Krisna búcsú I.

Kisbarátosnémmel, druszámmal, mérlegtársammal:) mentünk ki, Pici barátném kisPolskijával. Rendes kis jószág, már közel 20 éve van szolgálatban. Hihetetlen, hogy mennyire lecserélődött a hazai gépkocsiállomány, 90 körül még tiszta szoci volt a géppark.... na, bocsánat vissza, vissza....:)
11 körül értünk ki, az autókat az események helyszínétől távolabb leparkoltatták. Hűűű, jó sokan voltunk ott basszusklarinét....erre nem emlékeztem.

Két hatalmas mészkőelefánt volt a "fogadóbizottság" gondolom szerencsekívánós vagy ilyesmi célzattal.....




Picit időztünk a tónál is,......




rápillantottunk a gyerekek impozáns iskolaépületére balra, tiszta fa és kötél játszóterére jobbra, aztán szép lassan (mert kissé meredek) fölsétáltunk a templomtérhez. Ez a felvezető út mintha új lenne, nem semmi pedig, olyan cupákos, rendes mélységű kockakőfélék kilométerhosszan. A hatalmas terület gyönyörűen rendben, húúúú, itt sokat dolgoznak nagyon......Megnéztük az újdonságszámba menő sátortábort, mindenféle irányból jöttek kereskedők, leginkább persze összefüggésben az ezoval vagy keleti kultúrával, bio cuccok, kozmetikumok, iriszdiagnosztika, mágneságy, ruhák, mandalás meg egyéb szimbólumos cuccok, meg mittudomén, pénzem nem volt, így csak egyik helyen kérdeztem meg, hogy van-e hing, meg csicseri- vagy sárgaborsóliszt, de nem volt. Olyan bizniszes volt, nem szerettem ezt. Az esküvő a nagysátorban volt, mert a teplomszentélybe a tömeg tizede sem fért volna be. A szertartás indiai nyelven zajlott, de szerencsére egy konferanszié "fordított" sőt a különféle imákat, himnuszokat is fordították. Nagyon bonyolult és hosszadalmas szertartás ez a tűzceremónia, elvileg több napos (azt mondják megadják a módját) csak a búcsú kedvéért gyorsították fel. Nagyon figyusztam, de nekem az jött le az egészből, hogy nem a két ember hagyományos együttélésének megpecsételése a cél, hanem valamiféle összehangolásuk, hogy eztán együtt szolgálhassák Istenüket.
Sok minden történt még itt, de ha mindent leírnék, még holnapután is itt pötyögtetnék, így haladok tovább.
Mentünk a templomba.... szigorúan mezítláb, kísérővel. Amíg vártunk a bebocsátásra az előtérben lévő üzletben már láttam, (fura volt nekem.... a templom előterében üzlet, na mindegy) hogy lesz hing, meg liszt, de az internetes árnál vadítóbb pénzért. Ezekért azért vagyok annyira besózva, mert évekkel ezelőtt ettünk náluk pakorát, és hiába próbáltam otthon leutánozni, valahogy nem ment a spéci anyagok nélkül. Kéne még valami kalonji, meg nemtom, de azt gondolom első nekifutásra ezzel a kettővel újra startolok pakora-ügyben. Szerintem a liszt a lényeg. Nem akarok kiselőadást tartani a filozófiáról, a honlapjukon minden ott van, csak annyi, hogy a Védák az alap, és mivel az is ősforrásnak tekinthető, sok mindenben egyet tudok érteni, de nagyon sok ponton már nem. Nyilván azért mert hiányzik belőlem az a hit, bizalom és elkötelezettség, ami nem tanulható meg, nem erőszakolható ki és nem játszható meg, legalábbis tartósan nem. Ez sorszerű, karmikus, akinek ez az útja az itt van. Nálam már a hajnali négy előtti kelésnél bukna a mutatvány (minden reggel ám, vasárnap is!) a többi életviteli követelményről nem is beszélve ill. nem is ezek a fontosak, hanem a fent leírt agyi meg szívügyi "kellékek".
A szentélyük nekem nagyon túldíszített és színes, bele kéne mélyednem a filozófiába, hogy megértsem, miért.....Az idegenvezető fiú itt mesélte el a szerzetesek napi menetrendjét, az említett hajnali kelés, a templom szertartási előírása miatt van, 1/2 5-től 8-ig ott vannak, és csinálják a rítusaikat, utána közös étkezés, majd mindenki megy dolgozni..... méhészet, tehenészet, földművelés, konyha, templomrend fenntartás, adománygyűjtés, könyvterjesztés, oktatás ilyesmi. Mellette naponta minimum 16-szor 108-szor, tehát 1728-ször a Krisna mantra a dzsapaláncon....vagy imaláncon.... ebéd újra közösen, majd munka....este újra szertartás... szigorúan időrendben. Mára ennyi sikeredett.....