Tanmese

"Egyszer egy ember késő este arra ment haza, hogy kizárták a házából. A szomszédja látta, hogy az utcai lámpa alatt a kulcsát keresgéli, és odament, hogy segítsen neki. Hamarosan több szomszéd is csatlakozott hozzájuk, mindenki az ő kulcsát kereste.
Idővel egyikük megkérdezte, hol látta a kulcsot utoljára.
- A bejárat közelében.
A szomszéd elképedt.
- Akkor miért ilyen messze, a lámpa alatt keresgél?
- Mert itt több a fény!
Sam, ez a tanmese azért jutott eszembe, mert azokon az utakon gondolkodom, amelyeket életünk során végigjárunk. Miközben a válaszokat keressük, gyakran ösztönösen arrafelé indulunk, ahol több a fény. Pedig néha nem ártana a sötétben keresgélnünk."

Részlet Daniel Gottlieb: Drága Sam! című munkájából
Forrás: Nők lapja 2008/43.

A felvezető szöveg szerint:
"Egy fiatal korában autóbalesetben megbénult pszichológus nagypapa, aki várva-várt, imádott unokájához, Samhez kezd leveleket írni, hogy már születésekor megossza vele mindazon tapasztalatait, amelyeket a kisfiú boldogsága és elégedettsége szempontjából nélkülözhetetlennek tart. Sam még nincs kétéves, amikor kiderül, hogy autista. de az elszánt nagypapa ír tovább, abban a reményben, hátha mégis megtaníthatja unokáját arra, hogy milyenek az emberek."
Fontos lett számomra ez a tanmese, és a szerző szándéka, kitartása. Mondanom sem kell miért....
... és aztán a sötétben keresgélés rögtön eszembe juttatta a MI padlón kincset keresősdinket.....mert ugye vannak ott kincsek, nem kevesen. Tudjuk ezt már jópáran miközülünk.