A zarándok
A zarándok fáradhatatlan lépéseitől egyre szélesebb az ösvény, a hazavezető út. Ez az út soha nem sötét, az előttünk járók fénye addig világítja meg a számunkra következő útszakaszt, ameddig benső szemünk ellát... Nincs tehát alkalom bármit is elrejteni, a sötétség fátyolával eltakarni.
Az Út soha nem üres, soha nem magányos, még ha néha úgy is érezzük.
Nincs sietség, nincs sürgetés. Nincs vesztegetni való idő...
Ezt valahol minden zarándok érzi, ezért ki-ki a maga képessége szerint iparkodik. Néhányan már messze elöl haladnak. Őket követni lehet. Mások leszakadtak tőlünk... Ők majd bennünket követhetnek...
Soha senki nem vándorol egyedül.
(Ismeretlen)
