérét, a te kezedből.
4,12 Mikor a földet míveled, ne adja az többé néked az ő termő erejét, bujdosó és vándorló légy a földön.
4,13 Akkor monda Kain az Úrnak: Nagyobb az én büntetésem, hogysem elhordozhatnám.
4,14 Ímé elűzöl engem ma e földnek színéről, és a te színed elől el kell rejtőznöm; bujdosó és vándorló leszek a földön, és akkor akárki talál reám, megöl engemet.
4,15 És monda néki az Úr: Sőt inkább, aki megöléndi Kaint, hétszerte megbüntettetik. És megbélyegzé az Úr Kaint, hogy senki meg ne ölje, a ki rátalál.
4,16 És elméne Kain az Úr színe elől, és letelepedék Nód földén, Édentől keletre.

.............és hát mi Káin vérei vagyunk......

Körkérdés, könyvkérdés...

Hmmm, bocsánat, a szokásos késésért, szerintem már el is felejtődött ez a kérdés, olyan rég érkezett, és én szokás szerint nem is adom tovább, mert nem tudok annyi időt a blogok olvasásra szánni, hogy sok-sok blogot/blogszerzőt ismernék, a Kerekerdőben pedig biztos megbeszéljük, hogy ki mit olvas éppen..
Imádok olvasni. Középsulis koromban iszonyat mennyiségű könyvet olvastunk el apuval. Róla már meséltem, gyorsolvasó volt, emiatt (is) hatalmas tudással. Velem ellentétben, amit olvasott, azt TUDTA kívül-belül, én meg sokszor a könyv címét és szerzőjét is elfelejtem.... persze vannak kivételek...
Fiatal felnőttként - amikor pedig még szombaton is dolgoztunk, meg a gyerkőcék, meg minden - kisebb tempóban ugyan, de olvastam rendesen. A 80-as években faltam a hazánkban újonnan megjelenő ezoterikusokat. Kerestem valamit...... ehhez nagyon sokat kellett olvasni, majd annak kapcsán jönni-menni, tájékozódni. Ez aztán úgy látom, egy végtelen folyamatnak tűnik, kiegészítve az önismeret dologgal, ami szintén végtelen folyamatnak tűnik:-)
Az utóbbi években jött a net, ami teljesen elkápráztatott a maga információ-dömpingjével, emiatt csökkent az olvasásra fordított időm. Este ugyan nem tudok úgy elaludni, hogy ne könyv legyen a kezemben, de sokszor csak 1-2 sorra futja, aztán álommanó teszi a dolgát.
Fentiek miatt a restancia-listám, (feltétetlenül elolvasandó könyvek) csak nő, csak nő....pedig már azt sem mondhatom, hogy majd nyugdíjas koromban, mert azt meg annyira kitoligálták időben, hogy jó lesz, ha valamit kitalálok...
Ennyi sok(k) bevezető után jöjjön egy ötös (+ 3 újratöltve) lista tavalyról. (Na, mindig milyen szabálytalan vagyok, én aki magamat szabályosnak hiszem:-))

J.D. Salinger: Zabhegyező
Régi "listás" könyv, mert valahogy kimaradt, és nagyon el akartam olvasni. Most sikerült, de alighanem ezzel vége, nem leszek megszállottja a könyvnek, mint a Mel Gibson által megformált figura az Összesküvés-elméletben.

Steinbeck: Édentől keletre
Na, ennek a könyvnek azonban a megszállottja vagyok, a jó ég tudja hányszor vettem kézbe az elmúlt évtizedekben. Rengeteg bölcsességet találok benne. Különösen a kínai szolga, Lee és Samuel Hamilton barátságából fakadó beszélgetések nyűgöznek le.

Kahlil Gibran: A próféta
Ez is újratöltve, sokszor olvasandó, akár össze-vissza is. Ő annak a Mikhail Naimynek volt a barátja, aki a Mirdad könyvét jegyzi. Mindketten mesteriek abban, hogy továbbadják, mi is a valódi célunk a világban.

Cronin: Vétlen vétkes
Az írót szeretem, tehát semmi nem akadályozott abban, hogy elolvassam ezt a művét is. Lélektani dráma, egy fiúról, aki felnőtt korában tudja meg, hogy apja börtönben ül. Ártatlanul.

Illyés Gyula: Tiszták
Én Citromfűvel ellentétben kezdek nem ragaszkodni a könyvekhez, ill. a birtoklásukhoz,(vannak kivételek!!! ) ezért kezdtem párat eladogatni belőlük a Teszveszen. Ez a könyv is licitre került. Középiskolás koromban kaptam, jutalomkönyv volt valami eredményeimért. Be kell vallanom, hogy nem nagyon szeretem a drámákat. (Ez Illyés: Öt dráma című könyve egyébként.) A kötelezőket elolvastam persze, a Rómeó és Júliát még élveztem is, de ez kifejezetten el nem olvasott porfogó volt. (Most biztos fogjátok a fejeteket....) Igenám, de mikor elkelt, akkor mégiscsak belelapoztam, és rájöttem, hogy itt van a "Tiszták" is, ami a szívemcsücske katárokról szól. (Hogy miért, arról majd talán máskor.) Summa summárum rohamtempóban elolvastam, mielőtt postáznom kellett. Szerencsére megvan elektronikusan, mert ez mégiscsak KELL nekem:-)

Rudolf Steiner: Az Akasha krónikából
Rengeteg Steinerünk van, és a környezetünkben nagyon sokan olvassák, (férjem is) ezért mindig valahogy szégyelltem, hogy én nem bírok kiolvasni egyet sem. Évről évre nekiállok valamelyiknek, de mindig beletörik a bicskám. Hihetetlen, már-már lehetetlennek tűnő tudású ember volt. Ezt a könyvet majdnem kiolvastam már:-)) Az Új Mani-fest sorozatban megjelent munkásoknak szóló előadásai kicsit könnyebben emészthetőek, azok jönnek majd.

Wilbur Smith: Lángoló part
Jól van na, tudom, kalandregény, de azért szedem elő állandóan, mert a busmanokról szóló részek nagy élettanulságok. Ha már "kalandozunk" azt is megvallom, hogy szeretem Ken Follett könyveit is egyszer elolvasni.

Francois Favre: Máni, Kelet Krisztusa, Nyugat Buddhája
Itt is bicskatörés van, pedig nagyon jó kis:-) könyv, csak a terjedelme nem éppen kicsi, közel 700 oldalas. Most nem megyek bele, ki is Máni vagy mi is a manicheizmus, mert akkor regény lesz a bejegyzésből. Szóval még olvasom. A fejembe való, ami benne találtatik.

És hát.... a blogomban korábban említett Vercors elmaradt:-((
Be kéne iratkozzak megint a könyvtárba.

Kivonatolok....

.....magamnak, mert úgy, de úgy lenyomott valami depi lassan két hete, "mint a bélyeget" mondaná a lélektársam. (Ő azt szokta mondani, lenyomlak, mint egy bélyeget:-)... útszéli argóban, és csak hülyéskedés gyanánt persze.)Lássuk mit is mondott nekem ez a Hauck doki:

"........amerre csak nézel, a folyóiratokból, filmekből, tévéből vagy hallgass meg bárkit, szüleidet, tanáraidat, barátaidat, mindenkitől azt tanulod, hogy miképpen legyél neurotikus, és ráadásul úgy, hogy sejtelmed sincs róla. Megtanítottak, hogyan lehetsz príma depressziós, és most rajtad áll, hogy helyrehozd a kárt, amelyet akaratlanul tettek benned."
A depresszió három oka: önvád, önsajnálat, sajnálkozás másokon.

Az önvád:
-Erőszak önmagad ellen!
-Az önteltség jele!
-Gyávaság!
-A lelkifurdalás rossz tanácsadó: elemezd a hibáidat és lépj tovább!
-Saját magadtól borulsz ki! (bármilyen hihetetlen)
-Nem kell tökéletesnek lenned!
-Ha elutasítanak téged, talán többet mond róluk, mint rólad!
-Számíts a kudarcra!
-Vitatkozz magaddal! Tölts annyi időt az önmagaddal való viaskodással, mint amennyit az önváddal töltenél, és máris nyert ügyed van! Mondd magadnak a helyénvaló gondolatokat, még akkor is, ha magad se hiszel bennük!

Az önsajnálat:
-Tégy különbséget szomorúság és tragédia között!
-Élni annyi, mint csalódni.
-Hamis vádak? A sértést magunk követjük el, önmagunk ellen. Az nem olyasmi, amit mások követnek el ellenünk. Ők csak megmondják a véleményüket.
-Visszaeshetsz! Olyan ez, mint a fogyókúra. Leadtad a fölösleget. Gondolod, hogy ezzel vége a mesének? Vajon ezentúl ehetsz, amit akarsz és nem kell ellenállnod a kísértéseknek? Dehogynem. Ahhoz, hogy az ideális súlyodat megtartsd, életed hátralevő részében jószerével folyvást fogyókúráznod kell. Egy-egy visszaesés még nem a világ, és semmiképpen sem azt jelzi, hogy eddig semmire se mentél.
-Az önsajnálat hatalmas fegyver lehet! Mivel szinte mindenki azt hiszi, hogy mások kiboríthatják és ő is kiboríthat másokat, több millió embernek jutott már eszébe, hogy ezt a megfigyelést felhasználva hatalmában tartson másokat.
-Ha kapcarongy vagy, netán egérke, alaposan gondold végig, miért nem bírod elviselni a visszautasítást, és azon is gondolkodj el, hogy ha kiállnál magadért, vajon megzavarnád-e környezeted tagjainak lelki nyugalmát. Amíg e két ostobaságot nem látod annak, ami, soha nem leszel szabad és nem nyered vissza önmagadat.
-Engedj, de mikor? Akkor engedj, amikor nem fontos neked a dolog. És akkor makacsold meg magad, amikor neked fontos dolgokról van szó.
-Jogos erőszak? Ha nem akarsz mások akarata szerint élni, sokkal jobb módszer, ha megtagadod az együttműködést azzal, aki uralkodni akar rajtad.
-A mártírokat csak az oroszlánok szeretik. A szomorú igazság az, hogy a világ gyűlöli a mártírokat. Az élettől másképpen is megkaphatod, amit akarsz – például úgy, hogy tudomásul veszed, hányan szeretnek és hányan nem, hogy vannak dolgok, amelyeken nem változtathatsz, nem csinálsz elefántot a bolhából, és nem hiszed, hogy mindig mindennek úgy kell lennie, ahogyan te szeretnéd, és nem akarsz belehalni, ha az akaratod nem teljesülhet.

Sajnálkozás másokon:
-Együttérzésből is megárt a sok. Minden civilizált ember együtt érez embertársával. Akiből hiányzik az empátia vagy az érzékenység mások sorsa iránt, az féleszű, degenerált, vagy reménytelen eset. A civilizált ember egyik ismertetőjegye, hogy törődik a másik bajával. De hogy ezt túlzásba viszi, az már nem. Ez az a fontos választóvonal, amelyet meg kell húzni, ha meg akarjuk őrizni egészségünket.
-Érzelmi zsarolás: a másokon való sajnálkozás egyik igen komoly következménye, hogy az emberi gyöngeséget kihasználva, visszaélnek vele.
-A sajnálkozás gyakran igazságtalanságra csábít. Az igazság szigorú mércével mér. Rengeteg igazságtalanságot szülhet, ha ellágyulsz ott, ahol keményen ki kellene tartanod.
-A másokon sajnálkozókból lesznek az önsajnálók.
-„Csakis miattad” Az erőszakos sajnáltatás jól bevált módszere, ha mások a maguknak okozott izgalmakért a te nyakadba varrják a felelősséget.

Kimászol a depresszióból akkor is, ha semmit se teszel ellene. Úgyhogy ne ess kétségbe, ha kétségbe esel. Hisz kék az ég és a nap fölkel a horizonton.Bármilyen kétségbeesetten és nyomorultul érzed is magadat alkalomadtán, próbáld eszedbe idézni, hogy egy szép napon a múlté lesz az egész. Holtbiztosan. És nem kell öngyilkosnak lenned ahhoz, hogy véget érjen ez a nyomorúság, csak légy egy kicsit türelmes!"

Részletek Paul Hauck: Mélyponton Hogyan másszunk ki a depresszióból című könyvéből. (helyenként változtatva az igeidőkön.)
És hálás köszönet Seniornak!

Riadó

László Ervin: Egy planetáris civilizáció alapjai

Az emberiség kollektív evolúciója döntő jelentőségű ponthoz közeledik: a világ mára gazdaságilag, társadalmilag és ökológiai értelemben egyaránt instabillá vált.

Ha továbbra is ragaszkodunk a modernkor racionalista, manipuláción alapuló civilizációjához, menthetetlenül egyre mélyebb szakadékot teremtünk gazdagok és szegények, fiatalok és öregek, tájékozottak és peremhelyzetbe szorultak, valamint az emberi társadalom és természeti környezet között. Planetáris otthonunkban csak akkor maradhatunk fenn, ha olyan világot teremtünk, amely jobban alkalmazkodik a magunk teremtette körülményekhez. Van egy kínai szólásmondás, amely szerint „ha gyorsan nem váltuk irányt, pontosan ott kötünk ki, amerre most tartunk.” Ha ezt az emberiség mai állapotára alkalmazzuk, meglátjuk: a következmények katasztrofálisak lennének. Ha nem váltunk irányt, olyan világ felé haladunk, amelyben egyre tovább fokozódik a népesedési nyomás és szegénység, nő a társadalmi és politikai konfliktusok esélye, fokozódnak a spontán és a szervezett háborúk, gyorsul a klímaváltozás, egyre nagyobb a víz-, élelmiszer- és energiahiány; súlyosbodik az ipari, városi és mezőgazdasági szennyeződés; tovább roncsolódik az ózonpajzs; egyre gyorsabban csökken a biodiverzitás és fogy a légkör oxigénje. Egyben a gigantikus méretű katasztrófák kockázatával is együtt élünk, amelyeket az atomerőművek, illetve a szivárgó atomhulladék éppúgy okozhat, mint a klímaváltozás kiváltotta pusztító árvizek és tornádók. Számolnunk kell nagy tömegeket érintő egészségügyi problémákkal a természeti katasztrófák, vagy olyan emberi tényezők miatt is, mint a mérgező anyagok felszaporodása a talajban, a levegőben vagy a vízben. Amerre most tartunk, az nem, ahova eljutni szeretnénk. - Egyre szélesebb embertömegek élnek meg fokozódó frusztrációt és elégedetlenséget, ahogyan a vagyon és a hatalom mind kevesebb kézben koncentrálódik; egyre tágul a szakadék a vagyon és hatalom birtokosai és a népesség szegény és peremre sodródott csoportjai között. (A világ nemzeti össztermékének 80%-ka egymilliárd ember birtoka, a fennmaradó 20%-on pedig öt és félmillió ember osztozik. Ez a kiegyensúlyozatlanság egyelőre csak súlyosbodni fog, mivel a szegény országok évente 38 milliárd dollárral többet adnak ki tartozásaik kamataként, mint amennyi fejlesztési segélyként befolyik a kasszájukba.) - Bár ma már több nő és gyermek részesül oktatásban, mint a korábbi években, a világ számos részén egyre kevesebb nőnek van munkája, és egyre többen kényszerülnek arra, hogy az „informális szektorban” keressék meg kenyerüket. - A világ számos részén egyre nagyobb a hajlam arra, hogy terrorizmus és más erőszakos eszközök révén próbálják meg orvosolni sérelmeiket vagy így hívják föl a figyelmet az őket érő vélt igazságtalanságokra. Mind a gazdag, mind pedig a szegény országokban fokozódik a veszélyeztetettség érzése. - Az iszlám fundamentalizmus az egész muzulmán világban terjedőben van, Európában neonáci és más szélsőséges mozgalmak kapnak erőre, és világszerte hódít a vallási fanatizmus. - Miközben a kormányok szervezett háborúkkal próbálják kordában tartani a szórványos, spontán erőszak-megnyilvánulásokat, egyre jobban felforrósodnak a konfliktusok Közel-Keleten, Ázsiában, Közép-Amerikában és más tűzfészkekben. - 2005-ben a világ hadi kiadásai már hatodik éve folyamatosan emelkedést mutattak, ebben az évben 5%-al emelkedve elérték az 1,04 trillió dollárt. Ezen belül az USA a maga 455 milliárd dollárjával a világ egészére jellemző összeg felét tette ki. A G8 országai együttesen 12 milliárd dollárnyi fegyvert adnak el évente a világ legszegényebb országainak. - A világ atmoszférájában, az óceánokban, az édesvízrendszerekben és a termőtalajban egyre vészesebben eltolódnak bizonyos létfontosságú egyensúlyi mutatók. Ennek következményei között megtaláljuk a melegházhatást a vele együtt járó klímaváltozással együtt éppúgy, mint a tengerek, tavak, folyók és mezőgazdasági termőterületek termékenységének csökkenését. - Világszerte egyre kevesebb gazdaság nevezhető élelmiszer tekintetében önellátónak, s fenyegető, hogy ez együtt jár a nemzetközi szinten rendelkezésre álló élelmiszertartalékok csökkenésével. - A világ népességének több mint fele számára csökkenést mutat a rendelkezésre álló édesvízkészlet is. A tendenciák azonban nem sorsszerűek – irányukat módosítani lehet. Az összeomlás csak az egyik lehetséges jövőkép. Ha időben ráébredünk, hogy nekünk kell megbirkóznunk a leselkedő veszélyekkel, ha győz a sürgető életvágy és felelős, cselekvő emberek módjára reagálunk, akiket egymás és a közös jövő iránti elkötelezettség fűz össze, akkor még áttérhetünk egy ígéretesebb útra. Ha meg akarjuk ragadni a jobbik lehetőséget, akkor meg kell tanulnunk másként gondolkodni, mint eddig. Ez az új gondolkodásmód holisztikusabb, minden jelentős tényezőre kiterjed: az erdőt látja, nem csak a fákat. Ezt a fajta gondolkodást bőségesen alátámasztják mindazok az eredmények, amelyek a természettudományok élvonalából származnak. Kevéssé ismert tény, hogy a Newton, Darwin és Freud elméleteire épülő világnézetet immár új felfedezések haladták meg. A ma kialakulóban levő koncepciók szerint az univerzum nem tehetetlen anyaggombócok élettelen, lélektelen gyűjteménye, hanem inkább élő szervezetre hasonlít. Az élet nem véletlen baleset és az emberi psziché alapkésztetései messze túlmutatnak a fajfenntartás és az önfenntartás ösztönein. Az anyag, az élet és az elme - egymással összeilleszkedő elemek egy roppant komplex, ám koherens és harmonikus rendszeren belül. A tér és az idő a megfigyelhető univerzum dinamikus háttereként egyesül egymással. Az anyag immár nem a valóság alaptényezője, hanem átadja helyét az energiának; a különálló részecskékről szóló elképzelést pedig az energiában fürdőző világegyetem és a benne létező folytonos mezők koncepciója váltja le. A világegyetem töretlen egész, amely a kozmikus idő eonjain át fejlődött és fejlődik, s olyan körülményeket termel ki, amelyek közepette meg tud jelenni az élet és a tudat. A ma kialakulóban levő tudományos gondolkodás holisztikus és meg tudja ihletni az emberekben eredendően benne rejlő holisztikus szemléletet, akik így az élet, a táplálkozás, gyógyítás és fogyasztás jóval integráltabb módjaira találhatnak rá. Az új világlátásnak át kell hangolnia a társadalom korábbi alapvető ambícióit, céljait és prioritásait mind a nyilvános, mind pedig a magánszférában. Ez a fajta áthangolás vagy újratájolás úgy ragadható meg legegyszerűbben, ha az extenzív növekedésről az intenzívre való áttérést idézzük meg. A növekedés önmagában nem feltétlenül rossz vagy akárcsak behatárolt dolog: a növekedés kívánatossága és jövője attól függ, milyen típusú növekedésbe fogunk bele. Az anyag és energia termelésének és fogyasztásának gátlástalan, tisztán mennyiségi típusú növekedése önmagában lehetetlen egy véges bolygón, amelyet ráadásul kényes egyensúlyban működő bioszféra jellemez: ez a fajta növekedés végső soron óhatatlanul a rákos szövet felszaporodásához hasonló útra tér. A növekedésnek azonban vannak más formái is. Két fő típust különböztetünk itt meg: az egyik az „extenzív növekedés”, a másik az „intenzív növekedés.” Az extenzív növekedés vízszintes sík mentén halad előre a bolygó felszínén: egyre nagyobb területet hódít meg, egyre több embert gyarmatosít és az uralkodó rétegek akaratát a népesség egyre szélesebb tömegeire erőszakolja rá. Az intenzív növekedés ezzel szemben az egyének és a lakhelyükül szolgáló közösség növekedésére, fejlődésére összpontosít. Az extenzív és az intenzív növekedés végcélja élesen elüt egymástól. Az extenzív növekedés alapvető célja, hogy az ember hatalmát egyre nagyobb területre terjessze ki. Hagyományosan ezt a célt a hódítás szolgálta, mint eszköz: a természet meghódítása, illetve más – gyengébb vagy kevésbé hatalomvágyó, uralomvágyó emberek és népek – meghódítása. A sikeres hódítások további törzsek, nemzetek, városok és birodalmak meghódításához vezettek, ezeket a hódítók ambícióinak és érdekeinek szolgálatába állították. Ezt a lejegyzett történelem kezdetei óta a legtöbb esetben fegyverrel hajtották végre. A huszadik század második fele óta gazdasági eszközökkel is törekszenek ugyanezekre a célokra, így például a gazdag államok és globális nagyvállalatok hatalmát használják föl arra, hogy akaratukat és értékrendjüket a lakosság széles rétegeire ráerőltessék. Az államok számára az extenzív növekedés célja a területi szuverenitás, beleértve az érintett területek emberi és természeti erőforrásai fölötti uralmat. A globális vállalatok ennek megfelelő célja, hogy fogyasztási igényt generáljanak, sokszor anélkül, hogy tekintettel lennének a társadalmi és környezeti következményekre. Az extenzív növekedés fő céljait angol nyelven a három c-vel jelölhetjük meg: hódítás (conquest), gyarmatosítás (colonization) és fogyasztás (consumption). Ezeket a célokat egymásnak megfeleltethető eszközökkel szolgálják. Elsősorban: az anyag használatára és átalakítására szolgáló technológiákkal – a termelési technológiákkal. Másodszor azokkal a technológiákkal, amelyek megteremtik a lehetőséget az anyag-átalakító technológiákhoz: az energiatermelő technológiákkal. Harmadszor pedig azokkal a technológiákkal, amelyek felkeltik az emberek étvágyát a megtermelt javak iránt, tehát mesterségesen igényeket gerjesztenek és átalakítják a fogyasztási mintázatokat – így tehát a propaganda, a PR és a reklám technológiáival. E technológiák közül az első kiépítette a szállítás és a kommunikáció hálózatait és létrehozta a hátországot egyre több termék egyre több változatban való előállításához. A második igába fogta a természet erőit, hogy ezeket a technológiákat működtesse. A harmadik pedig előállította azokat az igénygerjesztő képeket, illetve többé-kevésbé finom eszközöket, amelyek révén a termékek és szolgáltatások előállítói ráerőltetik az akaratukat ügyfeleikre és vásárlóikra. Az intenzív növekedés célja valami egészen más. Az angol nyelv három másik c betűvel ragadja meg ezt: c mint connection/kapcsolat, c mint communication/kommunikáció és c mint consciousness/tudatosság Vizsgáljuk meg elsőként a kapcsolat kérdéskörét! Az iparosodás korának egyik nagy mítosza volt, hogy az individuumokat elválasztotta egymástól és leválasztotta egyéni érdekeiket mások érdekeiről. A mítosz első aspektusát a klasszikus fizikán alapuló világnézet igazolta. Newton tömegpontjaihoz hasonlóan az egyes emberek a szervezett anyag önmagukba zárt, egymástól kölcsönösen független csomói voltak, akik csupán külsődlegesen kötődnek egymáshoz és környezetükhöz. A klasszikus közgazdaságtan még meg is erősítette ezt a mítoszt azzal, hogy az egyént önközpontú gazdasági szereplőnek tekintette, aki saját érdekeit követi, s akinek a működését legjobb esetben is csak a piac mechanizmusai hangolják össze másokéval (a mai tudományok ezt a nézetet már nem támasztják alá). Ma már tudjuk, hogy finom kapcsolódásokon keresztül minden kvantum összeköttetésben áll minden más kvantummal, minden szervezet pedig minden más szervezettel az ökoszisztémában. Ennek megfelelően ma már a közgazdászok is tudják, hogy az egyének, az egyes vállalkozások és a globalizált nemzetközi rendszer érdekei határozott és felismerhető összefüggésben vannak egymással. A mi világunkban ezek az egymást átölelő kapcsolatok igen gyorsan alakulnak és fejlődnek, és az intenzív növekedésnek az egyik célja épp az, hogy ezeket elrendezze és a véletlenszerű burjánzás helyébe koherens struktúrát állítson. Az intenzív növekedés második célja közvetlenül összefügg az elsővel. Elmélyíti a kommunikációt és fokozza a kommunikálók tudatossági szintjét. A kommunikáció egyszerre több szinten bontakozik ki. Először is kommunikálnunk kell saját magunkkal, önnön tudatosságunk, személyiségünk gondozása és fejlesztése során. Azok az emberek, akik „kapcsolatban vannak saját magukkal,” kiegyensúlyozottabbak és jobban tudnak kommunikálni az őket övező világgal. Továbbá kommunikációban kell állnunk azokkal is, akik életünk közvetlen környezetét adják: családtagokkal, közösséggel, szakmabeliekkel. Tovább kell tágítanunk a kommunikáció körét: érintkeznünk kell mindazokkal, akik az életünk közvetlen környezetét adják, így a családban, a közösségben, a munkahelyen, illetve a szakmában. Még további szinteken kell jól kommunikálnunk: a saját közösségünkben, más közösségekben, országokban és kultúrákban, akár közel, akár távol élő emberekkel. A kommunikáció kapcsolatot előfeltételez, de emberi szinten ennél több is mozgásba jön: a kommunikáció témája maga után vonja a tudat kérdését. Az emberi kommunikáció teljes gazdagságában akkor tud kibontakozni, amikor az érintkező felek ráébrednek azokra a kapcsolati szálakra, amelyek mentén kommunikálnak. A magas színvonalú kommunikáció magas szintű tudatosságot tesz szükségessé, amely révén az emberek mindazt a sok, finom kommunikációs sávot használni tudják, amely egymással és a környezetükkel összeköti őket. Ha ezeknek a kapcsolatoknak tudatában vagyunk, akkor az emberi gondolkodás a meghaladott én-központú szintről átléphet arra a közösség-, környezet és bolygóközpontú gondolkodásra, amelyre olyan sürgető szükség van. Einstein azt állította, hogy jelentős problémáinkat nem tudjuk ugyanazon a gondolkodási szinten megoldani, amelyen akkor álltunk, amikor ezeket létrehoztuk. Igaza volt: mai problémáinkat nem lehet azzal a gondolkodással megoldani, amelyből fakadtak. Új gondolkodásmódra van szükségünk: eszméinknek, érzéseinknek, értékeinknek és észleléseinknek egyaránt evolúción kell keresztülmenniük: tudatunk evolúciójának jött el az ideje. AZ ENSZ kongresszusának egyik plenáris üléséhez szólva 1991 februárjában Václáv Havel, Csehszlovákia akkori államelnöke a következőket mondta: „Az emberi tudat globális forradalma nélkül semmi sem fog jó irányba megváltozni... és az a katasztrófa, amely felé a világ ma tart – az ökológiai, társadalmi, demográfiai katasztrófa vagy magának a civilizációnak az általános összeomlása elkerülhetetlenné fog válni.’ Havel nem tévedett, de ez még nem ok a kétségbeesésre: a civilizáció összeomlását meg lehet előzni. Az emberi tudat előtt nyitva áll az evolúció útja. A társadalom innovatív peremvidékein a tudat máris fejlődésbe lendült. Egyre világosabban kialakul egy holisztikus látásmód, amely az embert szerves egésznek látja, aki beágyazódik a társas és kulturális szférába, sőt, a bioszféra egészébe is. Az új, holisztikus kultúra és tudat terjedése komoly alapot ad a reménykedésre akkor is, ha egyelőre csak elszórtan és egyenetlenül jelentkezik. Margaret Mead figyelmeztet: „Soha ne kételkedjünk benne, hogy egy kis embercsoport képes megváltoztatni a világ folyását. Senki másnak eddig még nem sikerült.” Miből fakad a tudatnak ez az ereje? A magyarázat magától kínálkozik: egy olyan rendszerben, amely – mint az erős nyomás alatt álló gazdasági-társadalmi-ökológiai rendszerünk – közel áll a káoszhoz, már a viszonylag kisebb ingadozások is komoly hatást válthatnak ki. Ha ez az ingadozás egy viszonylag fejlettebb tudat jelenlétének formáját ölti, ez különösen nagy erejűnek bizonyulhat: az életben maradáshoz válik nélkülözhetetlenné. Tudjuk, hogy amikor egy fajt kihalás fenyeget, könyörtelen válaszúthoz ér: vagy sikerül egy életképes mutációt létrehoznia, vagy kihal. Ahhoz, hogy a fajok fennmaradjanak, a tagoknak a fennmaradás és szaporodás új módjaira kell ráhibázniuk. Az emberen kívüli többi fajnál az életben maradáshoz szükséges legtöbb viselkedés genetikailag determinált, és megváltoztatásához a génállomány adaptív mutációjára van szükség. A genetikai mutáció lassú folyamat, de hatásos lehet: az életben maradásra alkalmas mutációt hordozó egyedek elszaporodnak, és dominánssá válnak, az életképtelenebbeket pedig eltávolítja a természetes kiválasztódás. Ami az emberi társadalmat illeti, a mutáció megjelenése éppoly létfontosságú, de itt a mutációt nem ugyanabban az értelemben használjuk. Amikor egy populáció, kultúra vagy civilizáció fennmaradása fenyegetetté válik, nélkülözhetetlen, hogy életképes átalakulás álljon be az emberek életmódjában és szaporodásában. Ez azonban nem igényli a génállomány megváltozását. Míg az emberi viselkedés egyes aspektusait szintén meghatározza a genetikai kód, azok az értékek és hiedelmek, amelyek jelenleg a túlélésünket fenyegetik, főleg a kultúra befolyása alatt állnak. A társadalmat nem genetikai, hanem kulturális kód határozza meg, a kultúránk pedig rugalmasabb, mint a génjeink: ha akarjuk, létrehozzuk a magunk mutációit. Kulturális mutációt céltudatosan is lehetséges kiváltani és az irányát is befolyásolni tudjuk. Az emberiség következő kulturális mutációjának céltudatos irányítása nagyrészt attól függ, mennyire jól és gyorsan tud fejlődni az emberi tudat. Egy újfajta, fejlettebb tudatosság elterjedése most kollektív életben maradásunk előfeltétele. Ez is a családba kezdődik: nálad és nálam. Idézzük hát föl Ghandi figyelmeztetését: „Légy te a változás, amelyet a világban látni szeretnél!” A fejlett tudat összetevőinek listája Tudatunk fejlettebb szintre emelkedik, ha meg tudjuk szívlelni az alábbiakat: 1. Élj olyan életet, amely másokat is élni hagy; úgy elégítsd ki saját igényeid, hogy azzal ne csökkentsd mások esélyeit arra, hogy ők is kielégíthetik a magukét. 2. Úgy élj, hogy tiszteletben tartsd minden más ember jogát az élethez, a gazdasági és a kulturális fejlődéshez, függetlenül a lakóhelyüktől, etnikai hovatartozásuktól, nemüktől, állampolgárságuktól, státuszuktól vagy hiedelemrendszerüktől. 3. Élj úgy, hogy óvd a Földön élő és növekvő valamennyi dolog és lény elidegeníthetetlen jogát az élethez és a támogató környezethez. 4. Úgy keresd a boldogságot, a szabadságot és a személyes kiteljesedést, hogy az harmóniában legyen a természet épségével és tekintettel a társadalom más tagjainak ilyetén törekvésére. 5. Követeld meg, hogy az országod kormánya békésen és az együttműködés szándékával viszonyuljon más népekhez, továbbá elismerje a közös emberi család valamennyi tagjának törekvését egy jobb életre és egészséges környezetre. 6. Követeld meg, hogy az üzleti vállalkozások felelősséget vállaljanak valamennyi részvényesükért és a környezet fenntarthatóságáért, kényszerítsd ki, hogy olyan termékeket és szolgáltatásokat kínáljanak, amelyek jogos igényeket elégítenek ki anélkül, hogy a természetet károsítanák vagy csökkentenék a kisebb és kevésbé privilegizált versenytársak piacra lépésének esélyét. 7. Követeld meg, hogy a nyilvános média folyamatosan ellásson megbízható információval azokról az alapvető tendenciákról és létfontosságú folyamatokról, amelyek lehetővé teszik, hogy te magad és más állampolgárok illetve fogyasztók tájékozott döntést hozzanak a jólétüket befolyásoló kérdésekben. 8. Hagyj időt és teret az életedben arra, hogy segíts a tiédnél nehezebb helyzetben levő embereknek, hogy méltóságban, a nyomor küzdelmeitől és megaláztatásaitól mentes életet élhessenek. 9. Biztasd arra a fiatalokat és a – bármilyen korú - nyitott gondolkodású embereket, hogy alakítsák ki magukban azt a szellemiséget, amely képessé teszi őket, hogy etikus döntést hozhassanak a saját és gyermekeik jövőjét súlyosan befolyásoló kérdésekben. 10. Rokon gondolkodású emberekkel együttműködve dolgozz a környezet lényegi egyensúlyi állapotának megőrzésén vagy helyreállításán, fordíts figyelmet a saját lakókörnyékedre, országodra vagy régiódra, illetve a bioszféra egészére.

Szerző: László Ervin forrás További ajánló

Földlakók......:-(

Földlakókról kizárólag olyan földlakóknak, akik bátran szembenéznek magunkkal:-(

"A FÖLDLAKÓK (EARTHLINGS) egy nagyfilm hosszúságú dokumentumfilm az emberiség teljes állatoktól való függőségéről (kiskedvencként, valamint élelem, ruházat, szórakoztatás, és tudományos kutatás céljából), de bemutatja a totális tiszteletlenségünket is eme „nem-emberi segítők” iránt. Az Oscar-díjra jelölt Joaquin Phoenix (GLADIÁTOR) a film narrátora, zenéjét pedig a híres platinalemezes művész, Moby szerezte. Alaposan megvizsgálva a kisállatboltokat, kölyökneveldéket, állatmenhelyeket, állattartó telepeket, a bőr- és szőrmeipart, a sportot és szórakoztatást, és végül az orvosi és tudományos területet, a FÖLDLAKÓK rejtett kamerákat és korábban soha nem látott felvételeket használva számol be a világ olyan, nagy iparágainak napi gyakorlatáról, amelyek nyereségükhöz teljes mértékben az állatoktól függenek. Erőteljes, informatív, és elgondolkodtató, a FÖLDLAKÓK messze a valaha megalkotott legátfogóbb dokumentumfilm a természet, az állatok, és az ember gazdasági érdekeinek összefüggésérõl. Sok színvonalas állatjogi film van, de ez magasabbra teszi a lécet. A FÖLDLAKÓK szinte ordít, hogy nézd meg. Erősen ajánlott!"

BUÉK

Dire Straits - Brothers in Arms

Evanescence

Nightwish Away

Már megint a nagy kedvenc...

Mike Oldfield - The top of the Morning Tubular Bells III.

"Találmány" II.

Ezt is a körkérdés kapcsán találtam, és meg is sütöttem a hétvégén. Ebben az (is) a nagyon jó, hogy sokáig finom friss puha marad.

Narancsos süti
Hozzávalók:
½ csésze vaj
2 tojás
2 ek. friss narancslé
2 csésze finom kiőrlésű liszt
¾ tk. szódabikarbóna
1 csésze méz
¼ csésze tej
1-1/2 tk. reszelt naracs héja
½ tk. só
Elkészítése:
Helyezzük a vajat nagy tálba, keverőgéppel verjük krémesre, folyamatosan keverjük, miközben a mézet adjuk hozzá. Rakjuk bele a tojásokat egyesével, mindig jól keverjük fel! Külön a tejet, a narancslevet és a narancshéjat is keverjük össze. A száraz hozzávalókat szintén külön tálban elegyítsük. Majd váltakozva a krémes és a tejes hozzávalókat dolgozzuk össze, melynek végén adjuk hozzá a szódabikarbónás lisztet, és az egészet jól dolgozzuk össze. Vajazzuk ki a tepsit, rakjuk bele a tésztát és 150 fokos sütőben 25-30 percig süssük. Igazi csemege!

Ahol találtam

Szaftos galuska a "találmányok"-ból...:)

A körkérdés kapcsán találtam a receptarchívumomban, és rögtön el is készítettem. (Nem először, mert szeretjük.)1 nagy fej hagyma
2 evőkanál zsír (ami nálam persze olaj, ha nem is két ek.)
1 teáskanál pirospaprika
25 dkg zöldpaprika
15 dkg paradicsom
só
törött bors
2 gerezd fokhagyma
1 evőkanál liszt
1 dl tej
örölt gyömbér (ez most nálam kimaradt)
4 adag galuska
1 dl tejföl
Az apróra vágott vöröshagymát megfonnyasztom a forró zsiradékon, majd a tűzről lehúzva elkeverem benne a pirospaprikát. Egy evőkanál vízzel felöntöm, beleteszem a feldarabolt zöldpaprikát és a meghámozott (én ugyan nem hámoztam:-) negyedekbe vágott paradicsomot. Fedő alatt puhára párolom. Megsózom, megborsozom és a zúzott fokhagymát is belekeverem.
Ha zsírjára sült lisztes tejjel felengedem, (na, ez volt nekem először nagyon fura, mit keres a lecsóban a tej meg a liszt???) és sűrűre forralom. Közben gyömbérrel fűszerezem.
A melegen tartott, szokásos módon megfőzött galuskát összekeverem a lecsóval és tejföllel meglocsolva forrón tálalom.

Gyerekkori emlékek

Citromfűtől érkezett a kérdés, NAGYON megkésve, de összejött pár emlék.
Ehhez az is kellett, hogy elmenjek az osztálytalálkozóra, és találkozzak azzal a lánnyal, aki már az oviből volt a legjobb barátnőm sokáig, és ugyanabba a kövér kisfiúba voltunk fülig szerelmesek mindketten. Szóval ahogy olvasgattalak Benneteket, rájöttem, hogy nekem NINCS ovis emlékem, ill. ami van az nem jó. És akkor most találkoztam Ágival, és rájöttem, hogy dehogynem, ui. mi mindig vigyorogtunk..... azon, hogy légy mászik a falon, azon, hogy békafenekű autót láttunk séta közben, azon hogy porszemcsék szállingóznak a levegőben.....nem sorolom, de az összes dadust meg óvónénit totál kikészítettünk az állandó viháncolásunkkal. Alighanem valami évvégi szereplést is tönkretettünk, mert már olyan tökélyre fejlesztettük a dolgot, hogy elég volt egymásra néznünk.... és ez folytatódott a suliban is.
Aztán Ő volt az a lány, akivel együtt muzsikáltunk a tangóharmonikánkon. Az övé kék volt, az enyém piros. Mindent eljátszottunk hallás után, közkívánatra, akár két szólamban is. Szerintem mindketten nagyon tehetségesek voltunk, de valahogy a zenei képzésünk elmaradt. Ő végig kitűnő tanuló volt, én mindig a közelében, aztán derékba törte a továbbtanulását középsuliban egy súlyos daganatos betegség, amiből szerencsére felépült, de a zsenialitása többé nem rúgott labdába.
Később..... anyu valami olyan tisztiklubban főzött, ahol este is ott kellett lennie, és néha engem is vitt magával, mert apu is műszakban dolgozott. Ebből az időből az maradt meg bennem, hogy az udvaron esti szürkületben hintázok, és közben falom a frissen sütött rántott májakat:-) vagy pedig az étteremben lévő zongorán pötyögök. Ott is eljátszottam egy csomó dalt hallás után, és élveztem, hogy a kiskatonák leadják a zenei kívánságaikat.
Erről jut eszembe (már megint zene) hogy két hétre kórházba kerültem valami ismeretlen eredetű kiütéssel 10 évesen (főleg szerintem azért távolítottak el otthonról, mert ott volt az újszülött öcsém) és egy csomó öreg nénivel voltam a szobában, és persze ott is ment a kívánságműsor a harmonikámon. Valamelyik dokibácsit olyan szinten kedveltük, hogy egyik éjszakai ügyeletének reggelén zenés ébresztőt csináltunk neki. Gondolhatjátok, a szőke copfos tízéves pizsamában a harmonikájával, meg egy csomó öreg néni köntösben mentünk egy emelettel lejjebb korán reggel ébreszteni:-))
Aztán nagyon izgalmas vagyis inkább félelmetes emlékkép még, hogy volt az utcánkban egy kápolna, amit csak karácsonykor és húsvétkor nyitottak ki a hívőknek, egyébként egy lélek sem járt arra soha....de tele volt az udvara vadgesztenyefákkal, aminek a termését gyerekcsapatokként összeszedegettük, és lett egy kis pénzecskénk. Egyszer - már nem tudom miért - de egyedül maradtam...... és hááát nagyon-nagyon féltem..... szedegettem a gesztenyét, de ott volt mindenhol körülöttem a golgotai misztérium kőtáblákva vésve.... fújt a szél, sötét volt... még most is borzongok, ha visszagondolok erre.
Ezek voltak az emlékek, amik eszembe jutottak, és ennyi volt a zenei pályafutásom is, mert sajnos később sem fejlesztettem, mikor már én, önállóan is megtehettem volna.

Szakácskönyv - körkérdés

Citromfűtől érkezett a kérdés, kicsit késve, de megjöttem.
Tulajdonképpen nincs túl nehéz dolgom, mert nálam a No. 1, 2 és 3 is Horváth Ilona szakácskönyve.... látszik is szegény könyvön, hogy
agyon lett forgatva, ki is forgott szerencsétlen a gerincéből, de már van másik:) Valahol már írtam a főzéskezdeményeimről, most nem ismétlek anyuval kapcsolatban sem, szóval ezt a könyvet ÉN fedeztem fel magamnak, aztán adtam tovább a lányomnak is, mint alapkönyvet. Ezzel persze nem azt
mondom, hogy nem fordult meg a házunktáján egy csomó másik szakácskönyv, és szívesen lapozgatom is őket, de a gyakorlatban mindig ezt húzom elő.
Citromfűhöz hasonlóan nálam is csak gyűlik, gyűlik a sok cetli, lap, sütisfüzet, mióta meg a neten barangolok, már több dosszié van telehajigálva kinyomtatott receptekkel, de hogy ki fogja ezt valaha rendszerezni????
Sőt, a winchester is tele van egy csomó nagyobb lélegzetű szakácskönyvvel, amit még nem nyomtattam ki, vagy nem is fogok, ki tudja? Vannak aztán hetilapokből kivágott összefűzött vagy lefűzött receptek, és valahonnan előkerült egy csomó kártyás recept is. Szerencsére, mert ahogy ehhez a bejegyzéshez nézgelődtem, hogy miből is sütök-főzök most, előkerült egy rég keresett kedvenc recept, a szaftos galuska. Gyorsan meg is gyártmányoztam ma:-) Aztán múltkoriban előfordult, hogy valami reklámújságban találtunk receptkincset.
Nálunk az a sikeres recept, amit többször meg kell főzni vagy sütni. Különösen némely sütiknél fordult elő, hogy minden hétvégén azért a bizonyosért verte a család a tamtamot. Aztán egyszercsak kicsit meguntuk, és akkor ritkábban került terítékre. Anyu sütiscetlijeit is nagy hévvel másoltam át kislánykoromban egy kockás füzetbe, aztán felnőttként újra nekiálltam átmásolni, újakkal kiegészítve, de még mindig nem vagyok készen:-)
Mikor vegák lettünk beszereztem egy csomó szakácskönyvet, de a többségük külföldön íródott, és hiányoztak az alkotóelemek, különösen ebben a kicsi városban nem lehetett beszerezni, de nem is nagy baj, mert alapvetően magyaros vegák vagyunk, az indiai csak ritkán, inkább az olaszos ízesítések "jönnek be" a fiúknak.
Volt egy nagyon jó kis könyvem a vegetáriánus konyha magyarosan vagy valami ilyesmi, azt meg kölcsönadtam, és valahogy nem jutott vissza hozzánk:(
Aztán kifejezetten szerettem olvasni ezt a könyvet:

Hát, nagyjából ennyi....
Nem adom tovább a kérdést, mert nálam mindig megáll a dolog, ritkán működik csak az, hogy akit megkérdezek válaszol is, (egyszer azért előfordult) így inkább nem erőltetem.

36 éve...

.... és a nyáron , és most pénteken, és sokan közülünk évente találkozunk/nak.....hmmmm...
Jó volt Veletek!

Nosztalgiázok....

"1988-ban ünnepelte a világ az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 40. évfordulóját. Az Amnesty International koncertsorozatot szervezett szeptember és október folyamán, öt világrész 19 városában világhírű zenészek részvételével. London és Párizs után Budapest volt a körút harmadik állomása, ahol fellépett Bruce Sprinsteen, Sting, Peter Gabriel, Tracy Chapman, Youssou N'Dour, valamint a magyar Hobo Blues Band és Bródy János. A Magyar ENSZ Társaság védnöksége alatt, a fővárosunkban szervezett, "Emberi Jogokat Most" koncertnek közel 90 ezer résztvevője volt a Népstadionban szeptember 6-án."
......... éééééééssss ééééééén OTT LEHETTEM!!!! Életem első és utsó nagy koncertje volt. Hihetetlen élmény volt, és azóta szeretem Bruce Springsteen-t, és nem érdekel, hogy amerikai, hanem csak amit hordoz és közvetít a személyiségével. Most kéne nekem egy csipetnyi abból az erőből és szenvedélyből, amit Ő akkor ott prezentált nekünk az éccaka kellős közepén!
Részlet a magyar honlapjáról, az emlegetett koncertről:
"A tény az, hogy Bruce olyan elementáris erővel, olyan rokonszenves és magával ragadó vitalitással zenélt és húzta magával a közönséget, amely messze meghaladta zenésztársait. Ő beszélt magyarul, Ő fonta be a cadillack ranch szövegébe "Budapestet", Ő volt az aki állandóan énekeltette a közönséget és Ő volt az, aki persze zárta/lezárta a show-t. Személyes véleményem, hogy Bruce zenei megnyilvánulásai olyan intenzív művészi hordozóerővel bírnak, mint egy Boeing 747-es, ott és akkor nemcsak az én véleményem, de 90 ezer ember együttes véleménye, érzése, felismerése és öröme volt."

És Tracy Chapman-t is ott fedeztem fel magamnak....


Tracy Chapman - Talkin' Bout A Revolution


Bruce Springsteen - Fire


Bruce Springsteen - Sad eyes

Hajíts el mindent, és ülj le 4 és fél percre....

Mike Oldfield: Blackbird

Kicsi út

Gryllus Vilmos - Navigátor Stúdió: Kicsi út

Forrás: egyszervolt.hu

7+kettő "titok"

Gabah, ittvagyok!
Hét + 2 lett, a kilenc is egy jó szám, nem?

Nem lesz nehéz magamat überelni az eddig a blogban el nem árult tikaim miatt, mert szinte nincs itt semmi saját kútfőből. (Bár az összegyűjtöttek némileg megmutatják ki vagyok, vagyis ki szeretnék lenni, vagyis na, értitek, ugye?) Titkok pláne nincsenek, és ha meg most írok itt ilyeneket, akkor már nem lesznek titkok. Najóóó, nem is titkok, mert a fontos titkoknak titoknak kell maradniuk:-)
Mindenesetre - fentiek ellenére - valahogy ez nekem nem volt olyan könnyű....

1., Egyik ezoterikus kalandozásom során megismertem valakit, aki megtanított arra, hogy ha sorba kell állni, vagy sokat várakozni, akkor nehogymá" idegesen tipródjak, meg hagyjam lassan gerjedezni mindenféle dühömet, hanem használjam ki az alkalmat és időt, gondolkodjak, elmélkedjek, tekintsem ajándéknak az egészet. Na, nem lett ebből valami nyíltszíni meditációs gyakorlat, de imádom megfigyelni az embereket ilyenkor, (finoman, nem észrevehetően) a reakcióikat, a párbeszédeket, a gesztusokat...vagy kitalálni mit mondhatnak, hogyan élhetnek... és ez többnyire megnyugtat. Nem mindig működik persze, van amikor az egeket rugdosnám kínomban (már'ha föl bírnám emelni könnyedén valamelyik lábamat mondjuk vállmagassagig :))
2., Imádom "összeenni" a jól megsózott főtt kukoricát mézédes görögdinnyével.... egy falat ez... egy falat az.... a lekvárt tejföllel már csak félve merem ideírni:-))
3., Szeretem az ásványokat, kőzeteket, kristályokat különösen a piritet, és a hegyikristályt. A fotó a piritről, avagy a bolondok aranyáról látható fent.
4., Soha nem bírok elaludni olvasás nélkül. Reflex. Ha csak két mondatot, de akkor is muszáj olvasnom, így ha Beni nálunk alszik, miután elaludt, óvatosan beburkolom az éjszakai lámpocskát valami lebernyeggel, és úgy... Ennek ellenére rengeteg a restanciám.... biztos sok van a kétmondatos éccakákból:-) Citromfű! Apukám olvasott gyorsolvasva, győztem neki hordani a könyvtári könyveket. hamar ki is nőttük a városrész kiskönyvtárát, kellett menni a megyeibe.
5., Nagyon utálok takarítani, de ha egyszer rá bírom venni magam, akkor már élvezem az alapos, mindent kézbevenni, átforgatni, elmélázni mókát, és azután élvezem a rendet kb. 2 napig, amíg tart:-) Ha jönnek az unokák, akkor nem tart semeddig:-) Gyorstakarításban a férjem kiváló, én nem annyira. A két módszer között antagonisztikus az ellentét, így együtt nem működőképes.
6., Imádok úgy sétálni, hogy a fejemen a fülesből valami jó kis zene szól a kedvenceimből, ez az egyetlen testmozgás, amit kifejezetten szeretek. (Csak az a bajság van, hogy rendszeresen el kéne jutni odáig, hogy fejemen a zene, kezemben a kapukulcs, és lépek kifelé a lakásból, mert akkor már minden ok.) A másik a bármilyen tánc lenne, de egyedül itthon elég idétlen lenne, ha nekiállnék ropni, a városban meg nincs ilyen klub a véneknek. A családban senkiknek nincs táncolhatnékja, így várom a fejleményeket Enikőnél, mert úgy tűnik Ő táncos lány lesz.
7., Szerencsére nem bírom elfelejteni, hogy én is voltam gyerek, így egy-egy helyzetben a gyerekeim kapcsán mindig eszembe jutott, hogy milyen is volt átélni a felnőttek reakcióját pl. valami törés-zúzásnál, harisnyaszakadásnál.... így aztán ebből nincs nálunk semmi probléma.

+2

• Utálom a szanaszét hajigált ruhákat, zoknikat, a nyitvahagyott szekrényajtókat, a kiürült dobozokat és zacskókat a szekrényben, meg egyéb bosszantó apróságokat, de többnyire nem szólok egy szót sem, sőt odáig fajultam az elfogadásban, hogy már kilengedezek én is. (Bár az is bosszant:-))

• Alighanem be kell vallanom, hogy ha mélyen magamba leskelődök, akkor azt gondolom hogy itt, virtuálisan sokkal nyitottabb vagyok, mint élőben. Pedig sokkal többet tudunk egymásról virtuális barátaimmal sokszor, mint a körülöttem élők. Majd egy nagy találkozás megmutatja mizujs ezügyben énnálam.

Szívesen olvasnám kerekerdős Barátosnéim titkait ott, Füliét, Tigerladyét a blogjukban.