BUÉK

Dire Straits - Brothers in Arms

Evanescence

Nightwish Away

Már megint a nagy kedvenc...

Mike Oldfield - The top of the Morning Tubular Bells III.

"Találmány" II.

Ezt is a körkérdés kapcsán találtam, és meg is sütöttem a hétvégén. Ebben az (is) a nagyon jó, hogy sokáig finom friss puha marad.

Narancsos süti
Hozzávalók:
½ csésze vaj
2 tojás
2 ek. friss narancslé
2 csésze finom kiőrlésű liszt
¾ tk. szódabikarbóna
1 csésze méz
¼ csésze tej
1-1/2 tk. reszelt naracs héja
½ tk. só
Elkészítése:
Helyezzük a vajat nagy tálba, keverőgéppel verjük krémesre, folyamatosan keverjük, miközben a mézet adjuk hozzá. Rakjuk bele a tojásokat egyesével, mindig jól keverjük fel! Külön a tejet, a narancslevet és a narancshéjat is keverjük össze. A száraz hozzávalókat szintén külön tálban elegyítsük. Majd váltakozva a krémes és a tejes hozzávalókat dolgozzuk össze, melynek végén adjuk hozzá a szódabikarbónás lisztet, és az egészet jól dolgozzuk össze. Vajazzuk ki a tepsit, rakjuk bele a tésztát és 150 fokos sütőben 25-30 percig süssük. Igazi csemege!

Ahol találtam

Szaftos galuska a "találmányok"-ból...:)

A körkérdés kapcsán találtam a receptarchívumomban, és rögtön el is készítettem. (Nem először, mert szeretjük.)1 nagy fej hagyma
2 evőkanál zsír (ami nálam persze olaj, ha nem is két ek.)
1 teáskanál pirospaprika
25 dkg zöldpaprika
15 dkg paradicsom
só
törött bors
2 gerezd fokhagyma
1 evőkanál liszt
1 dl tej
örölt gyömbér (ez most nálam kimaradt)
4 adag galuska
1 dl tejföl
Az apróra vágott vöröshagymát megfonnyasztom a forró zsiradékon, majd a tűzről lehúzva elkeverem benne a pirospaprikát. Egy evőkanál vízzel felöntöm, beleteszem a feldarabolt zöldpaprikát és a meghámozott (én ugyan nem hámoztam:-) negyedekbe vágott paradicsomot. Fedő alatt puhára párolom. Megsózom, megborsozom és a zúzott fokhagymát is belekeverem.
Ha zsírjára sült lisztes tejjel felengedem, (na, ez volt nekem először nagyon fura, mit keres a lecsóban a tej meg a liszt???) és sűrűre forralom. Közben gyömbérrel fűszerezem.
A melegen tartott, szokásos módon megfőzött galuskát összekeverem a lecsóval és tejföllel meglocsolva forrón tálalom.

Gyerekkori emlékek

Citromfűtől érkezett a kérdés, NAGYON megkésve, de összejött pár emlék.
Ehhez az is kellett, hogy elmenjek az osztálytalálkozóra, és találkozzak azzal a lánnyal, aki már az oviből volt a legjobb barátnőm sokáig, és ugyanabba a kövér kisfiúba voltunk fülig szerelmesek mindketten. Szóval ahogy olvasgattalak Benneteket, rájöttem, hogy nekem NINCS ovis emlékem, ill. ami van az nem jó. És akkor most találkoztam Ágival, és rájöttem, hogy dehogynem, ui. mi mindig vigyorogtunk..... azon, hogy légy mászik a falon, azon, hogy békafenekű autót láttunk séta közben, azon hogy porszemcsék szállingóznak a levegőben.....nem sorolom, de az összes dadust meg óvónénit totál kikészítettünk az állandó viháncolásunkkal. Alighanem valami évvégi szereplést is tönkretettünk, mert már olyan tökélyre fejlesztettük a dolgot, hogy elég volt egymásra néznünk.... és ez folytatódott a suliban is.
Aztán Ő volt az a lány, akivel együtt muzsikáltunk a tangóharmonikánkon. Az övé kék volt, az enyém piros. Mindent eljátszottunk hallás után, közkívánatra, akár két szólamban is. Szerintem mindketten nagyon tehetségesek voltunk, de valahogy a zenei képzésünk elmaradt. Ő végig kitűnő tanuló volt, én mindig a közelében, aztán derékba törte a továbbtanulását középsuliban egy súlyos daganatos betegség, amiből szerencsére felépült, de a zsenialitása többé nem rúgott labdába.
Később..... anyu valami olyan tisztiklubban főzött, ahol este is ott kellett lennie, és néha engem is vitt magával, mert apu is műszakban dolgozott. Ebből az időből az maradt meg bennem, hogy az udvaron esti szürkületben hintázok, és közben falom a frissen sütött rántott májakat:-) vagy pedig az étteremben lévő zongorán pötyögök. Ott is eljátszottam egy csomó dalt hallás után, és élveztem, hogy a kiskatonák leadják a zenei kívánságaikat.
Erről jut eszembe (már megint zene) hogy két hétre kórházba kerültem valami ismeretlen eredetű kiütéssel 10 évesen (főleg szerintem azért távolítottak el otthonról, mert ott volt az újszülött öcsém) és egy csomó öreg nénivel voltam a szobában, és persze ott is ment a kívánságműsor a harmonikámon. Valamelyik dokibácsit olyan szinten kedveltük, hogy egyik éjszakai ügyeletének reggelén zenés ébresztőt csináltunk neki. Gondolhatjátok, a szőke copfos tízéves pizsamában a harmonikájával, meg egy csomó öreg néni köntösben mentünk egy emelettel lejjebb korán reggel ébreszteni:-))
Aztán nagyon izgalmas vagyis inkább félelmetes emlékkép még, hogy volt az utcánkban egy kápolna, amit csak karácsonykor és húsvétkor nyitottak ki a hívőknek, egyébként egy lélek sem járt arra soha....de tele volt az udvara vadgesztenyefákkal, aminek a termését gyerekcsapatokként összeszedegettük, és lett egy kis pénzecskénk. Egyszer - már nem tudom miért - de egyedül maradtam...... és hááát nagyon-nagyon féltem..... szedegettem a gesztenyét, de ott volt mindenhol körülöttem a golgotai misztérium kőtáblákva vésve.... fújt a szél, sötét volt... még most is borzongok, ha visszagondolok erre.
Ezek voltak az emlékek, amik eszembe jutottak, és ennyi volt a zenei pályafutásom is, mert sajnos később sem fejlesztettem, mikor már én, önállóan is megtehettem volna.

Szakácskönyv - körkérdés

Citromfűtől érkezett a kérdés, kicsit késve, de megjöttem.
Tulajdonképpen nincs túl nehéz dolgom, mert nálam a No. 1, 2 és 3 is Horváth Ilona szakácskönyve.... látszik is szegény könyvön, hogy
agyon lett forgatva, ki is forgott szerencsétlen a gerincéből, de már van másik:) Valahol már írtam a főzéskezdeményeimről, most nem ismétlek anyuval kapcsolatban sem, szóval ezt a könyvet ÉN fedeztem fel magamnak, aztán adtam tovább a lányomnak is, mint alapkönyvet. Ezzel persze nem azt
mondom, hogy nem fordult meg a házunktáján egy csomó másik szakácskönyv, és szívesen lapozgatom is őket, de a gyakorlatban mindig ezt húzom elő.
Citromfűhöz hasonlóan nálam is csak gyűlik, gyűlik a sok cetli, lap, sütisfüzet, mióta meg a neten barangolok, már több dosszié van telehajigálva kinyomtatott receptekkel, de hogy ki fogja ezt valaha rendszerezni????
Sőt, a winchester is tele van egy csomó nagyobb lélegzetű szakácskönyvvel, amit még nem nyomtattam ki, vagy nem is fogok, ki tudja? Vannak aztán hetilapokből kivágott összefűzött vagy lefűzött receptek, és valahonnan előkerült egy csomó kártyás recept is. Szerencsére, mert ahogy ehhez a bejegyzéshez nézgelődtem, hogy miből is sütök-főzök most, előkerült egy rég keresett kedvenc recept, a szaftos galuska. Gyorsan meg is gyártmányoztam ma:-) Aztán múltkoriban előfordult, hogy valami reklámújságban találtunk receptkincset.
Nálunk az a sikeres recept, amit többször meg kell főzni vagy sütni. Különösen némely sütiknél fordult elő, hogy minden hétvégén azért a bizonyosért verte a család a tamtamot. Aztán egyszercsak kicsit meguntuk, és akkor ritkábban került terítékre. Anyu sütiscetlijeit is nagy hévvel másoltam át kislánykoromban egy kockás füzetbe, aztán felnőttként újra nekiálltam átmásolni, újakkal kiegészítve, de még mindig nem vagyok készen:-)
Mikor vegák lettünk beszereztem egy csomó szakácskönyvet, de a többségük külföldön íródott, és hiányoztak az alkotóelemek, különösen ebben a kicsi városban nem lehetett beszerezni, de nem is nagy baj, mert alapvetően magyaros vegák vagyunk, az indiai csak ritkán, inkább az olaszos ízesítések "jönnek be" a fiúknak.
Volt egy nagyon jó kis könyvem a vegetáriánus konyha magyarosan vagy valami ilyesmi, azt meg kölcsönadtam, és valahogy nem jutott vissza hozzánk:(
Aztán kifejezetten szerettem olvasni ezt a könyvet:

Hát, nagyjából ennyi....
Nem adom tovább a kérdést, mert nálam mindig megáll a dolog, ritkán működik csak az, hogy akit megkérdezek válaszol is, (egyszer azért előfordult) így inkább nem erőltetem.

36 éve...

.... és a nyáron , és most pénteken, és sokan közülünk évente találkozunk/nak.....hmmmm...
Jó volt Veletek!

Nosztalgiázok....

"1988-ban ünnepelte a világ az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 40. évfordulóját. Az Amnesty International koncertsorozatot szervezett szeptember és október folyamán, öt világrész 19 városában világhírű zenészek részvételével. London és Párizs után Budapest volt a körút harmadik állomása, ahol fellépett Bruce Sprinsteen, Sting, Peter Gabriel, Tracy Chapman, Youssou N'Dour, valamint a magyar Hobo Blues Band és Bródy János. A Magyar ENSZ Társaság védnöksége alatt, a fővárosunkban szervezett, "Emberi Jogokat Most" koncertnek közel 90 ezer résztvevője volt a Népstadionban szeptember 6-án."
......... éééééééssss ééééééén OTT LEHETTEM!!!! Életem első és utsó nagy koncertje volt. Hihetetlen élmény volt, és azóta szeretem Bruce Springsteen-t, és nem érdekel, hogy amerikai, hanem csak amit hordoz és közvetít a személyiségével. Most kéne nekem egy csipetnyi abból az erőből és szenvedélyből, amit Ő akkor ott prezentált nekünk az éccaka kellős közepén!
Részlet a magyar honlapjáról, az emlegetett koncertről:
"A tény az, hogy Bruce olyan elementáris erővel, olyan rokonszenves és magával ragadó vitalitással zenélt és húzta magával a közönséget, amely messze meghaladta zenésztársait. Ő beszélt magyarul, Ő fonta be a cadillack ranch szövegébe "Budapestet", Ő volt az aki állandóan énekeltette a közönséget és Ő volt az, aki persze zárta/lezárta a show-t. Személyes véleményem, hogy Bruce zenei megnyilvánulásai olyan intenzív művészi hordozóerővel bírnak, mint egy Boeing 747-es, ott és akkor nemcsak az én véleményem, de 90 ezer ember együttes véleménye, érzése, felismerése és öröme volt."

És Tracy Chapman-t is ott fedeztem fel magamnak....


Tracy Chapman - Talkin' Bout A Revolution


Bruce Springsteen - Fire


Bruce Springsteen - Sad eyes

Hajíts el mindent, és ülj le 4 és fél percre....

Mike Oldfield: Blackbird

Kicsi út

Gryllus Vilmos - Navigátor Stúdió: Kicsi út

Forrás: egyszervolt.hu

7+kettő "titok"

Gabah, ittvagyok!
Hét + 2 lett, a kilenc is egy jó szám, nem?

Nem lesz nehéz magamat überelni az eddig a blogban el nem árult tikaim miatt, mert szinte nincs itt semmi saját kútfőből. (Bár az összegyűjtöttek némileg megmutatják ki vagyok, vagyis ki szeretnék lenni, vagyis na, értitek, ugye?) Titkok pláne nincsenek, és ha meg most írok itt ilyeneket, akkor már nem lesznek titkok. Najóóó, nem is titkok, mert a fontos titkoknak titoknak kell maradniuk:-)
Mindenesetre - fentiek ellenére - valahogy ez nekem nem volt olyan könnyű....

1., Egyik ezoterikus kalandozásom során megismertem valakit, aki megtanított arra, hogy ha sorba kell állni, vagy sokat várakozni, akkor nehogymá" idegesen tipródjak, meg hagyjam lassan gerjedezni mindenféle dühömet, hanem használjam ki az alkalmat és időt, gondolkodjak, elmélkedjek, tekintsem ajándéknak az egészet. Na, nem lett ebből valami nyíltszíni meditációs gyakorlat, de imádom megfigyelni az embereket ilyenkor, (finoman, nem észrevehetően) a reakcióikat, a párbeszédeket, a gesztusokat...vagy kitalálni mit mondhatnak, hogyan élhetnek... és ez többnyire megnyugtat. Nem mindig működik persze, van amikor az egeket rugdosnám kínomban (már'ha föl bírnám emelni könnyedén valamelyik lábamat mondjuk vállmagassagig :))
2., Imádom "összeenni" a jól megsózott főtt kukoricát mézédes görögdinnyével.... egy falat ez... egy falat az.... a lekvárt tejföllel már csak félve merem ideírni:-))
3., Szeretem az ásványokat, kőzeteket, kristályokat különösen a piritet, és a hegyikristályt. A fotó a piritről, avagy a bolondok aranyáról látható fent.
4., Soha nem bírok elaludni olvasás nélkül. Reflex. Ha csak két mondatot, de akkor is muszáj olvasnom, így ha Beni nálunk alszik, miután elaludt, óvatosan beburkolom az éjszakai lámpocskát valami lebernyeggel, és úgy... Ennek ellenére rengeteg a restanciám.... biztos sok van a kétmondatos éccakákból:-) Citromfű! Apukám olvasott gyorsolvasva, győztem neki hordani a könyvtári könyveket. hamar ki is nőttük a városrész kiskönyvtárát, kellett menni a megyeibe.
5., Nagyon utálok takarítani, de ha egyszer rá bírom venni magam, akkor már élvezem az alapos, mindent kézbevenni, átforgatni, elmélázni mókát, és azután élvezem a rendet kb. 2 napig, amíg tart:-) Ha jönnek az unokák, akkor nem tart semeddig:-) Gyorstakarításban a férjem kiváló, én nem annyira. A két módszer között antagonisztikus az ellentét, így együtt nem működőképes.
6., Imádok úgy sétálni, hogy a fejemen a fülesből valami jó kis zene szól a kedvenceimből, ez az egyetlen testmozgás, amit kifejezetten szeretek. (Csak az a bajság van, hogy rendszeresen el kéne jutni odáig, hogy fejemen a zene, kezemben a kapukulcs, és lépek kifelé a lakásból, mert akkor már minden ok.) A másik a bármilyen tánc lenne, de egyedül itthon elég idétlen lenne, ha nekiállnék ropni, a városban meg nincs ilyen klub a véneknek. A családban senkiknek nincs táncolhatnékja, így várom a fejleményeket Enikőnél, mert úgy tűnik Ő táncos lány lesz.
7., Szerencsére nem bírom elfelejteni, hogy én is voltam gyerek, így egy-egy helyzetben a gyerekeim kapcsán mindig eszembe jutott, hogy milyen is volt átélni a felnőttek reakcióját pl. valami törés-zúzásnál, harisnyaszakadásnál.... így aztán ebből nincs nálunk semmi probléma.

+2

• Utálom a szanaszét hajigált ruhákat, zoknikat, a nyitvahagyott szekrényajtókat, a kiürült dobozokat és zacskókat a szekrényben, meg egyéb bosszantó apróságokat, de többnyire nem szólok egy szót sem, sőt odáig fajultam az elfogadásban, hogy már kilengedezek én is. (Bár az is bosszant:-))

• Alighanem be kell vallanom, hogy ha mélyen magamba leskelődök, akkor azt gondolom hogy itt, virtuálisan sokkal nyitottabb vagyok, mint élőben. Pedig sokkal többet tudunk egymásról virtuális barátaimmal sokszor, mint a körülöttem élők. Majd egy nagy találkozás megmutatja mizujs ezügyben énnálam.

Szívesen olvasnám kerekerdős Barátosnéim titkait ott, Füliét, Tigerladyét a blogjukban.

Mióta főzök, és miért?

Citromfű, kérlek ne haragudj, hogy ennyit szuszakoltam, de a lényeg, hogy végre megszületett a nagy mű:-) A titkok is jönnek lassan....

Anyum szakácsnő volt. Elvileg és szerintem gyakorlatilag is ez felnövekvő kislányoknak hatalmas előny. Én viszont pontosan úgy vagyok, mint Citromfű anyukája,(úgy mentem férjhez, hogy nem tudtam főzni) bár az apropo egészen más. Anyut inkább nem bántanám meg, még így sem, hogy biztosan nem olvassa majd, de manapság próbálom elfogadni és megérteni, hogy miért verte szét a lelkemet, és okozott a mai napig tartó önértékelési zavarokat bennem. Nagyjából persze már sejtem az Ő viselkedésének pszichikai okait, de most nem ez a kérdés ugye:-) Szóval legfeljebb zöldségeket pucolhattam, sütiket kavargattam, de az érdemi munkához soha nem engedett, nem tartott sem méltónak, sem elég ügyesnek. Gyerekkori sikerélmény tehát sütés-főzésügyben: nulla! 18 évesen férjhez mentem egy falusi fiúhoz, aki a szertartás utáni héten (szeptember vége, mint Petőfiéknél, és elmaradt nászút) közölte velem, hogy be kéne főzni a kertben termett paradicsomot.... Na, gondolhatjátok mekkora szemeket meresztettem, mert a főzőtudományom teljes hiánya mellett a ház felszerelése a következő volt főzőalkalmatosságok szempontjából: 1 db olajkályha a hálóban, 1 db fatüzelésű kályha a fürdőben, 1db kis dobkályha a konyhában + 1 db camping gázfőző. A paradicsomot (a férjem hathatós segítségével) a fürdőszobai kályhán főztük be, majd szomorúan konstatáltuk, hogy az ajtót a továbbiakban nem lehet becsukni, annyira megvetemedett a szokatlan hőtől. A vasárnapi ebédkezdemények fentiek értelmében 3 helyen főződtek, én meg rohangáltam a helyszínek között. Az olajkályhán egészen ízletesen sültek a kaják, bár felettébb le akartak mindig égni. Emlékezetes volt az egyik vasárnapi ebéd, amikor a nagy rohangászásban a camping gázfőzőról leborult a földre a sült kacsa:-( Háát így kezdődőtt..... Sok mindennek neki mertem állni, sok mindennek nem. Csináltam pl. hadseregnyi mennyiségű (mert ugye mindig kellett még liszt az eszement mennyiségű krumplihoz:-)) és két felnőttökölnyi nagyságú szilvásgombócokat ( a férjem és a sógorom hálásan megették, mert anyósom szegény - a rétest kivéve - valami borzalmas kajákat főzött) de valami miatt évekig! nem csináltam palacsintát és nokedlit vagy galuskát, (ki hogy ismeri) nyújtós tésztás sütiket és kelt tésztákat. Azt meg ne kérdezzétek miért, ma már vihogok magamon, de ezeknek nem mertem nekiállni sokáig. Sütni közben nagyon megszerettem, szépséges és finom gyártmányok jöttek ki az ÉN ügyetlen kezeim alól. Főzni tulajdonképpen szerintem a lányom születése után Dénes Zsófia: Mit egyen a gyerek c. könyvéből tanultam meg. Mindig, minden nap főztem neki. Szép lassan mindig bővülő alapanyagokkal tanultam meg a főzelékek, habarások, rántások, köretek készítésének rejtelmeit, és kicsiben. Később már nagyban, mert a férjem imádta ezeket a babakajákat:-) így egy idő után már jócskán rátartással főztem. Alaptankönyv lett nálam Horváth Ilona híres szakácskönyve is, ami az ízlésvilágomnak is teljesen megfelelt. Az első példány már cafatokban hevert, mire mostanában sikerült egy újat vennem, hogy meglegyen. (A lányomnak korábban beszereztem.)
A 90-es évek elején vegaságra adtuk a fejünket, először egy reiki tanfolyam miatt egy hónapra, majd később (nem a reiki miatt) végleg. Eleinte el nem tudtam képzelni mifenét fogunk enni, ezért teljesen megértem a húsevők ilyesmi kérdéseit. Aztán lassan itt is jöttek a receptek, elképzelések, próbák... és túléltük, sőőőt khmmmm, túlsúlyosak lettünk a nagy túlélési kísérletben:-) Komolyra fordítva a szót, sokkal nagyobb figyelmet kéne fordítani a helyes élelmi arányokra, ez még nem mindig sikerül, mert a szándék teljesen megvan ugyan bennünk az egészséges táplálékok fogyasztására, csak nem mindig találkozik az ízlésvilágunkkal vagy a fránya vágyainkkal. Nekem is sokat segít az internet, és én is megpróbálok mindent, amikről Ti is beszámoltatok, de most inkább megpróbálom itt és most ezt befejezni, még mielőtt nagyregény lesz az irományomból:-))) Még csak annyit, hogy a gyerekeimet örömmel engedtem be a konyhába mikor jönni akartak, nem bántam én, hogy a még a fülükből is zsemlemorzsa folyt egy-egy panírozáskor, a konyha állapotáról nem is beszélve... de nem rettennek meg, ha főzni kell valamit, és különösen a lányom nagyon kreatív főzőasszonyka, sok mindent beújított, és néha engem is megújulásra sarkall.

Nyanyust mindig csodáltam a szuper sütijeiért, ezért szívesen olvasnám a Ő történetét a kerekedőben, ugyanitt Seniorét is, és Tigerlady története is érdekel, mert Ő amolyan lányomféle kreatív háziasszony lehet, bár a költözés miatt, most sok-sok-sok idő van erre, jóóóó?:-))

Tanmese

"Egyszer egy ember késő este arra ment haza, hogy kizárták a házából. A szomszédja látta, hogy az utcai lámpa alatt a kulcsát keresgéli, és odament, hogy segítsen neki. Hamarosan több szomszéd is csatlakozott hozzájuk, mindenki az ő kulcsát kereste.
Idővel egyikük megkérdezte, hol látta a kulcsot utoljára.
- A bejárat közelében.
A szomszéd elképedt.
- Akkor miért ilyen messze, a lámpa alatt keresgél?
- Mert itt több a fény!
Sam, ez a tanmese azért jutott eszembe, mert azokon az utakon gondolkodom, amelyeket életünk során végigjárunk. Miközben a válaszokat keressük, gyakran ösztönösen arrafelé indulunk, ahol több a fény. Pedig néha nem ártana a sötétben keresgélnünk."

Részlet Daniel Gottlieb: Drága Sam! című munkájából
Forrás: Nők lapja 2008/43.

A felvezető szöveg szerint:
"Egy fiatal korában autóbalesetben megbénult pszichológus nagypapa, aki várva-várt, imádott unokájához, Samhez kezd leveleket írni, hogy már születésekor megossza vele mindazon tapasztalatait, amelyeket a kisfiú boldogsága és elégedettsége szempontjából nélkülözhetetlennek tart. Sam még nincs kétéves, amikor kiderül, hogy autista. de az elszánt nagypapa ír tovább, abban a reményben, hátha mégis megtaníthatja unokáját arra, hogy milyenek az emberek."
Fontos lett számomra ez a tanmese, és a szerző szándéka, kitartása. Mondanom sem kell miért....
... és aztán a sötétben keresgélés rögtön eszembe juttatta a MI padlón kincset keresősdinket.....mert ugye vannak ott kincsek, nem kevesen. Tudjuk ezt már jópáran miközülünk.

"Őrizd Uram, a lélek útjait." - Gizusnak

".....

A test pihen vermében hallgatag,
rögök nyugalmas sorsát éli lenn,
szétoszlik, szomjas gyökér felissza
s zöld lobogással tér ujra vissza,

törvény szerint! s oly szörnyü, szörnyü így,
mi egy világ volt, kétfelé kering!
vagy bölcs talán? a holttest tudja itt.
Őrizd Uram, a lélek útjait. "

Radnóti Miklós: Ének a halálról (részlet)

Weöres Sándor: A rózsák dalaiból

"......
5.
Ó ne kérdezd a rózsát, hogy hű marad-e hozzád.
Kérdezd a kósza felhőt: örökre égreszállt-e?
Kérdezd szemed világát: a sírba elkisér-e?
Ó ne vallasd a rózsát, mert harmatkönnye csordul..."

Vadásztam....

....Senior blogjából, mikor múltkor megnéztem, hogy megvan-e még az a blog, és szerencsére, Ő begyűjtötte anno tőlem, én meg most Tőle:
“A teljes elfogadás a feltétel nélküli szeretet.” (Andrew Matthews)


“A barátom sem tökéletes és én sem vagyok az - így aztán tökéletesen összeilllünk.” (Alexander Pope)

“Az emberi élet bombabiztos törvénye: ahhoz, hogy teljes életet éljünk, meg kell tanulnunk a dolgokat használni és az embereket szeretni, nem pedig a dolgokat szeretni és az embereket használni.” (John Powell)


És Tatiosztól:

“Hegymászó minden ember. Ha ellátunk a végtelenbe, hegyeket álmodunk az orrunk elé, amelyek elfedik a messzeség látványát. A nehézség az ember megmérettetése: hegyeket képzelünk oda, ahol a völgyből is ellátni a tengerig.”

“Te magad vagy az az erő, amely életre hívja a történéseket - a jót, a rosszat egyaránt. Rajtad áll, melyikre tartod magad érdemesnek: helyes gondolkodással a szerencsét idézed meg, vagy gondolkodás nélkül cselekszel, és bajokat zúdítasz az életedre. Rajtad múlik, bearanyozod-e napjaidat vagy feketére fested magad körül a világot.”

“Az élet és a szeretet csupán egyetlen időt ismer: a jelent. Az egyetlen érzékelhető idő a pillanat, amelyben élünk, amikor szeretünk. Amikor együtt tudunk élni jó és rossz tulajdonságainkkal, akkor élünk együtt saját énünkkel. Mindenkinek van egy árnyékénje. Hatalmadban áll a választás fény és árnyék között. Az árnyék nem azért lakozik benned, hogy elsötétítse a fényességet, hanem, hogy felhívja figyelmedet tökéletlenségeidre. Az erénynek csak egy fajtája van - az erény; a gonoszságnak ellenben számtalan. Szeretnünk kell mások tévedéseit, hiszen a saját tévedéseinkbe egyenesen szerelmesek vagyunk. Senki sem tökéletes, tudd ezt magadról is. Ha saját vétkeidet csupán apró botlásnak tartod, fogadd megértéssel mások hibáit.”

Antoine de Saint-Exupery: Fohász

Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak
erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére!

Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és
forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és
tapasztalatokat!
Segíts engem a helyes időbeosztásban!

Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú
vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!
Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak
átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem
a váratlan örömöket és magaslatokat!

Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie!
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek,
kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó
ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!

Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő
bátorsága és szeretete az igazság kimondásához!
Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások
mondják meg nekünk.

Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.
Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.

Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb
és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!

Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és
a megfelelő helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságot
közvetíthessek!

Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!
Taníts meg a kis lépések művészetére!

Újabb próba Esnips-el....Citromfűnek örök hála ezért az oldalért...

Get this widget | Track details | eSnips Social DNA

Kedvenceimből......

Nagyon-nagyon szeretem ezt:
"A zarándok

A zarándok fáradhatatlan lépéseitől egyre szélesebb az ösvény, a hazavezető út. Ez az út soha nem sötét, az előttünk járók fénye addig világítja meg a számunkra következő útszakaszt, ameddig benső szemünk ellát... Nincs tehát alkalom bármit is elrejteni, a sötétség fátyolával eltakarni.
Az Út soha nem üres, soha nem magányos, még ha néha úgy is érezzük.
Nincs sietség, nincs sürgetés. Nincs vesztegetni való idő...
Ezt valahol minden zarándok érzi, ezért ki-ki a maga képessége szerint iparkodik. Néhányan már messze elöl haladnak. Őket követni lehet. Mások leszakadtak tőlünk... Ők majd bennünket követhetnek...
Soha senki nem vándorol egyedül....."

Ismeretlen szerző

Panír, avagy házisajt

Citromfű zsannamannájában olvasott házitúróról jutott eszembe a házisajt, ami tulajdonképpen egy kicsit emlékeztet a túróra is, amolyan lágy, friss sajtféle, mint pl. az Anikó sajt, nem tudom van-e még ilyen? Én már többször megcsináltam, nagyon szeretem, és kiválóan helyettesítem vele a szójatofut, amit egyre kevésbé tolerál az emésztőrendszerünk. Ételekhez is, hidegkajákhoz is kiváló táplálék. Főleg igazi tejből....nem ezekből a bolti nemtejekből... :(

Hozzávalók:

tej (zsíros tej; minimum 2,8%-os, de ha lehet kapni, akkor még jobb a 3,5%-os)

citromlé

A mennyiség attól függ, hogy mennyi házisajtot szeretnénk.
Pl.:

tej	citromlé	házisajt (kb.)
1 liter	30 ml	185 ml
2 liter	60 ml	375 ml
3 liter	90 ml	555 ml

1. Egy vastag aljú lábasban felforraljuk a tejet. Amikor forr, kisebbre vesszük a lángot, és hozzáadjuk a citromlevet. Folyamatosan, kis adagonként adjuk hozzá, és közben finoman kevergetjük, amíg hatására a túró elválik a savótól. (Ha már teljesen elvált, akkor a savó sárgás, áttetsző lesz, és benne nagy darabokban lesz a fehér túrósajt.) Nem feltétlenül kell a kicsapató anyag receptben előírt teljes mennyiségét felhasználni, ha már kicsapódott a túrósajt!

2. A túrósajtot egy vékony anyaggal (pl. textilpelenka) kibélelt szűrőbe szedjük, majd a textilanyag sarkait összefogva batyut csinálunk belőle. A batyut 10 másodpercig langyos víz alá tartjuk, így kihűl annyira, hogy jól ki tudjuk csarvarni. Visszatesszük a szűrőbe, és egy nehéz súllyal (pl. vízzel teli kisfazék) 20 percen át préseljük.

3. A batyut kicsomagoljuk, és a kapott házisajtot tetszés szerint felhasználjuk. Hűtőszekrényben 4 napig eláll.

Vállalkozó kedvűek a leszűrt tejsavót is felhasználhatják. Pl. sima bolti dobozos narancslével fele-fele arányban összekeverve italként. (Ilyet láttam már palackozva is, mint német „fitness” ital. )

A recept egy régi internetes fórumos (mindmegette) társamtól származik, Ő nagy kedvelője az indiai ételeknek, sajnos már nem tartjuk a kapcsolatot, valahogy szétszéledtünk, de mindig eszembe jut, mikor ezt a sajtot csinálom, nagyon kedves lányka. Itt is köszönöm Belle:-)))

Jaaa, és amit Belle ír, a tejsavó felhasználásról, én azt egy az egyben úgy csináltam, különösen lénapokon, mérgetlenítésekkor jött jól, narancslével keverve, lehűtve kiváló üdítő ital.

Megint kincs a kelet bibliájából...

"Mikor a szépet megismerik,
felbukkan a rút is;
mikor a jót megismerik,
felbukkan a rossz is.
Lét és nemlét szüli egymást,
nehéz és könnyű megalkotja egymást,
hosszú és rövid alakítja egymást,
magas es mély kulcsolja egymást,
sok hang összeolvasztja egymást,
korábbi s későbbi követi egymást.
Ezért a bölcs
sürgés nélkül működik,
szó nélkül tanít,
nézi az áramlást és hagyja, nem erőlködik,
alkot, de művét nem birtokolja,
cselekszik, de nem ragaszkodik,
beteljesült művét nem félti,
s mert magának nem őrzi,
el se veszíti."

Lao-ce: Tao Te King 2. vers Weöres Sándor fordításával

Próbálgatok...

Attika azt mondta ez így műkszik, na lássuk.....

Bodzabogyó

"Megcsiváltam" ám (öcsém kisfia után szabadon) a bodzabogyó szörpöt.
Találtam két receptet a neten, az alábbit csináltam meg 3 kilós mennyiséggel. Annyit változattam még, hogy citromkarikákkal hagytam állani:), és borkősav helyett citromsavat használtam olyan gondolomformán. Elég jellegzetes ízű szörpi lett, de kellemes. Másnap gondoltam egyet, és a férjem által valahol szedett bioalmákat átküldtem a gyümölcscentrifugán, és ezzel kevertem össze kb. felesben az egyik szörpöt. Határozottan lágyította az ízt. Szóval próba cseresznye.....majd még...
Bodzabogyószörp

Hozzávalók: 1 kg feketebodza-bogyó, 1 l víz, borkősav, tartósítószer, 1 l léhez 1 kg cukor

Az érett bodzát megmossuk és leszemezzük. Összetörjük, hozzáadjuk a vizet, a borkősavat és a tartósítószert. Néhány napig állni hagyjuk, és a levét leszűrjük. Megmérjük. Hozzáadjuk a szükséges mennyiségű cukrot, majd feloldódásig keverjük. Üvegekbe töltjük, ledugaszoljuk. Vízzel hígítva kitűnő üdítőital, de teaízesítőnek is finom.

A másik recept, amit találtam izgatja ugyan a fantáziámat a fűszerezése miatt, de nem szimpi, hogy kifőzi belőle a C-vitamint.

Bodzabogyó szörp

6 bögre bodzabogyó (villával lehúzkodjuk a szárról), 5 bögre cukor, 1 rúd fahéj, 10 szem szegfűszeg, 10 szem szegfűbors, 2 citrom leve, 3 teáskanál reszelt citromhéj, 4 bögre víz.
A hozzávalókat egy lábosban kis lángon, lefedve 15-20 percig főzzük. Hagyjuk kihűlni, majd leszűrjük és üvegekbe töltjük. Hűtve hónapokig eláll. Hideg vízzel négyszeresére higítva üdítőital, forró vízzel citrommal ízesítve köhögéscsillapító.

Teljesség

Weöres Sándor:
A teljesség

Van Isten? Nincs Isten? - Abban, ami független a tértől, időtől és minden káprázattól: a Van és Nincs ugyanaz.
Van öröklétem? Nincs öröklétem? - Túl a téren, időn és minden káprázaton: a lét és a nem-lét ugyanaz.
Minden ismereted csupán arra jó, hogy a változók közt eligazítson, de a változatlanról nem nyújt semmi bizonyosságot. Ismeret csak a változóban van és csak a változóról, mert benne külön-külön vizsgálható a Van és Nincs, helyes és helytelen, domború és homorú; de a teljességben mindez bontatlanul azonos, ezért nincs benne semmi megnevezhető. A teljesség nem egy és nem több, nem én és nem más, nem valami és nem semmi.
Ha a teljességet ismerni akarod, ne kérdezz semmit, mert rávonatkozólag minden"igen" és"nem" ugyan azt jelenti; hanem merülj önmagadba, személyed alá, s ahol nincs tovább, ahol minden mindennel azonos: ez a teljesség.

Vízöntő

„Ha a Hold a hetedik házban áll,
és Jupiter a Marshoz közelít,
akkor béke honol a bolygók között,
és szeretet vezérli őket pályáikon!
Éppen ettől fogva uralja a földet a Vízöntő.

Harmónia, jog és tisztaság!
Rokonszenv, világosság és igazság!
Senki sem köti gúzsba a szabadságot,
és homályosítja el többé a szellemet.
A misztika belátással ajándékoz meg,
és az ember újra megtanul gondolkozni,
hála a Vízöntőnek,
a Vízöntőnek!”

Hair- Vízöntő



Hair-Aquarius

Források: Youtube, Lectorium, Johfra

Bengáli tűz

Hihetetlen, de úgy tűnik, mintha nem is olvastam volna ezt a könyvet….pedig olvastam, de egyáltalán nem emlékszem erre a részletre… igaz kis-nagylányként biztos a szerelmi szál kötötte le a figyelmemet:-)

Most, hogy újra a kezembe akadt muszáj volt kipötyögnöm ezeket a részeket!

Lehet, hogy újra kéne olvasnom egy csomó könyvet, amit már olvastam, mert kincseket rejteget a mostani tudatomnak? És akkor mi lesz a restanciákkal??? Hmmm…

A nepáli Himalájában a magyar asszony, a dán Helga ill. Haimanti, aki egy hindu tanárhoz ment feleségül, és az indus orvos felkeresnek a háborítatlan őserdőben egy risit, mestert, bölcset……

„Hogyan juthatok közelebb az igazsághoz, hogyan láthatom meg az igazi utat, amely a sok elágazásban kivezet a tévedések rengetegéből?.....

....A mi érzékeink csak egy falig hatolnak. A fülünk is csak egy bizonyos távolságig hall, de a hang betölti az egész űrt. Az ujjunk csak azt tapinthatja, amihez hozzáér, de mindezeken a tárgyakon kívül egy egész világ van, amiről nincs tudomásunk. Az idegen nyelvnek csak a szavait halljuk, de értelmét nem ismerjük. S mégsem tagadhatjuk, hogy van értelmük.

.....

A mi világunk, amit mi látunk, hallunk, érzünk, nem azonos a Világgal. Minket az idő és a tér korlátokba zár, azokon túl nem láthatunk. Pedig az igazi, létező Világ ott túl van. A mi kis világunk látszat, csalóka lidércfény. Az igazi valóság megismerhetetlen, mint ahogy a vak nem látja a színeket, de színek mégis vannak. A vaknak egyetlen vágya, hogy színeket lásson, az ember egyetlen vágya, hogy megismerje Istent, mert ő az egyetlen létező valóság. Érzékeink illúziói a Májában vergődnek. Istent, a felfoghatatlan valóságot kell keresnünk mindenütt és mindenben. Ne bátortalanítson el a tévedés, ne állítson meg a kudarc, ne tegyen elbizakodottá a látszólagos siker. Mert minden siker csak látszólagos, és a keresés az örök Valóság után örök. Mostani életünk előtt más formában kerestük, jövendő életünkben tovább fogjuk keresni. Lábunkat felsebzi a göröngy, szemünket eltompítja a fény, testünket

elsorvasztja a fáradtság, de minden szenvedés és öröm csak múló pillanat, tovább kell keresnünk. Utunkban sok-sok csillogó követ fogunk találni, boldogan szedjük fel, azt hisszük drágakő. Nemsokára érdes kavicsnak fogjuk látni, melyen megtörik a nap sugara. Ne vessük meg miatta, kutassunk tovább. A sok-sok hamis kő mind gazdagítja értelmünket, élesíti szemünket, hogy e látszatéletben megkülönböztessük a dolgokat. Rengeteg tudásanyagot gyűjtünk. Érzékeink a megfigyelés által mind több és több tévedést küszöbölnek ki, látókörünk a végtelenségig tágul, mert az illuzió, a Májá határai végtelenek. De ebben az illuzórikus látszatvilágban elménk mégis tökéletes rendet tud teremteni. Csak azt fogadja el, amit ebbe az értelmi rendbe bele tud illeszteni. Ami ezen látszatéleten túl van, az idegen és ismeretlen számára. Hinnünk kell, hogy ez a mi értelmi rendszerbe foglalt látszatvilágunk az igazi Valóság árnyképe, vetülete. Ha a látszatvilág béklyóiba kötött érzékeinket kikapcsolhatjuk, ha megakaszthatjuk azoknak a földi rendbe illesztett működését, akkor felszabadulhatunk az anyagból és felröppenhetünk a valóság fényébe. Akkor végre lehull előttünk az a lepel, amely a látás, a hallás, a tapintás és a gondolkodás által keletkezett világot festi elénk, a belemerülhetünk a Végtelenbe, az Örökbe, a Valóságba. Lehullanak a bilincsek, amelyeket természeti törvényeknek kellett elismerni, nem maradunk az érzékeink és tapasztalatunk rabjai, hanem szabadon uralkodunk a látszat-én, a látszat-környezet és a látszat-világ fölött.”

G. Hajnóczy Rózsa. Bengáli tűz

részlet

Rakott padlizsán

Tulajdonképpen halvány gőzöm nincs honnan is való ez a recept..... az biztos, hogy hússal készítettem először, tehát cirka 15 éves, és talán valamelyik exszomszédasszony elmondása alapján ......?
Hát, ez a történelem, a legújabb kor az meg az, hogy annyira szeretjük, hogy padlizsánszezonban őrületes gyakorisággal fordul elő nálunk az asztalon.
Leírt recept az sosem volt... na, majd most.
Szóval, hozzávalók:
héjában főtt majd megtisztított krumpli (kb. 2-3 kg volt minálunk most)
3 közepes szép fényes, egészséges padlizsán
zabpehely szójagranulátummal keverve, ízesítve leforrázva (vagy kb. talán fél kiló darált hús)
vöröshagyma
pirospaprika
bors
só
tejföl
sajt

A padlizsánokat lehéjazom, kb. fél centis szeletekre vágom, enyhén lesózom, picit állni hagyom, majd paprikás lisztben megforgatva forró olajban kisütögetem a szeleteket. Ez kicsit hosszadalmasnak tűnhet, de hamar sül, sőt vigyázni is kell rá, nem lehet közben belekukkantani a blogba, hogy jött-e komment:-))))
Vöröshagymát párolok, és pörkölt alapon ízesítve, fűszerezve, megpárolom rajta a húst,(én ugyan nem) szóját, zabpelyhes szóját, búzahúst, ki mit szeretne. Pár gerezd fokhagyma sem fog ártani neki.

Innentől elkészítését tekintve a rakott krumplira koncentrálhatunk:)
Kiolajozott tepsi, rá egy sor főtt krumpli, rá a piros izé (kinek mi), rá a kisült padlizsánszeletek majd tejföl jó bőven, mindez addig, amíg nem fogy el a minden. Időnként egy kis sót zuttyanthatunk a rétegekre ízlés szerint, de elvileg csak a krumlira kell, mert a többi rendben van. Ha véletlenül kevés a sült padlizsánszelet néha, akkor a konyhában ólálkodókra figyelni kell, mert rohamosan illanik el a mennyiség.

Na, imigyen mehet a sütőbe, és félidőtájt bőven szórok rá reszelt sajtot, és szépséges pirosra sütöm.
Valami hihetelenül finom ízt ad az egésznek a padlizsán.
A lányom már készítette szója helyett tojásszeletekkel is. Úgy is finom. Az utsó pillánatban fotóztam, már alig lézengett a tepsiben.

Recipe a pakorához

Sajna, vagyis dehogy, dehogy, köszönet és hála érte:-)) a fiúk mindennap megleptek a héten... mire hazamentem főztek valamit, így hiába dörgölőztem a mancsomat mindig 4 óra fele, hogy na, majd ma pakora lesz...de egyszer majdcsak lesz:-)

Pakora - Bundában sült zöldségek
Gyakorlatilag valamennyi zöldségféléből készíthető pakora, mégis a karfiol pakora a legnépszerűbb. Indiában a pakora csaknem nemzeti szenvedélynek számít. Nyüzsgő városi utcasarkoktól elhagyatott vidéki vasútállomásokig mindenhol megszokott látvány egy-egy kis pakorás kézikocsit körülvevő csoport. Büfékben gyors falat egy kis chatnival vagy gyümölcslével, otthon pedig egyszerű, olcsó, könnyen elkészíthető csemege váratlan vendégeknek vagy a családnak. Mindig gőzölgő forrón tálaljuk!
Hozzávalók:
225 g sárgaborsó liszt vagy csicseriborsó liszt
1 evőkanál kalonji
1/2 kávéskanál őrölt fahéj
1/4 kávéskanál erős fűszerpaprika
2 kávéskanál őrölt koriander
2 kávéskanál őrölt római kömény
1 1/2 kávéskanál kurkuma
1/4 kávéskanál hing
2 kávéskanál só
250 ml hideg víz
700 g zöldség (kisebb rózsákra szedett karfiol, vagy vékony karikákra vágott burgonya, padlizsán, paradicsom, cukkini, csillagtök, kaliforniai paprika, csíkokra vágott sárgarépa vagy éretlen banán, esetleg spenót, spárga, articsóka, stb.), vagy kockákra vágott házi sajt
ghí vagy növényi olaj a sütéshez

A sárgaborsó vagy csicseriborsó lisztet átszitáljuk, majd belekeverjük a fűszereket. 5 evőkanál vízzel csomómentesre keverjük. Állandóan kevergetve még annyi vizet adunk hozzá, hogy a kanál hátulját befedje. 10-15 percig pihentetjük. Közben megmossuk és felvágjuk a zöldségeket, majd habverővel alaposan megkeverjük a tésztát, hogy kissé könnyebbé tegyük. Beleszórunk egy maroknyi zöldséget, majd egyenként kivesszük őket, és azonnal beledobjuk a felmelegített ghíbe vagy olajba. Ügyeljünk, hogy a zsiradék ne legyen túl forró, másképp belül nyers marad a pakoránk. Aranybarnára sütjük, és egészen forrón, paradicsom vagy tamarind chatnival tálaljuk.
Elkészítési idő: 30 perc.

Forrás: http://krisna.hu/w/?q=node/593

Krisna búcsú II.

Szóval, hol is tartottam, jaaaa templombelsőről egy fotócska...
Volt egy nagy etetősátor is a műsoroson kívül.....na oda leültünk enni, megettem a jó kis hazai vajas uborkás szendót, tiszta lükék vagyunk pedig, mert nem volt annyira drága a kaja, csak valahogy azt gondoltuk. Nagyon jól kinéző kajákat sütöttek, főztek többfronton a nagyközönség szeme láttára, és hoppá:) itt is volt egy fűszeres részleg, szóval aztán a végén itt vettem a pakorához valókat. Egy nagy bajság volt ebben a sátorban, a huszonötezer nyomuló darázs, vagy méh..... annyira gázos volt a helyzet, hogy mikor végül mégis ettünk egy pirinyó pakorát rózsavizes!! limonádéval (fincsi volt) akkor egy darazsat ki kellett vadászni az itókából...:)
Teli pocakkal vándoroltunk a "tehénpalotához". Apropo a fiatal pár a szertartás után először teheneket etetni ment, minden földi jóval megtömték őket, és csak utána jöhetett a vendégsereg. Jó, mi?:-)
Az istálló tényleg palotás.... simán elmenne emberlaknak, de azért büdi az volt. Az istálló körül teleptek le a helyi krisnás kézművesek, biozöldségesek. Sajna erről meg az jut eszembe, hogy rendesen szégyelltem a pofámat némely látogatók helyett, mert az egyik programismertetőnél említette a házigazda hölgy, hogy az elmúlt napokban a látogatók nagy lelkesen besegítettek a biozöldség-szüretbe:(, (milyen finoman közölte, hogy loptak, mi?) és kérte, hogy ezt a NEHÉZ munkát hagyjuk már meg nekik.....no komment....
Amit azért rendesen megtanulhatnánk tőlük, a jó nagy embertömegek ezen a földbolygón, az a környezettudatosság.....nem azt mondom, hogy hajítsunk el minden civilizációs áldást, de valahogy jó mértéket kéne tartani ebben nekünk is. Ők ugye nem használnak elektromos áramot..... fával fűtenek, pl. a templomban is, a négy sarokban négy gyönyörű cserépkályha, amit kívülről ajtósítottak, így a folyosón zajlik a szükséges koszolás, nagyon jópofa, és milyen kellemes lehet télen. Van ugye a rengeteg hűtendő tejtermék, amit a bocik adnak, meg hát az ételek, ennek a hűtésére ott van egy parmalatos hűtőkocsi, de hogy a generátor honnan kap áramot, azt nem tudom, biztos az is napelemekből...mert aztán később annyira elsétálgattunk a szerzetesházak felé, hogy észre sem vettük, a tiltótáblát hogy oda nem lehet. Jött is egy szerzetesfiú... őt interjúvoltuk meg, hogy akkor ahol nincs a háztetőn (nagyon helyre kis házacskák különben) napelem, ott mifene van? Mondta, hogy hát gyertya....:)
Meleg volt, nagyon lekábultunk, így visszaültünk a műsoros sátorba, vártuk Kövi Szabolcsot, aki persze 4-re ígérte magát, de csak 3 óra volt. Készülődött viszont a színpadon egy hihetetlenül szép piros hímzett száriban (vagy micsodában) egy roppant bájos arcú csinos kis fehérnép, aki mint később kiderült valahonnan külföldről érkezett. Gyönyörűen énekelt, és úgy, hogy (elfelejtettem, mert van ennek a "műfajnak" valami neve) hogy Ő csak énekelt, a zenészek meg hozzá igazodva improvizáltak.... az összes, a rázómicsodás lánykák, a különféle dobolós meg tányéros fiúk... és én csak nézgettem a színpad jobb oldalán álló fiút, hogy Ő nekem nagyon ismerős..... hát persze, Kövi Szabolcs volt, fölismertem a netről....Ő is beszállt.... nagy örömzenélés volt ott kérem. Ennek az énekes lánynak meg ne tudjátok meg milyen erotikus kisugárzása volt, na ahogy ez ránézett a szerzetes fiúkra, anyám....pedig volt köztük olyan narancssárga vagy rózsaszín ruhás is.... Ezt már nem tudom honnan szedtem, de korábbról tudom, hogy a fehérek családot alapíthatós szerzetesek, a narancsosak meg cölibátust vállalósak. Milyen jó, hogy ez így van, nem? (Nem utalok a katolikus botrányokra, mindannyian hallottátok már bizti.)
Én megmondom őszintén azért nagyon skubiztam, mert tényleg annyira nyugalmas és happy volt az egész... és nagyon figyeltem az összes jövő-menő krisnást, mert hát Ők is emberből vannak, nyilván nem megy az együttélés konfliktusok nélkül, és hát tudjuk egyesek milyen helyre kis bunkózós személyiségjegyeket hordoznak....és biztos így is van, de akkor is csak felnézek rájuk, na.
Egyébként nagyon jól összepasszoltunk Kisbarátosnémmal..... szerintem órákat tudnánk locsogni, de ott mégis nagyon keveset beszéltünk, valahogy hagytuk, hogy történjenek a dolgok, vigyen a légkör....
Kicsit még üldögéltünk ott, közben jöttek a gyerekek, énekeltek....a házigazdánk elmondta, hogy 10 gyerek él perpill. a völgyben, ebből 6 iskolás (tehát 6 gyerek jár abba a szépséges akkreditált suliba, és vizsgázni a falu általános iskolájába járnak tökjó eredményekkel) de demográfiai robbanás!:-)) várható, mert a nyáron még négy kisbabó születik.
Jött aztán Szabolcs végre.....azzal kezdte, hogy felejtsük el, hogy tapsolunk:-)) lazítsunk, engedjük el magunkat, és jött a csodás zene 45 percen át....minimum háromféle fuvola, (lestem, na) furulya, pánsíp (jajde szeretem:)) meg valami különleges síp.... Közben jött Dorka születési híre Nyanyustól:-)
A koncert után én már mentem volna haza, mint a szél:) Elkezdett dörgeni amolyan ijesztgetősen....indultunk is lefelé a kocsihoz ....Búcsúzóul tudjátok-e mi történt? Először az iskola bal oldalán alakult ki a szivárvány, aztán haladt tovább a jobb oldalra, és szép félköríves lett...... húúú nagyon régen láttam már ilyet, csodaszép volt.
Na, ennyi voltam.... biztos csomómindent kihagytam, de már így is kicsit hosszúkás lett :-))) ez az iromány, és a lényeg a lényeg, hogy eltűnt belőlem az a hiányérzet, ami volt Krisna-völggyel kapcsolatban.... merthogy mikor párommal voltunk ott és elvillámlottunk hamar haza, akkor maradt olyan... most nincs. Itt a vége:-)))
(Fotók a google képtárából)

Hmmmm....

"Egyazon fa a jó és a gonosz tudásának fája. Egy a gyümölcse is. Nem ízlelheted meg a jót anélkül, hogy ugyanakkor meg ne ízlelnéd a gonoszat is."

"Amióta Ádám elvetette magját Évában, az emberek csak szélviharokat és özönvizeket aratnak.
Amikor valamiféle szenvedély túlsúlyra jut, akkor az ember élete kibillen egyensúlyából, és az embert az egyik vagy a másik özönvíz nyeli el, hogy az egyensúly helyreálljon.
De az egyensúly véglegesen csak akkor fog helyreállni, ha az ember megtanulja, hogyan tudja összegyúrni valamennyi vágyát a szeretet dagasztóteknőjében, hogy aztán majd megsüsse belőle a szent belátás kenyerét."

Töredékek Mikhail Naimy: Mirdad könyve című művéből

Krisna búcsú I.

Kisbarátosnémmel, druszámmal, mérlegtársammal:) mentünk ki, Pici barátném kisPolskijával. Rendes kis jószág, már közel 20 éve van szolgálatban. Hihetetlen, hogy mennyire lecserélődött a hazai gépkocsiállomány, 90 körül még tiszta szoci volt a géppark.... na, bocsánat vissza, vissza....:)
11 körül értünk ki, az autókat az események helyszínétől távolabb leparkoltatták. Hűűű, jó sokan voltunk ott basszusklarinét....erre nem emlékeztem.

Két hatalmas mészkőelefánt volt a "fogadóbizottság" gondolom szerencsekívánós vagy ilyesmi célzattal.....




Picit időztünk a tónál is,......




rápillantottunk a gyerekek impozáns iskolaépületére balra, tiszta fa és kötél játszóterére jobbra, aztán szép lassan (mert kissé meredek) fölsétáltunk a templomtérhez. Ez a felvezető út mintha új lenne, nem semmi pedig, olyan cupákos, rendes mélységű kockakőfélék kilométerhosszan. A hatalmas terület gyönyörűen rendben, húúúú, itt sokat dolgoznak nagyon......Megnéztük az újdonságszámba menő sátortábort, mindenféle irányból jöttek kereskedők, leginkább persze összefüggésben az ezoval vagy keleti kultúrával, bio cuccok, kozmetikumok, iriszdiagnosztika, mágneságy, ruhák, mandalás meg egyéb szimbólumos cuccok, meg mittudomén, pénzem nem volt, így csak egyik helyen kérdeztem meg, hogy van-e hing, meg csicseri- vagy sárgaborsóliszt, de nem volt. Olyan bizniszes volt, nem szerettem ezt. Az esküvő a nagysátorban volt, mert a teplomszentélybe a tömeg tizede sem fért volna be. A szertartás indiai nyelven zajlott, de szerencsére egy konferanszié "fordított" sőt a különféle imákat, himnuszokat is fordították. Nagyon bonyolult és hosszadalmas szertartás ez a tűzceremónia, elvileg több napos (azt mondják megadják a módját) csak a búcsú kedvéért gyorsították fel. Nagyon figyusztam, de nekem az jött le az egészből, hogy nem a két ember hagyományos együttélésének megpecsételése a cél, hanem valamiféle összehangolásuk, hogy eztán együtt szolgálhassák Istenüket.
Sok minden történt még itt, de ha mindent leírnék, még holnapután is itt pötyögtetnék, így haladok tovább.
Mentünk a templomba.... szigorúan mezítláb, kísérővel. Amíg vártunk a bebocsátásra az előtérben lévő üzletben már láttam, (fura volt nekem.... a templom előterében üzlet, na mindegy) hogy lesz hing, meg liszt, de az internetes árnál vadítóbb pénzért. Ezekért azért vagyok annyira besózva, mert évekkel ezelőtt ettünk náluk pakorát, és hiába próbáltam otthon leutánozni, valahogy nem ment a spéci anyagok nélkül. Kéne még valami kalonji, meg nemtom, de azt gondolom első nekifutásra ezzel a kettővel újra startolok pakora-ügyben. Szerintem a liszt a lényeg. Nem akarok kiselőadást tartani a filozófiáról, a honlapjukon minden ott van, csak annyi, hogy a Védák az alap, és mivel az is ősforrásnak tekinthető, sok mindenben egyet tudok érteni, de nagyon sok ponton már nem. Nyilván azért mert hiányzik belőlem az a hit, bizalom és elkötelezettség, ami nem tanulható meg, nem erőszakolható ki és nem játszható meg, legalábbis tartósan nem. Ez sorszerű, karmikus, akinek ez az útja az itt van. Nálam már a hajnali négy előtti kelésnél bukna a mutatvány (minden reggel ám, vasárnap is!) a többi életviteli követelményről nem is beszélve ill. nem is ezek a fontosak, hanem a fent leírt agyi meg szívügyi "kellékek".
A szentélyük nekem nagyon túldíszített és színes, bele kéne mélyednem a filozófiába, hogy megértsem, miért.....Az idegenvezető fiú itt mesélte el a szerzetesek napi menetrendjét, az említett hajnali kelés, a templom szertartási előírása miatt van, 1/2 5-től 8-ig ott vannak, és csinálják a rítusaikat, utána közös étkezés, majd mindenki megy dolgozni..... méhészet, tehenészet, földművelés, konyha, templomrend fenntartás, adománygyűjtés, könyvterjesztés, oktatás ilyesmi. Mellette naponta minimum 16-szor 108-szor, tehát 1728-ször a Krisna mantra a dzsapaláncon....vagy imaláncon.... ebéd újra közösen, majd munka....este újra szertartás... szigorúan időrendben. Mára ennyi sikeredett.....

Zabpehelyfasírt másképp

Egy újabb zabpehelyfasírt, finom, bár kicsit hosszadalmasabb, mint az elődei....
Kipróbáltam ám, de fotóapparát sajna nem volt menetkész állapotban:( Pótlom.

Zab és rozspehely: 25-30 dkg
Barnarizs: 15 dkg
Vöröshagyma: 3 közepes fej
Petrezselyemzöld: 3 csomó (bőven)
Majoranna
Flekkenfűszerpor: (barna színű tubusos) 1 doboz
Tojás: 3-4 db
Zsemlemorzsa: kívánalom szerint
Olaj, őrölt bors, őrölt pirospaprika és kömény.

Megfőzöd a pelyheket és a rizst. A hagymát olajon (jó bőven) megpárolod. Ha meghűltek ezek az anyagok, jól összekevered a többi alkotórésszel. Ne sózd, mert a flekkenfűszerpor elég sós.
Zsemlemorzsát annyit adj hozzá, amennyit felvesz.

Utána a sütőben megsütöd (akár őzgerincformában is lehet, sütőpapírral bélelve)
Jó étvágyat.

Gondolat...

Ne gondolj a hanyatlásodra,
mert bekövetkezik.
Ne gondolj a veszteségre,
mert veszteségek érnek.
Ne gondolj a szomorúságra,
mert lelked sötétségbe borul.
Ne gondolj a rosszra,
mert a mélységbe taszít.
A jó gondolat: magasba vágyódás,
szárnyalás, felemelkedés, ajándék.
Jó gondolat helyébe jót várj;
a rossz gondolatokért ne várj semmit.
Az vagy, amit egész nap gondolsz.

(Tatiosz: A szeretet kiskönyve)

Füli, Te jutottál eszembe, meg a titok meg minden.....jössz, ugye?

Újabb kincs...

Michael Ende(1929-1995)
Bocsáss meg


Bocsáss meg, nem tudok hangosabban beszélni.
Nem tudom, mikor hallasz meg, te, akihez szólok. És egyáltalán, meghallasz-e?
A nevem Hor.
Kérlek, tedd a füled a számhoz, akármilyen távol vagy is tőlem, most vagy bármikor. Különben nem tudom magam megértetni veled. És még ha hajlandó vagy is teljesíteni kérésemet, éppen elég homályos pont marad, amit magadból kell majd kiegészítened. Ott, ahol az én hangom csődöt mond, a tiédre van szükségem.
Talán abból magyarázható ez a gyengeség, hogy mi Hor lakhelye. Ő ugyanis, ameddig csak vissza tud emlékezni, mindig is egy hatalmas, teljesen üres épületben lakott, ahol minden hangosan kimondott szó szinte soha véget nem érően visszhangzik.
Ameddig csak vissza tudok emlékezni. Vajon mit jelent ez?
Hor mindennapos vándorlásai során, a termeken és folyosókon keresztül még mindig beleütközik valamelyik régen elkiáltott hangja bolyongó utórezdülésébe. Nagyon kínos neki, hogy ily módon a múltjával kénytelen találkozni, jóllehet az akkor belőle kiszakadt szó időközben formáját és tartalmát a felismerhetetlenségig elveszítette. Ezt az ostoba visszhangmaradékot, Hor immár meg sem hallgatja.
Megszokta, hogy a hangját – ha használja egyáltalán – csak ama ingadozó határig eressze ki, amelyen túllépve visszhangot keltene. Ez a határ alig magasabb a tökéletes csendnél. Ennek a háznak ugyanis kegyetlenül éles a hallása.
Tudom, hogy sokat kívánok, de kénytelen leszel visszafojtani a lélegzetedet is, ha Hor szavait fel akarod fogni. A beszédszervei elhaltak a sok hallgatástól – vagyis átalakultak.
Hor nem tud érthetőbben szólni hozzád, mint amennyire a hangja engedi, ahogyan azok a hangok szólnak, amelyeket röviddel elalvás előtt hallasz. És te kénytelen leszel az alvás és ébrenlét közötti keskeny mezsgyén egyensúlyozni – vagy lebegni, mint azok, akiknek a „fenn” és a „lenn” között nincs különbség.
A nevem Hor.
Jobb lenne úgy mondani: Hornak hívom magam.
Mert ugyan ki hív a nevemen – rajtam kívül?
Említettem már, hogy az ház üres?
Úgy értem, teljesen üres. Hor, ha aludni akar, egy sarokban kuporodik össze, vagy lefekszik, ahol éppen van, esetleg egy terem közepén is, amelynek messze vannak a falai.
Táplálkozási gondjai nincsenek Hornak. A falak és az oszlopok ehető anyagból vannak – kissé áttetsző masszából, amelynek élvezete nagyon gyorsan csillapítja az éhséget és szomjúságot. Azonkívül Hor igényei ebben a vonatkozásban szerények.
Az idő múlása neki nem jelent semmit. Nincs lehetősége, hogy mérje, legfeljebb a szívverésével. De az nagyon változó. Hor nem ismeri a nappalokat és éjszakákat, örökké egyforma szürkület veszi körül.
Ha nem alszik, akkor a lakatlan épületben bolyong céltalanul. Ez egyszerűen kényszere, igénye, amelynek kielégítése örömet szerez neki. Amellett csak ritkán érzékeli, hogy olyan térbe ért, amely ismerős a számára, mintha időtlen időnek előtte már járt volna itt. Másrészt néha olyan hely mellett megy el, ahol valaha járt már; erre kétségtelen jelek utalnak: például a falból kiharapott sarok, vagy egy halom beszáradt ürülék. Maga a helyiség éppen olyan idegen Hor számára, mint az összes többi. Talán változnak a helyiségek Hor távollétében, tágulnak vagy összemennek. Talán éppen az váltja ki ezeket a folyamatokat, hogy Hor végigment a termeken, de ő nem szereti ezt a gondolatot.
Kizártnak tartom, hogy rajta kívül más is lakna ebben a házban. Természetesen az épület elképzelhetetlen mértei mellett erre nincs bizonyíték. Éppen olyan kevéssé lehetetlen, mint amennyire lehetséges.
Sok szobának van ablaka, de ezek csak további szobákra nyílnak, rendszerint nagyobb helyiségekre. Bár a tapasztalat mostanáig nem bizonyította, Hor azt képzeli, hogy egyszer eljut majd a legutolsó, a legkülső falhoz, amelynek az ablakai valami egészen más kilátást nyújtanak. Hor nem tudja megmondani, mi lenne ez, de néha hosszan töpreng rajta. Helytelen volna azt állítani, hogy valósággal vágyódik az ilyen kilátásra – ez csak afféle játék, cél és értelem nélkül. Álmaiban Hor élvezett ilyen kilátást, de mire felébredt, semmi elmondható nem maradt az álmaiból. Csak azt tudja, hogy így volt, és hogy legtöbbször könny áztatta arccal ébredt. De Hor nem tulajdonít nagy jelentőséget ennek, csak a furcsasága miatt említi...
Rosszul fejeztem ki magam. Hor sohasem álmodik és emlékei sincsenek. És mégis egész létét az élmények rémülete és gyönyöre tölti be, amelyek hirtelen feltámadó emlékek módján öntik el a lelkét.
Persze, nem mindig. Időközönként sokáig olyan nyugodt marad a lelke, mint egy mozdulatlan víztükör, máskor meg minden felől megrohanják ezek az élmények, rátámadnak, mint az üres folyosókon vágtató villámok, úgy hasítanak belé, amíg kimerülten lezuhan, fekve marad és megadja magát. Mert ez ellen Hor védtelen.
A hirtelen emlékek föltolulása ellen. Így mondtam?
A nevem Hor.
De ki az az Én-Hor? Egy személy vagyok? Vagy ketten vagyunk, és a másiknak az emlékei tolulnak fel bennem? Sokan vagyok? És mind a többiek, akik én vagyok, odakinn élnek, ama legkülső, utolsó falon túl? És ők sem tudnak semmit az élményeikről, semmit az emlékeikről, mert náluk odakünn nincs maradásuk? Jaj, de Hornál megmaradnak, együtt élnek az életével, rá könyörtelenül rátámadnak. Összenőnek vele, maga után húzza uszályként ezeket az élményeket és emlékeket, amelyeket már vég nélkül hurcolt a termeken és szobákon át, és ez az uszály csak nő, egyre nő.
Vagy belőlem is indul valami felétek, kintiek, egyikőtök vagy sokatok felé, akik egyek vagytok velem, mint a méhek a királynőjükkel? Éreztek engem, törzsem szétszórt végtagjai? Halljátok nem hallható szavaimat, most, vagy az időn kívül? A végén te is engem keresel még, te énem másik fele? Hort keresed, aki magad vagy? Emlékeidet kutatod, amelyek nálam vannak? Közeledünk-e egymáshoz a végtelen tereken át, mint a csillagok, lépésről lépésre, képről-képre?
És mik leszünk azután? Vagy nem leszünk többé? Kioltjuk egymást kölcsönösen, mint az Igen és a Nem?
De egyet meglátsz majd: mindent hűségesen megőriztem.
A nevem Hor.

Lázár Magda fordítása

Forrás:http://www.zone.ee/aurin/