2011. április 18., hétfő

Hujjuj, mit találtam...



Köszönet a fordítónak:)

"Karjaimban tartva, újra daloltam,

Lelkemben tűz gyúlt elveszett csókodban

szívedben vigasztalást Tőled kaptam.

Megkóstolom a rózsát ajkadon,

hűsítem sebeidet a válladon.

De mikor egymás szemébe nézünk

még külön világban létezünk.


Ahol a távoli óceánok sírnak,

és bánatukban hegyekre borulnak.

Ebben a kietlen, zavaros országban

a te szépséged örök vonzásában,

szállunk alá egy hegyi úton,

egy veszélyes országút sötét poklában.

'Neath Allahé, áldott esőjében fázva

menetelünk egy külön világban.



Néha az igazság, csak féligazság,

És még sok mindent elrejt a valóság.

Ne legyünk a világ játékszere,

inkább rohanj velem a szerelembe.

Bőrödön minden érintésben,

közelebb kerülsz minden szívverésben.

Lehetne élni hagyni, bízni egymásban,

amíg a halál könnyei majd választanak.



Vérünk új hidat épít a hegyek gerince felett,

A remény a selymes csillagokon is átvezet.

Széteső világok között fogom a kezed,

ebben a pillanatban, mikor minden élni kezd.

Mikor végre miénk lesz ez a pillanat,

a sötétség elmúlik egy nap alatt,

Adjunk szerelmet, ahogyan csak lehet.

Szeretni egymást emberként még lehet...."

Nincsenek megjegyzések: