Hmmm, bocsánat, a szokásos késésért, szerintem már el is felejtődött ez a kérdés, olyan rég érkezett, és én szokás szerint nem is adom tovább, mert nem tudok annyi időt a blogok olvasásra szánni, hogy sok-sok blogot/blogszerzőt ismernék, a Kerekerdőben pedig biztos megbeszéljük, hogy ki mit olvas éppen..Imádok olvasni. Középsulis koromban iszonyat mennyiségű könyvet olvastunk el apuval. Róla már meséltem, gyorsolvasó volt, emiatt (is) hatalmas tudással. Velem ellentétben, amit olvasott, azt TUDTA kívül-belül, én meg sokszor a könyv címét és szerzőjét is elfelejtem.... persze vannak kivételek...
Fiatal felnőttként - amikor pedig még szombaton is dolgoztunk, meg a gyerkőcék, meg minden - kisebb tempóban ugyan, de olvastam rendesen. A 80-as években faltam a hazánkban újonnan megjelenő ezoterikusokat. Kerestem valamit...... ehhez nagyon sokat kellett olvasni, majd annak kapcsán jönni-menni, tájékozódni. Ez aztán úgy látom, egy végtelen folyamatnak tűnik, kiegészítve az önismeret dologgal, ami szintén végtelen folyamatnak tűnik:-)
Az utóbbi években jött a net, ami teljesen elkápráztatott a maga információ-dömpingjével, emiatt csökkent az olvasásra fordított időm. Este ugyan nem tudok úgy elaludni, hogy ne könyv legyen a kezemben, de sokszor csak 1-2 sorra futja, aztán álommanó teszi a dolgát.
Fentiek miatt a restancia-listám, (feltétetlenül elolvasandó könyvek) csak nő, csak nő....pedig már azt sem mondhatom, hogy majd nyugdíjas koromban, mert azt meg annyira kitoligálták időben, hogy jó lesz, ha valamit kitalálok...
Ennyi sok(k) bevezető után jöjjön egy ötös (+ 3 újratöltve) lista tavalyról. (Na, mindig milyen szabálytalan vagyok, én aki magamat szabályosnak hiszem:-))
J.D. Salinger: Zabhegyező
Régi "listás" könyv, mert valahogy kimaradt, és nagyon el akartam olvasni. Most sikerült, de alighanem ezzel vége, nem leszek megszállottja a könyvnek, mint a Mel Gibson által megformált figura az Összesküvés-elméletben.
Steinbeck: Édentől keletre
Na, ennek a könyvnek azonban a megszállottja vagyok, a jó ég tudja hányszor vettem kézbe az elmúlt évtizedekben. Rengeteg bölcsességet találok benne. Különösen a kínai szolga, Lee és Samuel Hamilton barátságából fakadó beszélgetések nyűgöznek le.
Kahlil Gibran: A próféta
Ez is újratöltve, sokszor olvasandó, akár össze-vissza is. Ő annak a Mikhail Naimynek volt a barátja, aki a Mirdad könyvét jegyzi. Mindketten mesteriek abban, hogy továbbadják, mi is a valódi célunk a világban.
Cronin: Vétlen vétkes
Az írót szeretem, tehát semmi nem akadályozott abban, hogy elolvassam ezt a művét is. Lélektani dráma, egy fiúról, aki felnőtt korában tudja meg, hogy apja börtönben ül. Ártatlanul.
Illyés Gyula: Tiszták
Én Citromfűvel ellentétben kezdek nem ragaszkodni a könyvekhez, ill. a birtoklásukhoz,(vannak kivételek!!! ) ezért kezdtem párat eladogatni belőlük a Teszveszen. Ez a könyv is licitre került. Középiskolás koromban kaptam, jutalomkönyv volt valami eredményeimért. Be kell vallanom, hogy nem nagyon szeretem a drámákat. (Ez Illyés: Öt dráma című könyve egyébként.) A kötelezőket elolvastam persze, a Rómeó és Júliát még élveztem is, de ez kifejezetten el nem olvasott porfogó volt. (Most biztos fogjátok a fejeteket....) Igenám, de mikor elkelt, akkor mégiscsak belelapoztam, és rájöttem, hogy itt van a "Tiszták" is, ami a szívemcsücske katárokról szól. (Hogy miért, arról majd talán máskor.) Summa summárum rohamtempóban elolvastam, mielőtt postáznom kellett. Szerencsére megvan elektronikusan, mert ez mégiscsak KELL nekem:-)
Rudolf Steiner: Az Akasha krónikából
Rengeteg Steinerünk van, és a környezetünkben nagyon sokan olvassák, (férjem is) ezért mindig valahogy szégyelltem, hogy én nem bírok kiolvasni egyet sem. Évről évre nekiállok valamelyiknek, de mindig beletörik a bicskám. Hihetetlen, már-már lehetetlennek tűnő tudású ember volt. Ezt a könyvet majdnem kiolvastam már:-)) Az Új Mani-fest sorozatban megjelent munkásoknak szóló előadásai kicsit könnyebben emészthetőek, azok jönnek majd.
Wilbur Smith: Lángoló part
Jól van na, tudom, kalandregény, de azért szedem elő állandóan, mert a busmanokról szóló részek nagy élettanulságok. Ha már "kalandozunk" azt is megvallom, hogy szeretem Ken Follett könyveit is egyszer elolvasni.
Francois Favre: Máni, Kelet Krisztusa, Nyugat Buddhája
Itt is bicskatörés van, pedig nagyon jó kis:-) könyv, csak a terjedelme nem éppen kicsi, közel 700 oldalas. Most nem megyek bele, ki is Máni vagy mi is a manicheizmus, mert akkor regény lesz a bejegyzésből. Szóval még olvasom. A fejembe való, ami benne találtatik.
És hát.... a blogomban korábban említett Vercors elmaradt:-((
Be kéne iratkozzak megint a könyvtárba.
3 megjegyzés:
Köszönöm, Galina, hogy válaszoltál, játszottál!
A Zabhegyező nálam is kimaradt :)Még mindig a listán van, de mindig hátrébb csúszik valami miatt.
A Lángoló partot nagyon szerettem. És Ken Folett is bejön :)
Máni prófétáról pedig José Fréches könyveiben olvastam (A selyem császárnője - van vagy három kötetet, jó vastag mind a három. Maga a történet nem annyira fogott meg,inkább az az ismeretanyag, amit csak úgy mellékesen közöl a különféle vallásokról)
Néha megfordul a fejemben, hogy túl sok már itthon a könyv, valahogy szelektálni kellene. Jellemzően takarítás közben. És amikor elkezdem összeszedni a könyveket. Nem tudom, hogy máshol hogy van, de nálunk vándorolnak a könyvek. Hol itt, hol ott bukkan fel egy-egy darab, teljesen rejtélyesen. Rajtam kívül khm nem nagyon olvas senki. Én pedig megesküszöm rá, hogy épp az már hónapok óta nem volt a kezemben. Mégis... szóval mikor már túl sok kolbászolt el, akkor elkezdem összeszedni, és rendezni őket. Mivel ilyenkor a legtöbbe bele is olvasok több napos meló, mire mindenki a helyére kerül. Aztán kezdődik elölről az egész...
Jó játék lehet, de tényleg.
Én is helyhiány és takarítás problémák miatt kezdtem szelektálni, de nagyon nehéz. Különösen azért, mert hátha kézbe jön valami, ami újraolvasva egészen más élményeket és ismereteket rejteget, hiszen mi, az olvasók is változunk. Vannak olyan könyvek, főleg az ezo-k, amikben mindig valami újat "hallok meg" és nagy kérdés, hogy ezeket a részeket vajon olvastam anno? Vagy mi van? Persze igen, csak most vagyok "kész" a hallásra.
Köszi a José Fréches infót, utána nézek.
Megjegyzés küldése