Szakácskönyv - körkérdés

Citromfűtől érkezett a kérdés, kicsit késve, de megjöttem.
Tulajdonképpen nincs túl nehéz dolgom, mert nálam a No. 1, 2 és 3 is Horváth Ilona szakácskönyve.... látszik is szegény könyvön, hogy
agyon lett forgatva, ki is forgott szerencsétlen a gerincéből, de már van másik:) Valahol már írtam a főzéskezdeményeimről, most nem ismétlek anyuval kapcsolatban sem, szóval ezt a könyvet ÉN fedeztem fel magamnak, aztán adtam tovább a lányomnak is, mint alapkönyvet. Ezzel persze nem azt
mondom, hogy nem fordult meg a házunktáján egy csomó másik szakácskönyv, és szívesen lapozgatom is őket, de a gyakorlatban mindig ezt húzom elő.
Citromfűhöz hasonlóan nálam is csak gyűlik, gyűlik a sok cetli, lap, sütisfüzet, mióta meg a neten barangolok, már több dosszié van telehajigálva kinyomtatott receptekkel, de hogy ki fogja ezt valaha rendszerezni????
Sőt, a winchester is tele van egy csomó nagyobb lélegzetű szakácskönyvvel, amit még nem nyomtattam ki, vagy nem is fogok, ki tudja? Vannak aztán hetilapokből kivágott összefűzött vagy lefűzött receptek, és valahonnan előkerült egy csomó kártyás recept is. Szerencsére, mert ahogy ehhez a bejegyzéshez nézgelődtem, hogy miből is sütök-főzök most, előkerült egy rég keresett kedvenc recept, a szaftos galuska. Gyorsan meg is gyártmányoztam ma:-) Aztán múltkoriban előfordult, hogy valami reklámújságban találtunk receptkincset.
Nálunk az a sikeres recept, amit többször meg kell főzni vagy sütni. Különösen némely sütiknél fordult elő, hogy minden hétvégén azért a bizonyosért verte a család a tamtamot. Aztán egyszercsak kicsit meguntuk, és akkor ritkábban került terítékre. Anyu sütiscetlijeit is nagy hévvel másoltam át kislánykoromban egy kockás füzetbe, aztán felnőttként újra nekiálltam átmásolni, újakkal kiegészítve, de még mindig nem vagyok készen:-)
Mikor vegák lettünk beszereztem egy csomó szakácskönyvet, de a többségük külföldön íródott, és hiányoztak az alkotóelemek, különösen ebben a kicsi városban nem lehetett beszerezni, de nem is nagy baj, mert alapvetően magyaros vegák vagyunk, az indiai csak ritkán, inkább az olaszos ízesítések "jönnek be" a fiúknak.
Volt egy nagyon jó kis könyvem a vegetáriánus konyha magyarosan vagy valami ilyesmi, azt meg kölcsönadtam, és valahogy nem jutott vissza hozzánk:(
Aztán kifejezetten szerettem olvasni ezt a könyvet:

Hát, nagyjából ennyi....
Nem adom tovább a kérdést, mert nálam mindig megáll a dolog, ritkán működik csak az, hogy akit megkérdezek válaszol is, (egyszer azért előfordult) így inkább nem erőltetem.